Jól írod, fiatal barátnőm, egy pasit könnyen elveszíthet az ember, ha örökösen kritizálja, folyton csak macerálja meg sietteti.Igazad van abban is, hogy az ember nem tulajdon. Bár, ahogyan Popper Péter, a híres pszichológus írta, a birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön.Mégis ellen kell állni a kísértésnek, hogy csak az enyém legyen, másra ne is nézzen....
Mi, nők jók vagyunk abban, hogy amikor kihűlőben van a párkapcsolatunk, a férfiakat okoljuk ezért. Pedig smerjük a mondást, az éremnek két oldala van, csak hát nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy mi magunk mit rontottunk el.Talán nem árt szembenéznünk azzal a három legáltalánosabb hibával, mely ahhoz vezethet, hogy a férfinak teljesen elmenjen a kedve az egész kapcsolattól....
A kérdés, amit feltettél, fiatal barátnőm, az egyik legnehezebb kérdések egyike. Mert hiába mondanám, hiába mondaná bárki is, hogy elmúlik. Hogy mindennap jöhet egy új szerelem, nem hiszed el. Ez természetes.Nem is mondok ilyet. Elmesélem inkább az én első szakításomat. Már nem emlékszem a részletekre, már homályba vész a fiú arca, csókja, hangja....
Bár minden szakítással varázsütésre a szeretet is azonnal elmúlna! Sajnos ritkán van így. Előfordul persze egyes szerencsés esetekben, amikor két ember véget vet a kapcsolatának, hogy néhány hét után már újult erővel kereshetik tovább az igazit. De mi van azokkal, akiknél a szakítást követően sem múlik el a szerelem?Amikor kimondtuk, hogy vége, azt hittem, belehalok....
Milyen szép is volt, amikor kiskoromban, újév napján lelkesen leültem kis asztalom elé, elővettem virágos füzetemet, és elkezdtem csupa szép dolgokkal teleírni. Az első oldal megtelt a fogadalmakkal, majd a következő oldalra jöhettek a kívánságok is.Igyekeztem számot vetni fiatal életemről, és a legfontosabbakat feljegyezni. Például megfogadtam, hogy jövőre összeszedem magam, és a nyelvtan négyesemet kijavítom...
Hát, lassan felnőtté váló, fiatal barátnőm, kevés nehezebb diplomáciai feladat van annál, mint egy nagy családban kitalálni a karácsonyi ünnepségsorozat látogatási, meghívási sorrendjét.Igazad van, addig, amíg gyerekek vagyunk, csupa öröm, csupa fény, csupa meglepetés az ünnep. Ez azonban csak néhány rövid évig van így....
Emlékszem, kicsi koromban már november közepétől sóvárogva vártam a karácsonyt. Pedig elvált szülők gyermekeként nem is volt mindig könnyű az ünnep.Úgy éltem meg az egészet, mintha két különböző családom is lenne, anya családja és apa családja. Volt ebben azért sok minden jó is.Egészen nyolcéves koromig hittem abban, hogy az ajándékokat a Jézuska angyalai rejtik a fa alá, csak amikor...
Az elvárásoktól rettegő férfi típusát nekem szerencsére sikerült elkerülnöm, talán ez a koromnak is köszönhető. Abban az időben, amikor nekem kellett párra találnom, valahogy kevesebb volt a felelősség elől menekülő férfi. Azt azonban tudom, hiszen gyakran hallom az edzőterem öltözőjében, a villamoson és baráti köröm gyerekeinél, hogy sok a gond a mai hímneműekkel....
Hallottad már valaha férfi szájából ezt a sokat sejtető mondatot: „ne legyenek elvárásaid”? Hát én bizony hallottam már eleget, és eleinte még ízlelgettem is magamban; azt hittem, valami mély filozófiát tükröz, pedig csak az a bizonyos férfi, aki ezt hajtogatta, egyszerűen nem akart felelősséget vállalni a kapcsolatért.Sokféle férfitípus szaladgál a földön, sokan csak „azt”...
Drága fiatal barátnőm, azon filozofálsz, hogy miként kell szakítani. Miért van az, hogy a férfiak képesek szó nélkül lelépni egy kapcsolatból, míg a nők igyekeznek szépen szakítani.Erről sok minden az eszembe jutott.Például az, hogy én sem tudtam soha szépen szakítani. Mert sértődős voltam. Gyűjtögettem magamban a sérelmeket, rágódtam éjszakákon át, duzzogtam, vonogattam a vállamat....
