Toto Cutugno: Nem volt B tervem, mindig is zenész akartam lenni!
Toto Cotugnót, a ma is roppant sármos olasz énekest a 80-as évektől jegyzik világsztárként, amikor a Solo noi című dallal megnyerte a San Remó-i dalfesztivált. Ezt követően olyan nagy slágerek robbantak, mint a Litaliano, a Soli, amelyekkel nemcsak Európát, de a nagyvilágot is meghódította. Toto nem először jár Budapesten, de most április 27-én önálló koncertet ad a Tüskecsarnokban. Az alkalomból lapunknak nyilatkozott.
– Hogy hányadszorra is járok Budapesten? Nem emlékszem pontosan, talán négyszer fordultam meg ebben a gyönyörű városban. Valójában nincsenek magyar barátaim, kapcsolataim, de amikor megérkezem, mindig úgy érzem, hogy bizony vannak. Olyan meleg fogadtatásban részesülök, hogy ilyenkor mindenki a barátomnak tűnik.
Jelentős pályát tudhat maga mögött, de hogyan is kezdődött?
– Úgy gondolom, az első pozitív megerősítést még 13 évesen kaptam, amikor egy zenei pályázaton elindultam, és harmadik lettem. Fosdinovóban születtem, ott gyerekeskedtem.
A nyüzsgéstől távol, csodálatos hegyvidéki környezetben, Toscana és Ligúria határán terül el a város. A sziklás domb tetején egy gyönyörű kastély és vár áll, mely évszázadokig a Malaspina család királyságának központja volt.
A várból, különösen a bástyáról, lélegzetelállító kilátás nyílik az Alpokra. Ráadásul tiszta időben látni lehet a Capraia és a Gorgona szigeteket, valamint a Korzika hegyeit is.
Itt nőttem fel, és a mai napig is ide térek vissza pihenni egy hosszúra nyúlt turné után. Ez a város nyugalmat ad, szerelmes vagyok a tájba, a levegőbe, az ottani környezetbe.
De visszatérve a kérdésre: a zene iránti szeretetet otthonról hoztam magammal, édesapám hobbiból trombitált, ő vezetett be a zene világába, és ő bátorított.
Akkor egyértelmű volt a zenei pálya, vagy volt B verziója is?
– Nem, nem volt B tervem. A zenében akartam élni a kezdetektől. Mert a zene a belső világunk kifejezése, a szívé, a léleké. A zenével bármit el lehet mondani. A zene számomra a minden.
A világsikert az 1980-as San Remó-i dalfesztivál hozta meg. Hogyan emlékszik rá?
– Nagyon-nagyon készültem rá. Emlékszem, ott álltam a színpadon, és nem hittem a fülemnek, amikor az eredményhirdetésnél kimondták a nevemet. Aznap este nagy ünneplést tartottunk. Nem is tudom, hogy lefeküdtem-e egyáltalán.
Nagyon sokáig azt hittem, hogy ébren álmodok. Gyakorlatilag innen indult el minden. Az a csoda, amelyben a mai napig élek.
Aztán ahogy jöttek az egyéb sikerek, az mindig azt igazolta, hogy jól teszem a dolgom, de hiába a hírnév, én legbelül ugyanaz az olasz srác maradtam, aki annak idején elindult az álmai útján és hitt benne, hogy egyszer énekesként sikeres lehet. Az életfilozófiám, ahogy a híres slágeremben is benne van: „Lasciate mi cantare”, vagyis „hagyjatok énekelni!”
Milyen műsorral készül a budapesti koncertre, milyen nagy slágereket hallhatunk?
– Nem áruljuk el az öltözői titkokat, de annyit talán igen, hogy nem volt könnyű összeállítani a listát, mert egy ilyen koncerten az előadó az összes sikeres szerzeményét szeretné elénekelni.
Egy hetet töltöttem el a számok összeválogatásával. Egy kis meglepetéssel is készülök. Az pedig remélem, természetes, hogy a L'italianót is hallhatja majd a közönség. Hiszen ebben a dalban is benne van: „imádok útra kelni, gitárral énekelni, akárhol járok, a szívemből árad a dal az ég felé…"
Még nincs hozzászólás