Életképek a konyhából
A konyha nem pusztán az ételkészítés színtere, sokkal több annál. Őrizhet kedves családi és baráti emlékeket, mi több, újabbak helyszíne lehet. De akár az énidő egy részét is itt tölthetjük, hogy lelazuljunk és feltöltődjünk. A konyha a napi rutinon túl számos lehetőséget kínál a kikapcsolódásra és a kapcsolódásra, így válik egyszerű főzőtérből igazi közösségi és lelki központtá.
![]()
Van egy igazán találó magyar mondás: a konyha az otthon lelke. Észre sem vesszük, hogy mennyire így van ez, még akkor is, ha épp nem mindennap főzünk háromfogásos, hatterítékes ebédeket. Mi több, még akkor is, ha Carrie Bradshaw módjára a sütőben tároljuk a pulcsijainkat.
Gondoljunk csak bele: minden nap a konyhában kezdődik. Itt készül el a reggel első – frissítő – kávéja, teája vagy épp energiát adó fehérjés turmixa, a reggeliről már nem is beszélve. Mindez pedig alapjaiban határozza meg a napunkat, kedvünket, hangulatunkat. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen környezetet alakítunk ki ebben a helyiségben, na de erről majd egy kicsit később lesz szó.
Az is tény, hogy baráti összejövetelek, családi események alkalmával egy idő után mindenki a konyhában köt ki, és segít mosogatni, vagy épp a maradék harapnivalók után kutat, eközben pedig remek beszélgetések alakulnak ki. A mindennapokban a főzés során simán kikérdezhető a lecke, megbeszélhető a heti menü, a másnapi teendők, kibeszélhetők a pasik vagy épp a nők, netán a zsémbes kollégák és főnökök, elsimíthatók a nézeteltérések (arról már nem is szólva, hogy fehér abroszos asztalnál mi minden megoldható, megköthető, elintézhető).
Kimondható, hogy a konyha nem csak a főzés helyszíne, hanem valójában egy közösségi tér, a kapcsolódás helyszíne. Különösen igaz ez akkor is, ha rendszeresen közösen készítjük el az ételeinket a családtagjainkkal vagy a barátainkkal. A hétköznapokon, ha teheted, nyugodtan élj a "gyerekmunka" lehetőségeivel, persze apró feladatok képében, így ők is észrevétlen megtanulják a főzés csínját-bínját. Ám még ennél is több lehet: a hagyományőrzés, az énidő, a változás, a szórakozás és az emlékezés tereként is megállja a helyét.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 2. számának 30. oldalán!)


Még nincs hozzászólás