A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Miért szólsz rá a gyerekre?

Ezt harminc évvel az után kérdezte, miután leszedték az almafa tetejéről. Felfelé nem tűnt bonyolultnak, csak a legalsó ágra volt nehéz felcsimpaszkodni, arról már könnyedén feljebb lehetett jutni.

Fotó: Shutterstock.com

A fa tetején kényelmes fotelt alkottak az ágak, abba szépen beleült, egyik lábát lelógatta a mélybe, a másikat kitámasztotta, aztán lehetett is kalimpálni, hogy anya, apa, nézzétek, hol vagyok.

Az almafa tetejéről egy másik világ tárult fel. A többi fa lombja a talpa alatt hömpölygött és hajladozott, mert a szél is elkezdett fújni, himbálta, ringatta a világot. Tisztán látta a tavat, a tó mögött az óriás jegenyéket: pöttöm katonák.

Elképzelte, hogy óriás ő is, ura a világnak, ura a szélnek, napnak, madaraknak, és hogy földig érő aranyhaja van. Úgy döntött, ezentúl mindennap feljön ide a trónjára, és megszemléli a birodalmát.

Elbeszélget a hernyókkal, cinkékkel, rigókkal, vagy ha kell, elkergeti a felhőket. Megrészegítette ez a szabadság, még azt is el tudta képzelni, hogy szárnyra kel, mert ott fenn, a világ tetején semmi nem tűnt lehetetlennek.

Kitárta kis karjait, és engedte, hogy a szél lobogtassa a ruháját.

Anya és apa hangos veszekedése kergette el a csodákat. Összerándult a gyomra, mindig összerándult ilyenkor, könny gyűlt a torkába, a szíve dübörgött. Most ő a hibás, miatta ordibálnak, miatta gyűlölik egymást.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2018. évfolyama 10. számának 33. oldalán!)

Címkék: gyereknevelés, publicisztika, gyerekkori emlék

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!