HUSZONÖTÖN INNEN: Beszélnünk kéne… Ismerős? Nekem már mondták. Magától értetődő, hogy miről is kell beszélni. Tiszta, logikus helyzet. Sőt, talán még becsületesnek is nevezhető a maga módján. A beszélnünk kell után, a jobb lenne, ha barátok lennénk, a most nem tudom megadni, amire vágysz, vagy a legrosszabb, a nem vagyok elég jó neked duma következik....
Rossz hírem van, ez az "Úristen, nem jött meg" lelkiállapot végigkíséri az életünket. Soha nem fogom elfelejteni azt a három napot, amikor először nem jött meg. Fiatal voltam. Fiatalabb, mint te most. És szerelmes. De bármennyire szerelmes voltam, tudtam, hogy korai még a baba nekem. Álló nap mást sem figyeltem, csak hogy jönnek-e azok az annyira gyűlölt, akkor mégis annyira várt görcsök, deréktáji...
Azt mondják, egy nő két dologért mindenre képes az életében. Eleinte azért tesz meg mindent, hogy ne legyen terhes, aztán pedig azért, hogy teherbe essen. Huszonnégy éves vagyok, és minden hónapban rettegek, mielőtt megjönne. Aminek pedig szinte nulla az esélye, hiszen fogamzásgátlót szedek.Mondják, hogy ezek a legszebb éveink, az életünket most alakítjuk olyanná, amilyet majd élni akarunk....
Van itt két nő. Az egyik huszonötön innen, a másik ötvenen túl. Az egyik élete regényén jórészt innen, a másik ezen nagyobbrészt már túl. Vajon mit gondolnak ugyanarról. Vágyról és örömről, szorongásról és fájdalomról, érintésről és elválásról, beteljesülésről és kiábrándulásról....
Van itt két nő. Az egyik huszonötön innen, a másik ötvenen túl. Az egyik élete regényén jórészt innen, a másik ezen nagyobbrészt már túl. Vajon mit gondolnak ugyanarról? Vágyról és örömről, szorongásról és fájdalomról, érintésről és elválásról, beteljesülésről és kiábrándulásról....
