Férfit nevelj, ne nyuszifült
Gyűlölöm a háborút, elítélem az erőszakot. A fiatal férfiakat elnézve mégis gyakran az jut eszembe, hogy rajtuk már csak az a régi jó katonaság segítene, ahol megtanultak hajnalban kelni, sportolni, küzdeni, erőt kifejteni, egymás segítségére lenni, egymást tisztelni. Mi, nők hiányoljuk a férfiakat, holott mi, anyák nem neveljük férfivá a fiainkat.
Csakhogy állítólag nem is az anya tud érvényes férfit nevelni, mert férfivá nevelni csak az apa tud. A nő legfeljebb anyámasszony katonáját nevel, anyuci kedvencét. Ám a családokból eltűntek a férfiak. Az érvényes férfiak meg pláne eltűntek. De akkor mit tehet egy anya, hogy ki ne vesszen a férfinem?
Anyu fiacskája
Egyik ismerősöm egyedül nevelte fel a fiát. Az apa korán meghalt, a fiú ötévesen apa nélkül maradt. Az édesanya úgy érezte, nagyon kell szeretnie, istápolnia szegényt, mert különben sose heveri ki azt a fájdalmat, amit az apja elvesztése okozott. Védte, óvta, elkényeztette. Nem engedte focizni, el ne essen. Nem engedte úszni, meg ne fulladjon. Nem engedte udvarolni, el ne vegye tőle egy nő.
A fiatalember időközben megtanulta, hogy nagyon kell vigyázni magára, mert ha neki baja lesz, az anyukája azt nem éli túl. Nem nősült meg, az anyjával él, holott már elmúlt negyven. Nem diplomázott le, mert nem bírták az idegei a vizsgaidőszakot. Nem tud elhelyezkedni, mert nem ért semmihez.
Az anyja kitartottja, egy szerencsétlen ember, aki az édesanyja másfél szobás panellakásában nézi a tévét, és várja, hogy anyja a nyugdíjából vett finomságokkal kényeztesse. Két reménytelen ember, két reménytelen sors.
Kell egy apafigura
Áldás, ha a fiaink mellett ott van az apa, aki korrektségre, összeszedettségre, kitartásra tudja nevelni őket. De ha nincs, akkor az anya dolga, hogy legalább mintát adjon. Férfirokont, tanárt, edzőt, aki megmutatja a kölyöknek, hogyan kell férfiként viselkedni anélkül, hogy terrorizálná a gyereket. Aki védelmező, nyíltszívű és odafigyelő, akinek van humora, akiben van szeretet, aki nem bánja, ha a srácunk egy ideig hozzá fog ragaszkodni.
Kell egy bizalmas férfibarát
János (37) vallomása szerint érzéketlennek tartják őt a nők. Az anyja szívtelennek nevezte, a felesége könyörtelennek. – Pedig vannak érzéseim, meg is hatódom akár, csak nem mutatom ki – mondja János. – Sok fiú megtanulja magába zárni a fájdalmát, félelmét, mert úgy nevelték, hogy csak a lányok sírhatnak.
Egy fiú nem mondhatja el senkinek, ha veri az osztálytársa, ha a nagyobb testvére leuralja. Nem lehet csüggedt és szomorú, ha kudarcot vall, ha nem kap elég figyelmet. A fiúk nem beszélnek, mert nem beszélhetnek ilyesmikről. Ezt értik félre a nők.
Mi nem érzéketlenek vagyunk, hanem fegyelmezettek. Ha kicsi korunk óta azt tanítják nekünk, hogy egy férfi nem nyafoghat, nem rinyálhat, akkor miért csodálkoznak, ha végül bezárkózunk? Az életemen az segített, amikor sportolni kezdtem. Volt egy edzőm, akihez egyre közelebb kerültem érzelmileg. Apám kemény, szikár férfi volt, nem lehetett vele érzésekről fecsegni. De az edzőm nyitott volt erre, neki mindent elmondhattam. Ha ő nem lett volna, ma egész más ember lennék.
Teret kell adni a könnyeknek is
Bizony, a fiúktól gyakran elvárják, hogy visszafojtsák a könnyeiket, nyeljék le a haragjukat, míg a lányok sokkal szabadabban bánhatnak az érzelmeikkel. Nem lesz férfiatlan az a fiú, akinek megengedjük, hogy kimutassa az érzelmeit, mindaddig, amíg nem válik rombolóvá, vagy nem veszíti el teljesen az önuralmát. Nem férfiatlan az a fiú, aki mer sírni.
Ha nagy a baj, ha őrült nagy a fájdalom, amit el kell viselni, igenis szabad sírni. Mert nem kőembereket akarunk faragni, hanem érző, szerető és fájó lényeket, akiknek él a szívük.
Meg kell tanulni küzdeni
Az igazi férfi próbára teszi az erejét, a tudását, célokat tűz ki maga elé, és legyőzi a kihívásokat. Legyen az fizikai cél, vagy legyen egy diploma, próbára teszi önmagát, és győz. Ebben is segítenünk kell, támogatnunk, biztatnunk, hogy célba érjen.
Ha nincs a számára apakép, akkor segítsünk neki olyan példaképet találni, akiről olvashat akár. Egy történelmi személy, egy regényhős, egy filmszereplő – mindegy, ki, de engedjük, hogy az lebegjen a szeme előtt, amikor el akar érni egy célt.
Amit anyu is megtaníthat a fiának
- A nők tisztelete: Egy szorosabb anya-fia kapcsolatban a kisfiú jobban megtapasztalhatja, hogy egy nőnek milyen kihívásokkal kell szembesülnie nap mint nap a családban, munkában, más közösségekben. Az ilyen fiúgyermek később olyan férfivá érik, aki megadja a tiszteletet a nőknek, egyenrangú félként fog tekinteni rájuk – legyen szó magánéletről vagy munkatársi kapcsolatról.
- Őszinteség: Az őszintén és nyíltan beszélő anya képes megtanítania fiának, hogy ő maga is képes legyen kifejezni az érzéseit, az érzelmeit, a szorongását vagy éppen az álmait. Ezek az előnyök nem csak kisgyerekkorban segítik a gyerek szociális beilleszkedését, hanem például a felnőttkori párkapcsolat sikerének egyik kulcsa.
- Érzelmi intelligencia: Az érzelmi intelligencia (Emotional Quotient: EQ, magyarul: ÉI) egy olyan képesség, amely a hagyományos IQ-tesztekkel korántsem mérhető. Azonban a fogalom fontosságát mutatja, hogy az élettel való elégedettségünkkel, azzal, hogy mennyire vagyunk boldogok, a kutatások szerint összefüggésben lehet. Sőt, nagyobb szerepe van benne, mint az IQ-nak. Gyerekeknél és fiataloknál a magasabb érzelmi intelligencia pozitívan befolyásolja a szociális kapcsolatokat, és fordított kapcsolatban áll a különböző devianciákkal (pl.: dohányzás és alkoholfogyasztás) és az antiszociális viselkedésformákkal.
Még nincs hozzászólás