Varázslat vagy pszichológia?
Önbeteljesítő jóslat. Hátborzongatóan hat. Egyetlen mondat, egy zord kijelentés, ami önálló életre kel. De vajon tényleg mágia mozgatja?
Az önbeteljesítő jóslat egy pszichológiai jelenség, amelyben egy személy vagy csoport előzetes elvárásai vagy hiedelmei egy helyzet kimenetelére vonatkozóan olyan viselkedéseket vagy reakciókat idéznek elő, amelyek végül valóra váltják az eredeti elvárást. Ez a jelenség számos területen megfigyelhető, például az oktatásban, a munkahelyen, a társadalmi kapcsolatokban és az egészségügyben.
De hogyan működik ez?
Mondok egy példát. Timi szeretne séf lenni. Az anyukájának viszont meggyőződése, hogy kislánya feltűnően tehetségtelen a konyhában, de nem csak a konyhában, az egész háztartásban, még a porszívót sem tudja bekapcsolni. Jaj, kislányom, felejtsd el, úgysem vesznek fel téged a főzőiskolába. Timi sír, dacol, csak azért is, gondolja, és folyton krumplit hámoz, rántást kavar.
Aztán eljön a felvételi napja, és csúnyán lebőg. A forró zsírba loccsantja a vizet, spriccel az égő olaj, megsebesíti a kislányt. Én megmondtam előre, mondja a mama, miközben leápolja a beteg kezet.
Csiribá
Az önbeteljesítő jóslat fogalmát Robert K. Merton szociológus vezette be 1948-ban. Egy személy vagy csoport elvárásokat fogalmaz meg egy másik személy viselkedésével vagy egy helyzet kimenetelével kapcsolatban, és kommunikálja az érintett személy felé. Ennek hatására az érintett személy viselkedése megváltozik, gyakran oly módon, hogy az megfeleljen az elvárásoknak. Végül a viselkedése megerősíti az eredeti elvárásokat, és azok valósággá válnak.
Az elmélet hatásai
Az önbeteljesítő jóslat fogalma szoros kapcsolatban áll több pszichológiai elmélettel és kutatással. Robert Rosenthal és Lenore Jacobson híres kísérlete az 1960-as években az iskolai teljesítményre gyakorolt hatást vizsgálta. Felfedezték, hogy a tanárok pozitív elvárásai a diákok teljesítményének javulásához vezettek, míg a negatív elvárások rontották a teljesítményt.
Claude Steele és Joshua Aronson kutatása kimutatta, hogy a negatív sztereotípiák aktiválása hátrányosan befolyásolhatja a csoportok teljesítményét. Például a fekete diákok rosszabbul teljesítettek a teszteken, amikor azt hitték, hogy az értelmi képességeiket mérik.
A placebohatás egy másik példa az önbeteljesítő jóslatra, ahol a beteg elvárása a kezelés hatékonyságával kapcsolatban valóban javítja a kezelés eredményességét, még akkor is, ha a kezelés valójában hatástalan.
Az önbeteljesítő jóslat következményei
Az önbeteljesítő jóslat – anélkül, hogy tudnánk róla – jelentős hatással lehet az egyének életére és társadalmi kapcsolataikra. A tanárok elvárásai például befolyásolhatják a diákok teljesítményét, önértékelését és jövőbeli sikereit. A munkáltatók és vezetők elvárásai befolyásolhatják az alkalmazottak teljesítményét, elégedettségét és előléptetési lehetőségeit. Az orvosok és egészségügyi szakemberek elvárásai befolyásolhatják a betegek gyógyulási folyamatát és általános jólétét.
Az önbeteljesítő jóslat tehát egy erőteljes pszichológiai jelenség, amely megmutatja, hogyan befolyásolhatják elvárásaink a valóságot. Azáltal, hogy megértjük ezt a jelenséget, jobban tudjuk kezelni és alakítani a saját és mások életét, pozitív és támogató elvárásokat kialakítva.
Sokat árthat egy felelőtlen megjegyzés
Az önbeteljesítő jóslatok nemcsak pozitívak lehetnek, hanem negatív hatásokkal is járhatnak. Ilyen hatás például az úgynevezett stigmatizáció. Ha valakiről elhiszik, hogy nem képes valamire, vagy negatív tulajdonságai vannak, ez befolyásolhatja az önbecsülését és viselkedését, ami végül valóban rosszabb teljesítményhez vezethet.
Hasonlóan működnek a sztereotípiák, akár önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. Például, ha egy csoport tagjaitól állandóan alacsony teljesítményt várnak, mert hogy úgysem képesek többre, ez az elvárás csökkentheti motivációjukat és tényleges teljesítményüket.
Roger Bannister és a 4 perces mérföld
Roger Bannister brit atléta 1954-ben történelmi teljesítményt ért el, amikor elsőként futotta le négy perc alatt az egymérföldes távot. Mielőtt Bannister ezt az eredményt elérte volna, sokan úgy vélték, hogy négy perc alatt lehetetlen lefutni. Ez a hiedelem évtizedeken át erős volt, és sok versenyzőt visszatartott attól, hogy megpróbálja megdönteni ezt a határt.
Bannister azonban nem hagyta, hogy ez akadályozza őt. Eltökélten készült, és őszintén hitt abban, hogy képes lesz megdönteni a rekordot. Végül 1954. május 6-án, az Iffley Road atlétikai pályán Oxfordban ’áttörte’ a négyperces falat, időeredménye 3 perc 59,4 másodperc volt.
Bannister teljesítménye nemcsak a sportban, hanem az emberi teljesítmény és elérhető célkitűzések szempontjából is fontos mérföldkő volt. Története egyértelmű példa, hogy megfelelő felkészültség mellett az önbeteljesítő jóslat mire képes.
A napraforgók ura
Vincent van Gogh, a híres holland festő soha életében nem kapott elismerést a festészetéért. Gyermekkora és fiatalkora során többször is kudarccal kellett szembesülnie, sikertelen volt az üzleti és lelki életében egyaránt. Bár szenvedélyesen festett, a kritikusok és a közönség nem voltak fogékonyak modern művészetére.
Ám ő nem adta fel. Hitt abban, hogy egy napon elismerik a művészetét. Bár életében csak egy művét adták el, van Gogh soha nem hagyta abba a festészetet. Igaza lett. Vincent van Gogh végső soron az egyik legnagyobb impresszionista festő, ha nem is érte meg a sikert.
Még nincs hozzászólás