A tenger szegény kis gyümölcsei
Nem vagyok sem vega, sem vegán, sem fényevő, de a rákokat, kagylókat nem szeretem. És még mielőtt megkoszorúznának állatbarát, jóságos szívemért, elárulom, hogy nem azért.
Már jóval azelőtt sem ettem rákokat meg kagylókat, mielőtt megtudtam, hogy élve dobálják őket a forró vízbe. Vagyis csak simán nem szerettem sem a szagát, sem az ízét, ahogy a szerencsétlen csigáét sem, pedig őt is élve dobálják be főni. De amióta már tudom, nem hiszem, hogy végigülnék egy olasz tengerparti vacsorát a paradicsomos spagettimmal a tányéromon, ha mellettem épp egy langusztát harapdálna valaki.
Ollókkal vigyázni!
Régóta kérdés állítólag, hogy vajon a rákok, kagylók, csigák éreznek-e fájdalmat, amikor bedobálják őket a lobogó főzővízbe. Nem értem, miért nem evidens, hogy igen, hát persze, hogy a fenébe ne éreznének, de nem evidens. Vegyük csak azt a tényt, hogy a rák sikít, amikor a forró vízbe kerül, már amíg hangot tud kiadni. Igaz, a tudományos magyarázat az, hogy nem ő sikít, hanem a forró levegő távozik visítva belőle…
És a másik tényt is vehetjük, hogy a szakácskönyv szerint, ahol a homár főzési technikáját megismerhettem, azt írja a gondos szakács, hogy: „Ha vigyázni szeretne ujjaira, főzés előtt kösse össze a homár ollóit egy gumiszalaggal, és csak akkor távolítsa el, ha a homár már megfőtt.”
Ugye, nem kell felvetnem a kérdést, hogy vajon minek vagdalkozna a szerencsétlen homár, ha nem érezné, hogy a sós víz hőmérséklete kissé túlfutott a tengeri átlagon? Vagy ennek is csak valami hőtágulási oka van?
Próbáljuk ki!
A fájdalomról és valódiságáról a kagylót és rákot nem tudják megkérdeni, mert a válaszát nem tudnák értelmezni, mivel nem beszélünk sem rákul, sem kagylóul, akármilyen tudományosak is vagyunk. A rák sikolya, mint hangeffekt, állítólag nem elég egzakt ahhoz, hogy meggyőző legyen.
Ezért inkább kísérleteznek a témában, méghozzá oly módon, hogy szándékosan fájdalmat okoznak a ráknak és a többi herkentyűknek, és megfigyelik, mutatnak-e olyan reakciót, amely bizonyítja, hogy most már tényleg elképesztően fáj nekik.
Jó, lehet, hogy fáj, de hogyan fáj?
Igen, a fenti kérdés az, ami valójában foglalkoztatja a tudományt. Azt már felismerték, és el is fogadták, hogy a homár és társai reagálnak a magas hőmérsékletre és másfajta kínzásra, csak abban nem biztosak még, hogy amit éreznek, az valóban fájdalom-e, vagy csak valami hasonló izé, ami nem az agy fájdalomközpontjában gerjed, mivel agyuk nincs nekik.
Az északír tudósok bebizonyították, hogy a rákok éreznek fájdalmat, amikor leforrázzák őket, sőt, ha túlélik a műveletet és megmenekülnek, emlékeznek arra is, hogy vízben akarták megfőzni őket. A belfasti Queen’s University kutatói a remeterákokat vizsgálták, és azt találták, hogy a potrohukra kapott gyenge áramütés hatására inkább kimásznak a házukból, hogy elkerüljék az újbóli fájdalmat.
Savazunk és amputálunk
A rákok is bizonyították már, hogy tanulnak a fájdalomból, és reakciójuk a fájdalomra nem reflexszerű, hanem akaratlagos. A kísérletek kimutatták azt is, hogy amennyiben savval fecskendezik őket, csak azokat a helyeket dörzsölik, ahol a maró anyag érte őket, ami szintén egy fontos fájdalomreakció.
A kísérletek során kiderült az is, hogy a homárok ollóinak amputálása olyan hormonális változásokat okoz, amelyek párhuzamba állíthatók a gerincesek stresszreakcióival. Talán csak azt kéne még megvizsgálni, hogy az ő gyomruk is jobban emészti-e az élve főtt emberhúst, ha elkortyolnak mellé egy pohár chiantit…
Ilyen a homár
A felsőbbrendű rákok osztályába tartozó, hideg vizekben élő tengeri rákféle, a rákok közt a legnagyobb és egyben a legfinomabb is. Testét vastag páncél borítja, potroha szelvényekből áll, kicsi fején vöröses csápok vannak, első pár lába megvastagodott, és hatalmas ollóvá alakult, melyet hatékony fegyverként használ.
Hossza 30–70 cm, tömege elérheti a fél kg-ot is. Húsa zsírszegény, fehérjékben és ásványi sókban gazdag, de kissé nehezen emészthető. Megkülönböztetünk európai, brit, norvég, fokföldi és amerikai homárt, attól függően, hogy hol él.
Svájc már lépett
Új-Zéland és Svájc már betiltotta a tengeri herkentyűk élve főzését, és azt írják elő az ilyesmivel foglalkozó éttermeknek, hogy főzés előtt közvetlenül elektromos árammal, vagy az agy mechanikus megsemmisítésével végezzék ki az állatot. Így kevésbé kegyetlen a módszer, de az élelmiszer-biztonság nem sérül.
(Forrás: népszava.hu, qubit.hu, myfish.hu)
Még nincs hozzászólás