Csodaszép pillák éjjel-nappal
Az a baj a sminkkel, hogy folyton elkenődik, maszatol, és épp amikor kéne, inkább vicces, mint igéző. Gondoljunk csak az elkenődött rúzsra, vagy a félig lecsúszott műszempillára.
Mi, nők szeretünk szépek lenni, de pepecselni már nem annyira, így mindenre kaphatóak vagyunk, ami tartósan feltehető, mégis lélegzetelállító. Ilyen például a tartós műszempilla.
A szemeket már az ókorban is imádták hangsúlyozni a nők, sőt, a férfiak is. Akkoriban műszempilla még nem volt, inkább szénnel maszatolták körbe a szemüket, hogy szikrázzon a tekintetük.
A szem hangsúlyozása a középkorban ment ki a divatból, amikor a hangsúlyt a magas homlokra fektették, és ezért akár le is borotválták a hajat, majd rátoltak egy magas parókát. Ekkortájt a fő sminkeszköz a púder volt, hisz a fehér bőr jelezte a minél kékebb vért és a nemességet.
Apró szőrpamacs
Aztán, ahogy múlt az idő, és a parókákat meg a púdert elfújta a szél, megint felvillantak az élénk, igéző tekintetek, és végre a huszadik század elején a műszempillák is. Akkoriban persze nem volt túl kényelmes ezeket a félhold alakú, apró szőrszálakkal teletűzdelt szövetcsíkokat hordani, mindenesetre kevésbé volt horrorisztikus, mint az 1890-es évek őrülete, amikor emberi szőrszálakat fűztek az emberek szemhéjába tűkkel.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 11. számának 14. oldalán!)
Még nincs hozzászólás