Hol vannak a nyilvánosság határai? Posztolok, tehát vagyok?
Tengerparti naplemente, díjátadó gála, családi ebéd, edzőtermi tükörszelfi - néhány kattintás, és már kint is van a Facebookon vagy az Instagramon. A poszt szövege rendszerint gondosan fogalmazott, a kép a legjobb profilt mutatja, esetleg szűrőkkel. Ritkábban természetes, gyakrabban kiszámított. Minden jól sikerült fénykép egy apró üzenet a világnak: itt vagyok, élek, sikeres vagyok, boldog vagyok. De vajon tényleg ennyiről van szó? És miért lett szinte kényszeres szükséglet a megosztás, a véleménynyilvánítás, a nyilvános jelenlét?
Az ember társas lény
Az embernek nem jó egyedül élni. Evolúciós szempontból a túléléshez szükségünk volt a közösségekre, a másokhoz való tartozásra. A visszajelzés, legyen az egy elismerő biccentés vagy egy ’szívecske’ megerősítése annak, hogy fontos, szép, tehetséges, sikeres vagyok, számítok, figyelnek rám. Az, hogy ki mit posztol, elárulja, hogy neki mi a legfontosabb.
A szépségéről akar visszajelzést, a saját, a gyereke vagy unokája sikeréről. Az üzleti eredményeit osztja meg, vagy azt, hogy sikerült társat találnia. Sajnos azonban a közösségi média ezt a természetes igényt ’túlpörgeti’. Könnyen elérhetővé, gyorsan megszerezhetővé, ugyanakkor mulandóvá teszi a visszajelzéseket.
A digitális tükör
Amikor egy posztot közzéteszünk, nemcsak a külvilágnak üzenünk, hanem egy kicsit magunkat is újraértelmezzük. A megosztott tartalom nem egyszerűen egy eseményről szól, hanem arról, hogyan szeretnénk látni (és láttatni) önmagunkat. Persze a nyilvánosság nemcsak tükröt tart elénk, hanem torzítja is azt, hiszen nem a valóságot osztjuk meg, hanem annak válogatott, szerkesztett, megszépített verzióját.
És ez, egy ponton túl, már nem is a többiekről szól, hanem rólunk: a saját önértékelésünkről, identitásunkról, arról, hogy elég jók vagyunk-e. No és főleg arról árulkodik, hogy mitől érezzük úgy, hogy azok vagyunk.
A lájkfüggőség pszichológiája
A dopamin, az agy jutalomközpontját stimuláló vegyület, kulcsszerepet játszik abban, miért olyan nehéz ellenállni a lájkoknak. Egy új értesítés, komment vagy megosztás apró örömöt okoz ugyanúgy, ahogy egy szelet csokoládé vagy egy kedves bók vagy dicséret is.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 8. számának 6. oldalán!)
Még nincs hozzászólás