Milyen szép is volt, amikor kiskoromban, újév napján lelkesen leültem kis asztalom elé, elővettem virágos füzetemet, és elkezdtem csupa szép dolgokkal teleírni. Az első oldal megtelt a fogadalmakkal, majd a következő oldalra jöhettek a kívánságok is.Igyekeztem számot vetni fiatal életemről, és a legfontosabbakat feljegyezni. Például megfogadtam, hogy jövőre összeszedem magam, és a nyelvtan négyesemet kijavítom...
Hát, lassan felnőtté váló, fiatal barátnőm, kevés nehezebb diplomáciai feladat van annál, mint egy nagy családban kitalálni a karácsonyi ünnepségsorozat látogatási, meghívási sorrendjét.Igazad van, addig, amíg gyerekek vagyunk, csupa öröm, csupa fény, csupa meglepetés az ünnep. Ez azonban csak néhány rövid évig van így....
Emlékszem, kicsi koromban már november közepétől sóvárogva vártam a karácsonyt. Pedig elvált szülők gyermekeként nem is volt mindig könnyű az ünnep.Úgy éltem meg az egészet, mintha két különböző családom is lenne, anya családja és apa családja. Volt ebben azért sok minden jó is.Egészen nyolcéves koromig hittem abban, hogy az ajándékokat a Jézuska angyalai rejtik a fa alá, csak amikor...
Az elvárásoktól rettegő férfi típusát nekem szerencsére sikerült elkerülnöm, talán ez a koromnak is köszönhető. Abban az időben, amikor nekem kellett párra találnom, valahogy kevesebb volt a felelősség elől menekülő férfi. Azt azonban tudom, hiszen gyakran hallom az edzőterem öltözőjében, a villamoson és baráti köröm gyerekeinél, hogy sok a gond a mai hímneműekkel....
Hallottad már valaha férfi szájából ezt a sokat sejtető mondatot: „ne legyenek elvárásaid”? Hát én bizony hallottam már eleget, és eleinte még ízlelgettem is magamban; azt hittem, valami mély filozófiát tükröz, pedig csak az a bizonyos férfi, aki ezt hajtogatta, egyszerűen nem akart felelősséget vállalni a kapcsolatért.Sokféle férfitípus szaladgál a földön, sokan csak „azt”...
Drága fiatal barátnőm, azon filozofálsz, hogy miként kell szakítani. Miért van az, hogy a férfiak képesek szó nélkül lelépni egy kapcsolatból, míg a nők igyekeznek szépen szakítani.Erről sok minden az eszembe jutott.Például az, hogy én sem tudtam soha szépen szakítani. Mert sértődős voltam. Gyűjtögettem magamban a sérelmeket, rágódtam éjszakákon át, duzzogtam, vonogattam a vállamat....
Számtalan történetet hallunk arról, hogy a férfiak hogyan rázzák le a nőket. Ha egy pasinak nem jött be a csaj, akkor nem fogja elhívni újabb randira, legjobb esetben ír pár kedves sort; hogy ő épp nem áll készen egy komoly kapcsolatra, és tisztel annyira, hogy ezt elmondja.A nő nyilván tudja, hogy ez lefordítva annyit tesz: nem tartotta őt elég vonzónak. Legrosszabb, és leggyakoribb esetben a pasi egyszerűen felszívódik, és soha...
Valóban. Mostanában tudományos cikkek sora próbálja magyarázni a kapunyitási pánikot, mely tulajdonképpen nem más, mint a felnőtté válás folyamata. Az életnek egy szakasza, amely, csakúgy, mint a többi, nagyon nehéz. Nehéz, akár a születés, a járás tanulása, a serdülő- vagy kamaszkor. Az anyaság, az öregség. Nehéz, mint minden új, ismeretlen helyzet....
Érdekes dolog megélni, hogy mindaz, amiről az ember korábban csak könyvben, csak tanulmányaiban olvasott, vele is megtörténik. Mostanában egyre többet hallani a quarterlife crisisről, másképpen a kapunyitási pánikról.Hallottam, olvastam is sokat erről. Tudom róla, hogy létezik, azonban más tudni róla, és más átélni.Most, hogy elérkeztem tanulmányaim végéhez....
Hát az éhezésről és a fogyókúrázásról regényeket tudnék írni. Azt hiszem, hogy hosszú életem során sokkal többet fogyókúráztam, mint amennyit nem.Sokféle elméletet gyártottam arról, hogy miért is tölt be olyan nagy szerepet életemben az evés. Miért forogtak olyan sokszor az enni vagy nem enni kérdés körül a gondolataim....
