Nyuszi hopp, nyuszi kopp!
Mi az? Kicsi, szőrös, bogyókat hagy maga után, és folyton megbotlasz benne a mosdóba menet. Nos? Hát a húsvéti nyúl pár héttel húsvét után.
Ki ne akarna boldogságtól ragyogó gyerekszemekben gyönyörködni, ki ne adna pár ezer forintot azért a túláradó örömért, amit egy kis piros szemű, fehér nyuszi érkezése jelent a gyermeke számára?
Miért ne vennénk neki nyuszit, hisz nem kell hozzá más, csak egy kartondoboz, némi fű meg szalma (vagy széna?), egy itatótál meg répa. És máris szebb lett a világ.
Csak nő, nő és rág…
Igen, csakhogy a húsvéti szabadnapok véget érnek, a tavaszi szünetet követi a robot, a hajnali rohanás, a nyúl viszont marad, és csak nő, nő és rág és bogyózik, és miszlikre szedi a kartondobozt, és bebújik a kanapé alá, és kinyírja a kábeltévét, és már az elektromos vezetékeknél tart, és hiába magyarázzuk neki hangosan és tagoltan naponta százszor, hogy ne ugrándozzon cikcakkban az orrunk előtt, mert véletlenül rálépünk, nem érti a mafla.
A gyerek már rég talált magának egy netes üldözős játékot, már kicsit sem érdekli, hogy van egy nyula, nemhogy még tisztán is tartsa, netán etesse, itassa, de a nyúl túlél, és csak nő és nő. A megoldás egyre élesebben körvonalazódik: a lakást nyúltalanítani kell.
De hogyan? (Mielőtt rávágnátok, hogy be kell vinni az Állatkertbe, csendben mondom, hogy köszönik szépen, de már évek óta nem fogadják be a húsvéti nyulakat.) Akkor meg mi a manót lehet vele csinálni?
Adjuk vissza a szabadságát?
Vigyük ki egy szép virágos mezőre, ahol sok a bokor, és patak csörgedez a fák tövében, és adjunk neki búcsú nyuszipuszit könnyes szemmel integetve utána? Hát, ezt is lehet, de ne legyenek illúzióink.
Egy olyan nyúl, amelyik alig ismerte a mamáját, mert már szopós korában elmartuk tőle, és nem volt módja megismerni a zord világ viszontagságait, nem éli túl a számára ismeretlen vadont.
Egy-két napig elbóklászik talán, reszketve gubbaszt egy bokorban, és neurotikusan tikkel az orrával, de aztán vagy éhen hal, vagy kilapítja egy autó, vagy lecsap rá egy ragadozó. Béke poraira.
Tartsuk meg mégis?
Ez is lehet megoldás, ha mostantól nyúlpisiszagú lakásban akarunk lakni, és folyton ketrecet akarunk takarítani. Mert abba törődjünk bele, hogy egyik gyerek sem érdeklődik két hétnél tovább a nyula iránt.
Szóval a nyúlnak szüksége lesz egy megfelelő méretű ketrecre etetőtálkával és önitatóval, mindennap friss vízre, napi egy alkalommal szabadon futkározós programra, valamint megfelelő mennyiségű rágcsálnivalóra, mert koptatni kell a fogát, különben meghal.
Orvosi költséggel is számoljunk, mert ha nem akarunk egy igen balhés és büdös nyulat, ajánlatos ivartalaníttatni. Mindezt a szenvedést nem kell tovább tűrnünk, mint tíz-tizenkét évig, annyi ugyanis a nyúl átlagos élettartama.
Adjuk el?
Na, ne viccelődjünk. Ki venne meg egy leamortizált húsvéti nyulat? Fel lehet tenni a netre a használt autók közé, de legfeljebb akkor lesz rá jelentkező, ha mi fizetünk mellé.
Előfordulhat még, hogy beveszi egyik-másik állatkereskedés, ám ez sem valószínű, mert félnek, hogy megbetegíti a többi állatot. Esetleg néhány menhelyen is bekopogtathatunk, hátha befogadják a szerencsétlent.
A végső, csak első hallásra morbid megoldás
Nyúl egészben sütve (Csak meg ne mondd a gyereknek, mit eszik…)
Kell hozzá egy 2 kilós, húsvétról maradt nyúl megnyúzva, 10 deka zsír, só, bors, majoránna, 1 fej fokhagyma és füstölt szalonna a spékeléshez, egy kis fehérbor a pároláshoz.
Egy mély tepsiben felravatalozzuk szegény párát, lefedjük alufóliával és megsütjük. Kb egy óra alatt szép piros lesz, és alig lehet felismerni, milyen állat volt eredetileg. (Főleg, ha nem felejtettük rajta a fülét.) Jó étvágyat!
Még nincs hozzászólás