Érdekes. Sokat gondolkodtam ezen a bosszú dolgon. Próbáltam keresni helyzeteket az életemből, amikor valakin valamit megbosszultam. Vagy meg akartam bosszulni. Vagy egyáltalán tervezgettem, hogy bosszút állok. De először nem találtam ilyesmit a saját életemben. Nem – gondoltam először –, engem soha senki nem bántott meg annyira, hogy ezért bosszút forraltam volna ellene.Engedd meg, olvasóm, hogy itt egy kis kitérőt tegyek....
Köztudott, hogy minden történés, tapasztalat erőteljes hatással van az agyra, az agy pedig hormonokat termel, amitől meg elönt minket valamilyen érzés. A szerelem és a szex például olyan boldogsághormonokat termel, mint amilyeneket a tudatmódosító szerek váltanak ki. Azonban létezik még egy érzés, amely meglepően hatalmas örömöt és elégedettséget okoz, ez pedig nem más, mint a bosszú gondolata....
A szerelem valóban minden életkorban más. Másért leszünk szerelmesek huszonöt alatt, s másért ötven fölött. Mert más a fontos.Igazad van, amikor az ember annyi idős, mint te, a nő még változik. Még keresi a helyét az életben, keresi önmagát kívül és belül. Próbálgatja a frizurát, a ruhát, a sminket, mi áll jól neki....
Szokták mondani, hogy a húszas évek a kísérletezés időszaka. Ilyenkor tapasztalatokat gyűjtünk, hogy megtudjuk, ki is illik hozzánk igazán, és ki egyáltalán nem. Zokogva meséljük a barátnőinknek, amikor szakítanak velünk, majd egy hét múlva már másvalakibe zúgunk bele fülig.De vajon tisztában vagyunk azzal, hogy mit is keresünk a másikban? Egyáltalán gondolnunk kell-e arra, hogy olyan valakit...
Jól írod, fiatal barátnőm, egy pasit könnyen elveszíthet az ember, ha örökösen kritizálja, folyton csak macerálja meg sietteti.Igazad van abban is, hogy az ember nem tulajdon. Bár, ahogyan Popper Péter, a híres pszichológus írta, a birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön.Mégis ellen kell állni a kísértésnek, hogy csak az enyém legyen, másra ne is nézzen....
Mi, nők jók vagyunk abban, hogy amikor kihűlőben van a párkapcsolatunk, a férfiakat okoljuk ezért. Pedig smerjük a mondást, az éremnek két oldala van, csak hát nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy mi magunk mit rontottunk el.Talán nem árt szembenéznünk azzal a három legáltalánosabb hibával, mely ahhoz vezethet, hogy a férfinak teljesen elmenjen a kedve az egész kapcsolattól....
A kérdés, amit feltettél, fiatal barátnőm, az egyik legnehezebb kérdések egyike. Mert hiába mondanám, hiába mondaná bárki is, hogy elmúlik. Hogy mindennap jöhet egy új szerelem, nem hiszed el. Ez természetes.Nem is mondok ilyet. Elmesélem inkább az én első szakításomat. Már nem emlékszem a részletekre, már homályba vész a fiú arca, csókja, hangja....
Bár minden szakítással varázsütésre a szeretet is azonnal elmúlna! Sajnos ritkán van így. Előfordul persze egyes szerencsés esetekben, amikor két ember véget vet a kapcsolatának, hogy néhány hét után már újult erővel kereshetik tovább az igazit. De mi van azokkal, akiknél a szakítást követően sem múlik el a szerelem?Amikor kimondtuk, hogy vége, azt hittem, belehalok....
Milyen szép is volt, amikor kiskoromban, újév napján lelkesen leültem kis asztalom elé, elővettem virágos füzetemet, és elkezdtem csupa szép dolgokkal teleírni. Az első oldal megtelt a fogadalmakkal, majd a következő oldalra jöhettek a kívánságok is.Igyekeztem számot vetni fiatal életemről, és a legfontosabbakat feljegyezni. Például megfogadtam, hogy jövőre összeszedem magam, és a nyelvtan négyesemet kijavítom...
Hát, lassan felnőtté váló, fiatal barátnőm, kevés nehezebb diplomáciai feladat van annál, mint egy nagy családban kitalálni a karácsonyi ünnepségsorozat látogatási, meghívási sorrendjét.Igazad van, addig, amíg gyerekek vagyunk, csupa öröm, csupa fény, csupa meglepetés az ünnep. Ez azonban csak néhány rövid évig van így....
