Nem hiszek az örökkében!
Összetartozás mindenekfelett. Az a fajta bizonyosság, hogy a világ összedőlhet, mi akkor is számíthatunk egymásra. Ez az érzés nem azonnal érkezik, ezért tenni kell. Szeretni, kitárulkozni, lemeztelenedni. De mindenekelőtt bízni. De képes-e bízni a másikban a ma élő ember?
Mára már elfogadottá váltak a kizárólag laza haverságon és szexen alapuló, érzelem nélküli kapcsolatok. Kihagyni az ismerkedést, a becézgetést, a simogatást, azonnal a lényegre térni akár menőnek, vagánynak is tűnhet.
Az esküvők és gyermekvállalások csökkenő tendenciája is bizonyítja, hogy a szerelem, az összetartozás megélésének igénye egy kissé háttérbe szorul. Az számít erősnek, életrevalónak, keménynek, aki egyedül is boldogul, akinek nincs szüksége társra ahhoz, hogy átvészelje a mindennapokat. Ám ez a fajta ’érzelmi önállóság’ leggyakrabban nem más, mint sérülés, amely a kisgyermekkorban, a kötődni tanulás időszakában ért minket.
Sem előttem, sem utánam
Azt a férfit soha nem fogom elfelejteni – meséli a 39 éves Nóra. – A neten ismerkedtünk meg, és már az első telefonbeszélgetéskor imádtuk egymást. Hatalmasakat nevettünk együtt, mindenhová elcipelt magával, ajándékokkal halmozott el, és nem tudtunk betelni egymás történeteivel, gondolataival. A szex is működött, minden tökéletes volt.
Azt, mondjuk, furcsálltam, hogy 38 éves létére nem volt még sosem nős, és gyereke sincs… Sokat mesélt a családjáról, egy rideg, karrierista anya és egy erőtlen, alkoholista apa gyereke volt, és szintén nagy karrierrel büszkélkedhetett. Ha együtt voltunk, mindig olyan érzésem volt, hogy nagyon sok szeretetet kell adnom neki, mert abból keveset kapott.
Hol olaszos vacsival leptem meg, hol illatos fürdőt készítettem neki, hol finom olajokkal masszíroztam, úgy kedveskedtem, ahogy csak tudtam. Egy gyönyörű, romantikus éjszakán azt mondta, csuda egy nő vagyok, meg sem érdemel engem, és úgy csókolt, hogy benne volt az egész szíve. Azután eltűnt. Írt még egy esemest, hogy most magányra van szüksége, és majd jelentkezik, de ennek már másfél éve. Eleinte hívogattam, üzentem, hogy várom, de soha többé nem válaszolt.
Miért fáj ennyire?
Hogy Nóra partnere miért menekült el, csak találgatni lehet, de elég valószínű, hogy halálra rémült az egyre fokozódó intimitástól, a saját magában megtalált érzelmektől. Az ilyen férfiak általában olyan emléket hordoznak – akár tudat alatt –, hogy nem szabad szeretni, mert az végül fájni fog. Ezért inkább elszaladnak, amikor a kapcsolat abba a stádiumba ér, amikor már az érzelmek is bontakozni kezdenek.
Nyárs Mária pszichológus szerint a korai anya-gyerek kötődés határozza meg felnőttkori kötődési stílusunkat. A kötődés képessége létfontosságú, az anya jelenléte elengedhetetlen a csecsemő életben maradásához. A gyermek jelzéseire érzékeny, szükségleteit kielégítő, biztonságot nyújtó, szükség esetén a gyereke megnyugtatására is képes szülői magatartás biztonságos kötődés kialakulásához vezet. De ha az anya kevés érzékenységet mutat a baba iránt, vagy félreértelmezi jelzéseit, érzelmileg hol elérhető, hol pedig elutasító, akkor a gyermek nem tudja megtapasztalni a biztonságot, és bizonytalan kötődésűvé válik.
A szülők válásakor, a gyermek fizikai vagy érzelmi bántalmazásakor az érzelmi biztonság sérül, ami a felnőttkapcsolatokra is kihat majd.
Nem hitt bennem
– Szomorú szerelem volt ez – kezdi történetét a 34 éves Klári. – István állami gondozott volt, kézről kézre adták őt a nevelőszülők. Akit megszeretett, az elhagyta, vagy azért, mert meghalt, vagy mert megváltoztak a körülményei. Négy anya nevelte fel, ő mindet imádta, de egy sem maradt meg mellette ilyen-olyan okból.
