Fú, mennyi pénz, és mind az enyém!
Dóri tizenegy éves volt, amikor a szülei úgy döntöttek, hogy havonta adnak neki tízezer forint zsebpénzt. Nem is tűnt olyan soknak, de mivel addig csak apróbb összegeket kapott, most először érezte azt, hogy igazi pénz van a kezében.
Boldogan megköszönte, és megígérte, hogy okosan fogja beosztani. De titokban már tervezgette, hogy vesz egy világító tornazsákot, egy kapucnis cicás jegyzetfüzetet meg egy csomó csokit.
Irány a pláza!
Az első hétvégén Dóri barátnőivel elment a plázába. Még soha nem vásárolt egyedül, és most, hogy ott volt a kezében az a pénztárca, meg a fejében az érzés, hogy bármit megvehet, elragadtatta magát. Megvette a világító tornazsákot (pedig a régi még tökéletes volt), egy doboz színes tollat (három nap múlva szétszóródtak), és két könyvet is, amiket aztán el sem kezdett olvasni. A maradék pénzből fagyiztak, és még aznap elfogyott a tízezer forint.
Adjunk vagy ne adjunk?
A zsebpénz kérdése minden családban előkerül előbb-utóbb. Sokan azt gondolják, hogy a zsebpénz csak egy apró jutalom vagy egyfajta extra kényeztetés, valójában azonban fontos nevelési eszköz, ha tudatosan bánunk vele. A pénzhez való viszony ugyanis már gyermekkorban kialakul, és erősen befolyásolja majd a felnőttkori pénzügyi döntéseket, szokásokat is. De vajon mikor érdemes elkezdeni a zsebpénzosztást? Mekkora összeget adjunk? És egyáltalán: mire tanítja a pénz a gyereket?
Kisiskoláskorban kezdi érteni
A kérdésre nincs egyetlen, minden családra érvényes válasz, mert nem a gyerek életkora a döntő, hanem az, hogy eljutott-e arra a szintre, ahol már képes önálló döntéseket hozni, és tanulni a következményekből.
Általában 7–9 éves korban jön el az az időszak, amikor már érti a pénz értékét, és képes kisebb vásárlásokat önállóan intézni. Ekkor már elkezdhetjük vele megismertetni a pénzhez való viszonyt, például adhatunk neki kisebb összeget, ha boltba megyünk, vagy beszélgethetünk vele arról, mire költene és miért.
A pénz nem jutalom, hanem fontos eszköz
Fontos tisztázni, hogy a zsebpénz nem feltétlenül jár, és nem is érdemes feltételekhez kötni, például, hogy csak akkor kapsz, ha jól tanulsz vagy rendet raksz. A zsebpénz célja sokkal inkább az, hogy a gyermek megtanulja kezelni az erőforrásait. A legnagyobb tanulás ugyanis abban rejlik, hogy a gyerek maga dönthet arról, mit vásárol a saját kis pénzéből – és megtapasztalja, milyen érzés, ha jól gazdálkodik vele, vagy épp elfogy, és nem marad belőle a vágyott dologra.
Zsófi például, a következő héten, amikor iskolába ment, már sajnálta a döntéseit. Nem maradt pénze sem fagyira az osztálykiránduláson, sem mozijegyre a barátokkal. Anyukája nem pótolta a pénzt, de nem is dorgálta meg – csak annyit mondott: ez volt a tanulópénz. Ez a felelősségre nevelés egyik legerőteljesebb és legéletszerűbb formája. A gyerek megtanul tervezni, priorizálni, sőt, akár spórolni is. És ami talán még fontosabb, megtanulja a saját bőrén, hogy a döntéseinek következménye van – jó vagy rossz, de tanulságos.
Mennyi legyen az annyi?
Az összeg mindig igazodjon a család anyagi helyzetéhez, és az is fontos, hogy a pénz reális kereteken belül maradjon. Ha túl sokat adunk, nem lesz motivációja takarékoskodni, ha túl keveset, nem tud mit kezdeni vele. A legtöbb szakértő szerint az ideális zsebpénz mértéke a heti rendszerességgel adott, kis összegű támogatás – amely elegendő néhány apróbb dologra, például egy fagyira, egy matricás füzetre vagy kisebb játékra, de ne fedezze automatikusan az összes vágyott kiadást.
Általános javaslat, hogy alsó tagozatban heti 1500-2000 forint, felső tagozatban heti 2000–3500 forint lehet az irányadó összeg. Kamaszok esetében havi 15–20 ezer forint is lehet az összeg, és ő osztja be egész hónapra. Ilyenkor azonban elengedhetetlen, hogy beszélgessünk vele a pénzbeosztásról, és figyeljük, hogyan gazdálkodik.
Csak türelem!
A szülőnek gyakran nehéz nézni, hogy a gyerek elherdálja a pénzét valamire, amit mi feleslegesnek tartunk. Pedig épp ezeken keresztül tanulja meg, mi éri meg és mi nem. Ha mindig közbeavatkozunk, vagy pótlunk, akkor a tanulási folyamat félbeszakad. A legjobb, amit tehetünk, ha kérdezünk és beszélgetünk vele: Miért azt választottad? Jó döntés volt? Máskor is így csinálnád? A kérdések segítik őt abban, hogy kialakuljon egyfajta belső pénzügyi iránytű.
Mire költhet, mire nem?
Ahhoz, hogy a zsebpénz valóban nevelő hatású legyen, fontos, hogy legyenek átlátható, közösen megbeszélt szabályai. Például: mire költheti, mire nem; mikor kapja; mi történik, ha elfogy. Ezeket a kereteket érdemes úgy megfogalmazni, hogy a gyerek értse is őket, és érezze: nem büntetésről vagy jutalmazásról van szó, hanem egy bizalmi alapú felelősségvállalásról.
Az is jó megoldás lehet, ha a gyerek néha maga keres pénzt: például gyümölcsszedés, gyerekvigyázás, kutyasétáltatás vagy apró ház körüli munkák révén. Fontos azonban különbséget tenni a zsebpénz és a munkával keresett pénz között. Az előbbi a tanulás terepe, az utóbbiért már valódi teljesítményt nyújt, és másféle elégedettséget is tapasztal meg általa.
Mire tanít a zsebpénz?
- Például, hogy a pénz véges, és beosztást igényel
- Néha választani kell két dolog között, és nem lehet mindent egyszerre megszerezni
- Fontos a türelem
- A saját döntéseimnek súlya van
Ha jól bánik a pénzével, büszkeséget érez – ha rosszul, csalódottságot, de ez is része a fejlődésének. A pénzhez való egészséges viszony az önbizalomról, önállóságról, értékekről és a felelősségvállalásról szól.
Forrás: csalad.hu, heol.hu
Még nincs hozzászólás