Párizs egy mozgalmas ünnep
Lehet egyszerűen fogalmazni, ahogyan a múlt század közepének őzikeszelídségű színésznője, Audrey Hepburn tette - "Párizs mindig jó ötlet." De hogy miért szükséges, miért kell Párizsba utazni, azt igazán Ernest Hemingway véleménye világítja meg. "Ha fiatal éveidben olyan szerencsés voltál, hogy Párizsban tölthettél egy kis időt, akkor bárhová is mész később, az élmény életed hátralévő részében veled marad, és mindig ösztönöz, mert Párizs egy mozgalmas ünnep."
Menj, menj, utazz Párizsba az év végén, tölts el ott egy hetet, kilenc-tíz napot, és lefogadom, hazatérve izgalmasnak és pompásnak fogod tartani legsivárabb hétköznapjaidat is. Ha van pár perced, megtudhatod, miért, és hogyan csináld. Tervezzük meg együtt!
Ne a kötelezőket!
Mindenekelőtt őszintének kell lennünk magunkhoz – még a világ legszebb városai is csalódást okoznak olykor, amikor végigvergődjük magunkat nevezetes látnivalóik során a kötelességteljesítés nyomasztó érzésével. És nem értjük, mi közünk van az évszázadokkal ezelőtti dolgokhoz, bármilyen szépek legyenek azok, és miért kell látnunk saját szemünkkel is azokat a korosodó ’modern’ művészi alkotásokat, amelyekről még az iskolában tanultunk?
Ez a fajta utazás fárasztó, nem enged elmerülni a jelen világában, és nem alakulnak ki életre szóló kapcsolatok a várossal és lakóival, nem szerez helybéli barátokat – pedig éppen ez volna minden utazás értelme.
Tűzzük ki hát magunk elé célként: barátokat akarunk szerezni egy olyan városban, amely sokat tud adni nekünk. Ha kevés pénzünk van, akkor különösen fontos, hogy egyfajta beruházásként fogjuk fel ezt az utat, amelynek a következő években bőséggel meg kell térülnie.
Jó-jó, de mennyibe fog ez kerülni?
A legjobb hír, hogy a párizsi bérlakás- és szállodaárak alig térnek el a hazaiaktól, és még a belvárosi hotelek sem megfizethetetlenek. Mondjuk, az Eiffel-torony környékén egy hétre százötvenezer forintért minden jóval ellátott, patyolattiszta, kis szobát kapni egy személyre.
Ha ketten mentek, drágább lesz, de nem sokkal, így a fejenkénti ár nagyban csökken. Egy kiadó lakás ennél is olcsóbb lehet, és az sokszor nagyobb is, ráadásul tudsz benne főzni, ha az a cél, hogy ne sokat költs élelmiszerre. Párizs tömegközlekedése példásan szervezett, nincs olyan, hogy nem lesz a közelben metró- vagy buszmegálló.
Az oda-vissza út megszervezése kicsit macerásabb. Ha nem volnának olykor-olykor mesésen olcsó jegyek, az ember kénytelen-kelletlen beletörődne a nagyobb kiadásba, de mindig van valami kivétel, valami kedvezmény, csak azt nagyon tudatosan kell keresni. Megtörténik, hogy a repülőjegy a buszjegy felébe sem kerül, vagy egy vonatjegy ára süllyed a még hihető szint alá. Így nehéz megmondani, mivel menjünk, mivel jöjjünk.
Indulás előtt a térkép fölött
Mielőtt elindulnál, pár estét szánj arra, hogy Párizs térképét nézegesd. Az interneten bármikor találsz olyan térképet, ahol a legfontosabb látnivalókat megjelenítik. Legalább huszonöt-harminc helyszínt és épületet fogsz látni, amelyek évszázadok óta Párizs jelképei.
Mint a Notre-Dame, a Sainte-Chapelle, a Louvre, a Palais Royale, a Champs-Élysées, a Diadalív vagy a Montmartre és a Sacré-Coeur. Ezt, a Szajnától északkeltre fekvő részt a helyiek gyakran nevezik Jobb partnak (Rive Droite), amely inkább a hatalom, a közigazgatás és a kereskedelem központja, de olyan ámulatba ejtő helyek is itt rejtőznek, mint a Marais-negyed, benne a Place des Vosges, és az egykor provokatívan merész Centre Pompidou, azaz a Beaubourg.