István tíz évvel idősebb nálam, mégis gyakran éreztem úgy, hogy egy kicsit a gyerekem. Pont úgy bújt, pont úgy ragaszkodott, mint egy kisgyerek. Eleinte imádtam ezt, aztán kezdett terhessé válni. A kétségbeesett ragaszkodása őrült, alaptalan féltékenységbe csapott át. Ha csak öt percet késtem hazulról, már tajtékozva üvöltött az ajtóban. Azzal fenyegetett, ha elhagyom, öngyilkos lesz.
Egyszer meg is próbálta felvágni az ereit, de szerencsére időben érkeztem, és hívtam a mentőket. Beutalták a pszichiátriára. Sajnálom, de a félelme beigazolódott, végül én is elhagytam őt, mert úgy éreztem, megfulladok a görcsös csimpaszkodásától és az érzelmi zsarolásaitól.
Mindannyian hordozunk sebeket, fájó emlékeket, akár felnőtt- akár gyermekkorunkból. De azt gondolni, hogy nincs szükségünk olyan emberi kapcsolatokra, melyek biztonságot és szeretetet nyújtanak, nem helytálló. Mindannyiunknak szükségünk van valakire, valakikre, akikre számíthatunk, ahogyan ők is ránk. A biztonságos kötődési készséget még felnőttkorban sem késő kialakítani egy mély érzelmeken és bizalmon alapuló kapcsolatban, vagy akár pszichoterápia bevonásával.
Háromféle kapcsolat
Felnőttek kötődésének vizsgálata alapján három típus különíthető el, e kategóriák megfelelnek a gyermekkori kötődési stílusoknak.
- A biztonságosan kötődők képesek kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolatokat kialakítani, párkapcsolataik hosszabb ideig tartanak, mint a bizonytalanul kötődőké.
- Az elkerülő kötődési stílusba tartozók kapcsolatai rövidebbek, vagy nincs is igazán mély kapcsolatuk. Szerintük a szerelem ritka, és nehezen található olyan személy, aki méltó rá.
- A szorongó-ambivalens kötődőket egyszerre jellemzi a bizalmatlanság, az elhagyatástól való félelem és a görcsös ragaszkodás.
Kötődési zavarok
„Az ambivalensen kötődő gyermekek bizalmatlan felnőttek lesznek, akik állandóan félnek, hogy elveszítik a biztonságot, a párjukat, a családjukat, ezért erősen kapaszkodnak a másik emberbe, és gyakran szoronganak. Ugyanakkor önmagukban sem mernek igazán megbízni, gyakran csak egy másik emberrel együtt érzik magukat teljes embernek, a másoktól kapott elismerésektől teszik függővé a saját önértékelésüket.
Az elutasítóan kötődő gyermekek általában független, rideg felnőttek lesznek, akik nem mernek mély kötődést kialakítani senkivel, nem házasodnak meg, nincsenek mély barátságaik, bizalmas kapcsolataik.
A reaktív kötődési zavar azoknál alakul ki, akiket gyermekkorukban súlyosan elhanyagoltak. Ezek a gyerekek többnyire nem mutatnak érzelmeket, lassan gyarapodnak, elutasítják a másokkal való kapcsolatot, apatikusak és néha agresszívak lesznek. Bántalmazott gyerekeknél, alkoholista, mentális problémákkal küzdő szülők gyermekeinél fordul elő.
Az egyetlen megoldása az, ha a gyermek minél hamarabb kikerül a problémás környezetből, és olyan helyre kerül, ahol igazi törődést, odafigyelést, szeretetet tud kapni és kötődést tud kialakítani. Minél tovább áll ugyanis fent a kötődési zavart okozó helyzet, annál nagyobb a maradandó érzelmi károsodás esélye.
A korlátlan kötődési zavar fő jellemzője, hogy a kisgyermek nagyon barátságos, mindenkivel kötődést keres. Nagyjából 2 éves korban jelenik meg a kicsinél a válogatás nélküli kapcsolatteremtés, majd pedig a gyermek különféle viselkedési módokkal próbálja magára felhívni a figyelmet. Ugyanakkor a kapcsolatai felszínesek, barátságokat nem alakít ki.
Ez a kötődési zavar elsősorban olyan gyermekeknél jelentkezik, akiknek nincs lehetőségük tartós kapcsolatok kialakítására például válás, családi nehézségek, távolságtartó, a gyermekeiket mindig másokra bízó szülők miatt. Felnőttkorban a reaktív kötődési zavart mutató gyermekek nehezen létesítenek párkapcsolatot, mély, bizalmas kapcsolatokat.”
Forrás: levitania.hu – Skultéti-Szabó Katalin pszichológus
Még nincs hozzászólás