A párom másfél éve tűnt el
Krisztina története olyan, mintha kitaláltuk volna. Pedig szóról szóra igaz. Így meséli:
– Fiatalkoromban jöttek-mentek az életemben szerelmek és csalódások, összeköltözések és elválások. Egy lángoló kapcsolat, gyors esküvő, holtomiglan-holtodiglan. Talán igaz, hogy a szerelem elején nem szabad házasságot kötni, mert az ember a rózsaszín ködön át nem látja reálisan a másikat. A házasságom nem sikerült. Nem sikerülhetett. Túl gyorsan szerettünk egymásba, és szinte ugyanilyen gyorsan múlt el belőlünk az érzés.
Csak a szex volt a régi. Ezért minden veszekedésünk ágybéli kibéküléssel végződött. Nagyon szerettem volna gyereket, mégsem maradtam terhes. Ki kellett volna vizsgáltatnunk magunkat. De Gabi, a férjem nem volt hajlandó orvoshoz menni, később kiderült, hogy ő nem volt képes gyereket nemzeni.
Amikor elváltunk, én költöztem el a közös lakásból. Zűrös évek jöttek. Albérletből albérletbe, egyik kapcsolatból a másikba sodródtam. Munkám is hol volt, hol nem. Nem vagyok túl alkalmazkodó, ami a szívemen, az a számon. Ezt nem szeretik a munkahelyek. S nem szeretik a férfiak sem.
Folyton a társkereső appokat böngésztem. Találtam is egy különös pasast, akinek az utazás volt a mániája. Pont, mint nekem. Csavargó lelkünk találkozott. Dani nem volt jóképű, nem volt sármos, sem kedves, sem udvarias, valamiért mégis beleszerettem.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2021. évfolyama 1. számának 58. oldalán!)
Még nincs hozzászólás