Még egy este a Bal Parton
Még el sem indultál, és már fáradt vagy? Ne add fel! Még csak a felénél jársz. A Bal Part (Rive Gauche) inkább a szellem vidéke. A tudósok-művészek már a kora középkorban ide vonultak ki a hatalom elől. Nem véletlen, hogy itt alapították a híres Sorbonne Egyetemet, s itt van az oly életteli diáknegyed, a Quartier Latin.
A bal parti Rue Saint-Jacques (ne keverd a jobb parti toronnyal) útvonala ugyanaz, amelyen Julius Caesar légiói bevonultak az akkor még Lutetia nevű településre, Párizs tehát meglehetősen régi város. A Saint-Germain-des-Prés templomának építésekor a magyar törzsek még Etelközben poroszkáltak, a Cluny-palota, amely most Párizs középkori történetének múzeuma, egy római fürdő alapjaira épült. A gótikus építészet e város körül és e városban alakult ki, és a (sokkal későbbi Panthéon melletti) Église Saint-Étienne-du-Montban érte el egyik legragyogóbb formáját.
Azért kell számbavenned a Bal Part további látnivalóit is, hogy dönteni tudj, mit látogatsz majd meg, ha már azt is elmondtam neked, melyek a város új szenzációi, mik épültek az elmúlt évtizedben. Ne ragadj le szüleid és nagyszüleid élményeinél, mesélj nekik inkább a veled egykorú újdonságokról.
Folytassuk tovább! Ugye, megtaláltad a Luxembourg Palotát? Kertjében csodálatosan érzed majd magad, ezért csukott szemmel is oda kell találnod. Kicsit arrébb, keletre a Természettudományi Múzeum (Muséum National d’Histoire Naturelle) és óriási parkja, a Jardin des Plantes.
Meg fogsz hatódni, amikor megtalálod egyik sarkában Maria Skłodowska Curie pici laboratóriumát, és arra gondolsz, micsoda tudós volt ez a két Nobel-díjjal kitüntetett hölgy. Nem biztos, hogy ugyanezt fogod érezni az Invalidusok Házában (Hôtel des Invalides) amikor Napóleon sírjánál állsz.
Azt sejtem, hogy nem akarod megnézni a Katakombákat (Les Catacombes de Paris), ahol öt emelet magasságban, végtelen alagútrendszerben hatmillió elhunyt párizsi csontjait őrzik. Nem csak a borzongató látvány miatt, hanem az ugyanilyen drága (kb. tizenegyezer forintos) belépőjegy miatt sem. Még jó volna rálelni a Luxembourg-kert előtt a Saint-Sulpice fenséges templomára és a Szajna partján, az egykori pályaudvarból kialakított Musée d’Orsay-ra.
Már csak a Katonai Akadémia (École Militaire) tömbjeit kell emlékezetedbe vésni a Mars-mező végében, és jóval távolabb a Bibliothèque François-Mitterrand négy, sarkosan befordított toronyházát, mert a Montparnasse felhőkarcolóját nem lehet eltéveszteni, és mehetsz fel az ugyancsak bal parti Eiffel-toronyba, vizsgázni az alapvető helyismeretből.
Végre ott állsz a sorban az ’Öreg Hölgy’ előtt
Milyen volt az utad? Találtál-e szállást? Ettél-e már valamit? Hát, igen, azt nem mondtam, hogy időnként hosszú sor várakozik az Eiffel-torony előtt liftre várva. Ahogy azt sem említettem, hogy a mogorva katonák arra vigyáznak, egyetlen őrült terrorista se repítse levegőbe ezt a világcsodát.
No, de most döntést kell hoznunk – meddig menj fel a lifttel? Ha fiatal vagy, azaz még nem múltál el huszonnégy éves, mindennek a felét kell csak fizetned. A legdrágább jegy, ha lifttel mész fel a torony legtetejére, az 28,30 euró. Nagy élmény, de leginkább arra jó, hogy fogalmat szerezz Párizs kiterjedéséről, és kellőképp szorongj a tériszonytól, a széltől.
Ha beéred a második szinttel, onnan sokkal jobban azonosíthatók azok a nevezetességek, amelyeket otthon – remélhetőleg – nagyjából memorizáltál. Ha bevállalod gyalog (jó a tüdőd, jók a lábaid?), akkor 11,30-ért felmehetsz, lifttel már 18,10 euró.
