Azt hinnénk, hogy egy fiatal nő, aki lassan maga mögött hagyja a húszas éveit, már tisztában van a csábítás ördögi praktikáival.Ez viszont nem igaz, hiszen elég csak körülnéznem a barátnőim között, vagy csak a saját képességeimet górcső alá venni. Jó, lehet, hogy léteznek ilyen nők, de az biztos, hogy én egyet sem ismerek....
Van abban valami igazság, amit a drámázásról írsz, fiatal barátnőm. Van egy múlt ködébe vesző emlékem erről nekem is.Hasonló korú lehettem, mint te akkor, első szerelmed idején. A középiskola elején én is halálosan beleszerettem kamasz bandánk egy nálam három évvel idősebb tagjába. A társaság a parkba járt lábtengózni, biciklizni, s főleg üldögélni a kopott, egykor pirosra festett...
Tisztán emlékszem az első szerelmemre. A gimi első évében menthetetlenül belehabarodtam egy végzős srácba, akivel az év során összesen négy mondatot váltottunk.Mégis, az egyik legboldogabb emlékem, amikor egy nap hazafelé menet a suliból hatalmas pelyhekben hullott a hó, én pedig szívszaggatóan zokogtam.Volt valami fájdalmasan szép abban a reménytelen érzésben....
Mit is kívánhatna egy szingli lány közel a harminchoz az új évben? Mostanában már édesanyám is célozgat rá, hogy nem leszek fiatalabb, és ha egyszer szeretnék gyereket, ahhoz bizony egy épkézláb férfit is szerezni kellene. Épkézláb férfit? Na, vajon az milyen lehet, és melyik bokorban terem?Hol is kezdjem? Elsősorban jó lenne, ha lenne munkahelye....
Azt kérdezed, fiatal barátnőm, hogy miért nem tudunk lezárni egy elfáradt kapcsolatot?Sok oka lehet ennek.Félhetünk attól, hogy magányosak leszünk, hogy nem találunk jobbat nála, hogy egyedül maradunk. Esetleg azért nem tudunk kilépni egy unalmas kapcsolatból, mert már túl sokat tettünk bele. Túl sok érzelmet, túl sok megalkuvást, vagy egyszerűen túl sok pénzt....
Az évek múlásával az a baj, hogy a szakítások után már nincs bennünk az a felszabadító érzés, hogy de jó, végre vége! Minél idősebbek vagyunk, annál körültekintőbben választunk, és egyre hosszabb ideig maradunk benne a kapcsolatban.„Kit teremt magának a boldogtalan, s mint védangyalának, bókol úntalan”. Minél több energiát fordítunk a ’mégsem olyan nagy’...
Mit mondhatna a házasságról egy olyan ezer éve házasodott, mint én? Így ötvenen túl.Nem is tudom.Azt gondolom, hogy minden, a házasságot elvető érv, amit te s a korosztályod felvet, igaz.Igazatok van. Minek papír, ha szeretitek egymást?Igazatok van abban is, hogy az esküvő drága, a rokonság megsértődik, ha őket nem hívjátok meg, a barátok szintén....
Amikor a barátnőimmel a házasság intézményéről beszélgetünk, általában mindig ugyanarra a konklúzióra jutunk.Egyrészről attól félünk, hogy a házassággal elvész a kapcsolat varázsa, és csak a szürke, monoton hétköznapok maradnak. Másrészről pedig attól, hogy telnek az évek, és sehol sem találunk majd egy olyan bátor férfit, akiben felmerül, hogy megkérje a...
Azt írod kedves fiatal barátnőm, hogy az udvarlás, amióta világ a világ, a férfi privilégiuma. Ez a szertartás nem fölösleges, ez a vadászat izgalma, öröme. S az ’elejtett vad’ annál értékesebb, minél nehezebb volt megkaparintani. Azt írod, hogy ezt a mai lányok nem tudják. Nyomulnak, futnak a pasik után.Ez bizonyára így van. Te jobban tudod, milyen a nemzedéked, de én is látom ennek a jeleit....
Biztosan ismeritek a mesét, amelyben Rapunzel leengedi a toronyból aranyhaját, hogy a herceg minden egyes nap felmászhasson hozzá. A daliás herceg nem unja meg a küzdelmet, hogy mindig neki kell felmásznia a kedveséhez, helyette egyre szerelmesebb lesz, és megküzd a gonosz boszorkánnyal, hogy övé lehessen a lány.Eddig a mese. De vajon miért van az, hogy a mai lányok úgy érzik, nekik kell felmászniuk a toronyba a férfihoz?Egyre többet halljuk, hogy a...
