Hárman az ágyban
Amikor párunk mellé bújunk az ágyba, de nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk, nem azt kapjuk, és nem azt adjuk, ami egy felhőtlen, boldog együttlétben elvárható, legtöbbször nem is értjük, mi történik velünk. Szeretjük a másikat, ő is szeret minket, s mindezek ellenére a szex mégsem megy.
S ez gyakran akkor is így van, ha a partnerkapcsolat, a házasság jó. Megértjük egymást, közösek a céljaink, az értékrendünk, a gyereknevelési elveink. Imádunk együtt lenni. Minden jó, csak az intimitás, az igazi kielégülés nem megy. Ilyenkor lehetséges, hogy hárman vagyunk az ágyban. A nő, a férfi és a családi traumák.
Tudattalan örökségünk
Minden párkapcsolatunkba emlékekkel, tudattalan traumákkal érkezünk. Idegrendszerük nem csak azokat a sérüléseket, félelmeket, szégyeneket tárolja, amelyekről tudunk, hanem azokat is, melyeket a tudatunk alá söpörtünk. Sokszor éppen azért, hogy élni tudjunk. Sőt, nem csak a saját, de felmenőink traumáit, csalódásait, félrelépéseit is sejtjeinkben őrizzük, azokat, amelyekről talán nem is tudunk.
Szinte minden családban előfordulnak házasságon kívül született gyerekek, megesett leányanyák. A hozzájuk kötődő szégyen nem múlik el a családtörténetekből, kimondatlanul rombol tovább. Tudjuk, hogy még a múlt században is szégyen volt házasságon kívül szülni. Ez a szégyen aztán továbbadódik nemzedékek hosszú során át.
Alakítja a család szexualitáshoz, a nőknek a férfiakhoz való kötődését. Ha bárhol a család történetében megesett valamilyen erőszak, ez az utódok testiséghez való viszonyát alapvetően képes befolyásolni.
Márpedig hány asszonyt, lányt erőszakoltak meg a háborúk során katonák… Legyenek bármely nemzethez tartozók. S hány gyerek született ilyen erőszakos kapcsolatból. Nem is beszélve arról, hogy közülük hányan nem is tudják, nem is ismerik a származásukat.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 3. számának 46. oldalán!)
Még nincs hozzászólás