Érdemes eltöltened itt az engedélyezett idő jó részét, hogy megszilárduljon benned a helyismeret. S persze, mert szép. Mit szép?! Bámulatos! Ezen a teraszon eléggé bizonyított, hogy Párizs, London és Bangkok után, a világ harmadik leglátogatottabb fővárosa, igaz, egy olyan országé, amely viszont a földkerekség legvonzóbb turistacélpontja.
Bizonyára túl hosszúnak találtad a látványosságok listáját, de mivel Párizs él, fejlődik, az utóbbi évtizedben is létesültek újdonságok. A Philharmonie de Paris épülete a Parc de la Villette oldalában csak egyike a park egészen modern épületeinek. A Fondation Louis Vuitton múzeuma (lásd Kiállítás rovatunkban is) sokkolóan modern kívül-belül. A Halle Freyssinet valaha vasútállomás volt. Ma inkább eseményközpont, konferenciák, kiállítások és akár tízezres tömegrendezvények zajlanak itt. Például diszkó.
Legalább egy napra légy párizsi
Bizony, felelősségteljes feladat kiválasztani, mit nézel meg Párizs ezernyi látnivalója közül, és milyen állapotban leszel esténként, amikor barátokat keresel. Annyi csak a tanácsom, hogy – mivel a Notre-Dame a 2019-es tűzvész miatt zárva van – a Sainte-Chapelle kápolnát ne hagyd ki. Ha utánanézel, hamar rájössz, hogy mert az az igazságszolgáltatási negyedben áll, nem egyszerű bejutni, de hamar túl leszel a nehézségeken. És nem egy gótikus templomba jutsz, hanem a középkor légies, álomszerű költészetébe.
Azt viszont jól teszed, ha – akárcsak egyetlen napra is – úgy étkezel, ahogy a párizsiak. Egyik reggel menj el egy pékségbe, végy egy bagettet, és amikor kilépsz az utcára, törd le a sarkát, s a serclit azonnal fald be. A maradék kenyérrudat meg franciásan csapd a hónod alá, hogy szabad maradjon a két kezed. De mehetsz egy bisztróba is. (Hány és hány filmben láttál már ilyet!) Ha ügyes vagy, szállásod körül találsz olyat is, amelyik tipikus, de nem túl drága.
Egy francia reggeliben ilyen fogásokra és árakra számíthatsz: egy jó nagy tejeskávé 3,50 €. (Tudtad, hogy a franciák ezt egy mély tálkából isszák?) Egy forró és ropogós croissant 1,50. Pain au chocolat – ez hasonló tészta, de csokival töltve – 2 €. Tartine, azaz lekváros vajas kenyér 2,50. Egy pohár frissen facsart narancslé 3 €. Ha kissé kopottas a hely, mindez kijön 5 euróból. Ha fényesebb, akkor 10. Tizenötnél jó helyre leltél, harmincnál már eltévedtél.
És miután talpaltál fél napon át, még a kiállításokon és a múzeumokban is kilométereket tettél meg, ebédelned is kell, legalább egyszer, hogy ne csak filmen láss francia menüt.
Ha egy étterem maga állítja össze ajánlatát, az lényegesen olcsóbb, mintha te válogatnál. 10 és 35 euró között jóllakhatsz. (Ebédelned azért kell, mert ha ugyanezt kéred vacsorára, megduplázódik az ára. Az éttermi vacsora drága mulatság.)
Előételnek kaphatsz hagymalevest zsemlekockával, vagy nizzai salátát, libamájat, csigát (nem kell félned tőle). Mindig mindenhez van kenyér. A főétel lehet vörösborban párolt csirke, vagy vörösboros marhapörkölt, konfitált narancsos kacsa, tengeri sügér vajon sütve. A desszert gyakran Tarte Tatin (egy fejjel lefelé fordított almatorta), crème brûlée, macaron, profiterol, vagy sajt és gyümölcsök.
A kész menükben a pohár italok az ételekhez illőek lesznek. Az árak sokszor a felszolgálás díját is tartalmazzák, ha nem, akkor azt jelzik, és úgy 5-10%-ot kell még adni.
Ha forgalmas és jóval elegánsabb helyre ülsz be, a számla könnyen felkúszhat 80 euróra, ha pedig még társaságod is van, mindenképpen ajánlatos egy üveg bort pluszban rendelni, ami legszerencsésebb esetben is 20 eurónál indul. És a gyorséttermek? Ne feledd, abban az országban jársz, ahol az ilyesmit nem csak mélyen megvetik, hanem időnként traktorral és buldózerrel rombolják szét a feldühödött parasztok és vendéglősök.
