A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Szeretsz?

Nem kellett kimondani, mert tudtam. Pontosan éreztem minden porcikámban, benne volt minden pillantásában, minden érintésében, ahogy az óvoda kertjében a sok lány közül épp engem kergetett, elkapott, láthatatlan kötéllel a fához kötözött, és arra kényszerített, hogy ebédet főzzek neki fűből. 

Fotó: Shutterstock.com

Ő harcos indián volt, én szende indián lány, igaz, földig érő aranyhajjal (ezt előre kikötöttem). Később a közös vécében, a függöny mögött megkérte a kezem, és én igent mondtam.

Gyűrű helyett megmutatta a legféltettebb titkát: picike, kunkori fütyi volt, engedte, hogy alaposan megnézzem, még sose láttam fütyit azelőtt, bevallom, kicsit csalódtam, igaz, az én aranyhajam sem létezett valójában, hanem kétcentis volt és barna, a fogaim is pont kipotyogtak elöl, de azt mondta, nem érdekli, mert szeret.

Egy évvel később, immár az iskolában, egy másik fiúnak megírtam az első levelet, összehajtogatott kis cetlin, gyöngybetűkkel.

Három zokogó szó: KÖNYÖRGÖM, VARGA, SZERESS!

Ó, hányszor aludtam el arany álmokba ringatva magam, hogy szalad felém a szakadó esőben, pörget, ölel, felemel, erős karjaiban bevisz a házba, de jött a levél, tőle, tőle, tőle, ugyanazon a gyűrött cetlin, ám rusnya ákombákomokkal: LÓSZART SZERETLEK.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2018. évfolyama 4. számának 23. oldalán!)

Címkék: szerelem, gyerekszerelem, kijózanodás, reménytelenség

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!