A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Hetvenes évek: iskolaköpeny, úttörőnyakkendő, alföldi papucs

A hetvenes évek szűk levegőjét én magam, ha tágasnak nem is, de pont jónak éltem meg. Gyerek voltam ugyanis. Általános iskolás, aki minden szeptember elején meg talán év végén is részt vett saját őrsével (alsóban kisdobos, felsőben úttörő) a papírgyűjtési akciókban, aki rengeteg könyvet olvasott, takarékbélyeget gyűjtött, iskolatejet ivott műanyag pohárból, és kakaót hörpölt a leharapott csücskű műanyag zacskóból a sós kifli mellé.

Fotó: Fortepan

Nyaranta annyit járt táborba, amennyit csak akart, persze leginkább vidéken szeretett lenni a nagyiknál. Velük, mellettük lehetett szabad, az ő főztjük, harangszókor az asztalon gőzölgő húslevesük határozta meg az alfát és ómegát.

MI MIBE KERÜLT?
1 liter tej: 3 Ft
1 kg fehér kenyér: 3,60, de 1979-től már 5,40
4 gombóc fagyi: 4 Ft
Sportszelet: 1 Ft
Trabant 601 típusú gépkocsi: 40 ezer Ft, Skoda: 80 ezer Ft
1 doboz cigaretta (Fecske): 5 Ft
Átlagkereset: 2040 Ft
Emlékszem, háromféle autónk volt, apám persze használtan vette mindegyiket: a Trabi, amely Tóbiás névre hallgatott, Snuki, az olajzöld 100-as Skoda és végül a Wartburg, mely már tényleg csak autó volt – név nélkül.

Gurultunk ezekkel a kocsikkal országszerte, most is látom, ahogy az út szélén állunk, apám a felhajtott motorháztető felett csóválja a fejét, és bütyköli a motort valami csavarhúzóval.

És jól emlékszem arra is, mennyire örültünk, amikor anya munkahelyének köszönhetően családilag lejutottunk a Balatonra, ahol Füreden modern apartmanban lakhattunk.

Külföldre együtt ebben az időben még nem mentünk, részben azért, mert a szocialista reláción kívül esett országokba csak háromévente lehetett utazni konkrét valutaellátmánnyal, és részben azért, mert nem volt rá pénzünk. De nekem pont jó volt a világ úgy is. Gyerek voltam.

Mi akkortájt építkeztünk, szinte állandóan. Ha apám éppen nem a mi házunkat építette, akkor  hétvégenként mindig dolgozott valahol, megállás nélkül. Alig láttam.

A családi házunk másfél szobás volt, apró főzőfülkével, fával, szénnel fűthető hengeres vízmelegítővel. Eleinte olajkályhánk volt (gyűlöltem a szagát, még jobban utáltam, amikor télvíz idején szánkóval mentünk a közeli benzinkúthoz gázolajért, ami valahogy mindig kiloccsant a cipőmre, a kezemre), azt nekem nem volt szabad begyújtani.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2018. évfolyama 10. számának 48. oldalán!)

Címkék: retro, hetvenes évek, filmek, árak, zenék, üttörő élet, kisdobos élet, pajtás magazin, kisdobos újság, ifjú gárda, alföldi papucs, alföldi bakancs

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!