Mikor bulizunk már?
Most, azonnal. Ismerkedni Párizsban télvíz idején sem nagy művészet, de néhány dologra ügyelni kell. Legegyszerűbb leülni egy kávézóban, ami jóformán minden sarkon áll, és oly csábítóan hangulatosak, hogy lehetetlen elsuhanni mellettük lesütött szemmel. Itt már beszélgetésbe elegyedni bárkivel szinte magától megy, feltéve, ha Bonjourral vagy Bonsoirral kezdjük az ismerkedést. Mindenképp így kell köszönnünk.
A Vous-t (Ön) használva magáznunk kell a velünk egyidős fiatalokat is. Semmiképp se érintsünk meg senkit. Minden fordulatnál használjuk a „s’il vous plaît” (kérem / legyen kedves) és az „excusez-moi” (elnézést / bocsásson meg) kifejezéseket.
A franciák idegen nyelvi tudásáról vagy jót, vagy semmit. Talán jobban járunk, ha mi csipegetünk fel fel néhány szót, mint amikor ők próbálnak meg angolul beszélni francia kiejtéssel, amit nem ért senki, és ők is kifáradnak tőle.
Ugyanezek a szabályok akkor is érvényesek, ha a következő fokozatra kapcsolsz, és elmész a Grand Palais-be korcsolyázni. A jégpálya 1800 négyzetméteres. Rengeteg a fiatal. Anyagilag sem rázós, és éjjel 2-ig nyitva tart. Természetesen mindenütt szól a zene.
Párizs éjszakai élete legendás, és nem csak a múltja fényes, de a jelene is. Az átlagos fiatalok szintjén, a diszkókban indul az élet, a francia zenészek, lemezlovasok ebben kiválóak. Aki az esti bulihoz jó starthelyet keres, az a Chez Gladines-ban kezd, baráti légkörben, kifizethető koktélok mellett alakulnak a társaságok az est hátralevő részéhez.
A Buddha Bar Paris neve jól cseng az elektromos zenét kedvelők fülében, és nem kell hozzá semmi bemutató vagy méltatás. Hasonlóan sokat jelent a Rex Club neve is ebben a műfajban. A Djoon kissé underground és titokzatosabb. A Le Panic Room ennél is lejjebb van a föld alatt, mert egy régi légoltalmi központból alakították át. Divatos és izgalmas hely.
A Chez Gladines-ból és a Le Perchoir Marais-ből is nagyszerű a kilátás az éjszakai Párizsra. Általában is a Marais-negyed tele van nagyszerű bulihelyekkel. A lista korántsem teljes, de egyre dráguló lépcsőfokain most ne menjünk végig. Azt tudnod kell, hogy egy párizsi fiatal szórakozásra szombatonként 25, vasárnaponként 20 eurót költ átlagosan, és ebben a mozijegy ára is benne foglaltatik.
Milyen a karácsony és a szilveszter?
Ha kíváncsi vagy rá, kellemes meglepetésben lesz részed. Karácsony előtt minden kerületben adventi vásárokat tartanak, amelyek nagy mértékben szakosodtak, és egymástól igen eltérőek. Általában egy-egy jó ügy érdekében gyűjtenek. Leghangulatosabb talán a 18. kerületi, ahol a XVIII. századot idézik meg korhű ruhákban, korhű termékeket árusítva.
A Mikulásnak errefelé kisebb a szerepe. A karácsonyeste hasonlatos a miénkhez, azzal a különbséggel, hogy bár az ajándékokat 24-én mindenki megkapja, azokat csak másnap, ebéd után bontják ki a csomagolásból. A fa alatt sok családnál van betlehem. Vacsorára pulykát, osztrigát, füstölt lazacot, sajtokat és desszerteket fogyasztanak. Szenteste általános szokás misére menni.
A szilveszter erősen hasonlít a miénkre, van pezsgő, tűzijáték, trombita és tánc. Családi-baráti körben a vacsora majdnem olyan, mint a karácsonyi, de ilyenkor elengedhetetlen a galette des Rois süteményét enni, amelybe egy szem babot rejtenek. Aki ezt megtalálja, az az est királya vagy királynője. Éjfél után mindenki az utcára megy, s ha szerencséd van, a tévéközvetítésben az egész világ láthatja, ahogy a Champs-Élysée-n integetsz haza a tömegből, új barátaid társaságában.
Még nincs hozzászólás