Pozsony, a legközelebbi ismeretlen
Az az igazság, hogy Pozsony soha nem volt ilyen szép, mint manapság. Ez nem csak annak köszönhető, hogy béke van, hiszen békében is lehet városokat pusztítani, inkább annak, hogy Pozsony most valóban főváros. Nem uralkodók szeszélyes kedvétől függő, vagy kényszer szülte, 250 évig átmeneti országközpont, hanem egy ősi nép és egy fiatal ország büszkesége.
Legtöbbünk volt már valamikor Pozsonyban, évekig tanultunk róla az iskolában, és északnyugatnak haladva többször is átutaztunk már rajta. Ritkán állunk meg itt, hogy bekukkantsunk a városba, mi újság, kedves öreg Pozsony, hiszen pár percre van Magyarország, és ugyanennyire Bécs. Ráadásul a legújabb, a város ötödik hídja már alaposan elkerüli a belvárost, és alig enged egy röpke pillantást a távoli várra és az ’új hídra’, amelynek hátra dőlő pillérje Pozsony / Bratislava egyik jelképe.
40 euróért kiugorhatsz az ufóból
Ha eldöntötted, hogy felfrissíted pozsonyi emlékeidet, vagy megmutatod a gyerekeidnek, ne engedd, hogy a látványosságok szokásos kergetése, megörökítése és kényszeres megosztása elpusztítsa az ittlét kellemességét. Persze, nagyszerű élmény átrobogni az 1972-ben épült SNP-hídon, amelynek tetején ott a hatalmas ufó, szemben a patyolatfehéren vakító vár, csak az a baj, hogy a másik oldalon kevés a parkolóhely, no meg drága. (A belvárosban felmehet az óránkénti ára 4 euróig is.)
Okosabb a folyó innenső, jobb oldalán maradni, és gyalog átsétálni a hídon. Rögtön meglepetéssel indul a vállalkozás, mert a gyalogosjárda a híd alatt van, a kocsiforgalom feletted robog. Adja magát, hogy a látvány kedvéért a vár felőli oldalon haladj, de szeles, hideg időben a híd közepére érve megfagysz, sétálj inkább a szélvédett oldalon, onnan is szép a kilátás.
A szemet megragadó ufóban presszó és étterem van, lifttel lehet felmenni, és nem szólnak rád, ha csak bámészkodsz, gyönyörködsz a látványban. A hely különleges szolgáltatása, hogy egy hivatásos segítővel kimehetsz a 80 méter magasságban lévő talpalatnyi peremre, persze kötelekkel biztosítva, és szédeleghetsz, lóghatsz a fütyülő szélben a város fölött.
Kilátás három országra
Persze kezdjük a várral, aztán majd bemegyünk a városba is, és eljutunk a mához, a legújabb építményekig, ahol zajlik az élet. Amíg kaptatunk a szerpentineken, lépcsőkön, elmondom neked, hogy a vár ezer évnél hosszabb élete során többnyire nagyon rosszul nézett ki. Erődítmény volt, hiszen az Alpok és Kárpátok közötti térség kapuja ez, ráadásul a balti régiót Itáliával összekötő út is erre haladt, azon meg a Római Birodalomnak oly értékes borostyán, szóval, igen, már a rómaiak is erődöt húztak fel itt. Aztán mindenki erősítgette, építette – egy ideig.
Közben felérünk a vár teraszára, ahol kevesen állják meg, hogy ne könyököljenek hosszan a mellig érő várfalra, átnézve a túlsó parti Magyarországra, vagy bámulva a Schwechatban leszálló repülőgépeket. Az osztrák határ kéznyújtásnyira, jobbra, kőhajításnyira a szlovák parlament friss épülete, mögötte egy módosabb negyed villái. „Anya, hol állt a hajó, amelyet elsüllyesztett Búvár Kund?” – „Tényleg, az itt volt. Mikor is?” – „Hát 1052-ben, anya.” – „Már annyi ideje? Okos vagy, kisfiam.”
Hol kőhalom állott, most vár díszeleg
A várat és a várost a Német-római Birodalom császárává lett Zsigmond király akarta pompás székhellyé kiépíteni, de már nem volt rá elég ideje. A mindenbe belekapó Mátyásnak is nagy tervei voltak Pozsonnyal, egyetemet alapított itt, Zsigmond építkezéseit is be akarta fejezni, de figyelme, szenvedélye megoszlott Buda, Visegrád és Bécs között, ezért nem készült el a mű. Innen romlani kezdett az állapota, a város körüli folyamatos harcok sem tettek jót neki.
Király, vagy inkább császárnő legközelebb Mária Terézia lakott itt hosszabb-rövidebb ideig. Őt sem a félig kész, máris romos épület szépsége ragadta meg, hanem a magyar nemességgel kötött szerződése, hogy bizonyos ideig itt kell tartózkodnia évente. Utódai ezzel már nem vesződtek. A napóleoni háborúk alatt a francia tüzérség égette, porlasztotta, majd negyven évvel később a császári seregbe kényszersorozott olasz katonák gyújtották fel, hogy hazamehessenek.
Bizony, az 1848-as szabadságharctól a trianoni elcsatolásig csonka torzó volt, raktár, kaszárnya, kórház, csak vár nem. Az új csehszlovák állam sem tudott vele mit kezdeni, folyamatosan az volt a terv, hogy lebontják. Végül – a történelem furcsa fintoraként – a csehszlovák szocialista rendszer akarta magát itt ünnepelni, fennállásának huszadik évfordulóját, ezért 1968-ra úgy-ahogy rendbe hozták. De igazán csak a fiatal szlovák állam adott bele anyait-apait, s így jutottunk el a mai állapotig, amikor végre gyönyörű. Az épületben a Nemzeti Levéltár mellett több állandó és időszaki kiállítás ad hosszú órákra elfoglaltságot.
A várból leereszkedve, a Belváros felé haladva feltűnik egy rokokó stílusú ház, a helyiek úgy vélik, ez a város legszebb épülete, a Jó Pásztor-ház. Ez a domboldal volt a vár és fallal körülvett város közötti senkiföldjén a zsidónegyed helye, amelyet leromboltak, amikor az ufóhíd autóforgalmát erre vezették. Kevés épület maradt, de a piciny negyed északi részében ott egy kis múzeum a helyi zsidóság történelméről. (A vár alatt, a folyónál van a régi zsidó temető, benne Moses Sofer, XIX. századi neves ortodox rabbikjának ultramodern síremléke.)
A Szent Márton-dóm koronája
„Odass, a torony tetején a magyar korona!” Hát igen, ez az. „Itt koronázták a magyar királyokat” – hallani suttogó hangokat a tömegben. Amikor az iskolában tanuljuk, még tudjuk, hogy a híresebb magyar királyokat, Pozsonyban koronázták, a kép így rögzül, a felnőtt meg már nem gondol bele, hogy azok a magyar királyok és királynék, akik fejére itt tették a koronát, bizony Habsburgok voltak, s csak ritkán magyarok.
A tényen viszont mindez mit sem változtat, Székesfehérvár – a koronázóváros – elvesztése után, a török időkben, bizony itt koronázták a magyar királyokat. A dóm úgy is szép, hogy földrengések és tüzek rogyasztották, perzselték, de maradt benne annyi gótikus ragyogás, amennyi a mai napig csodálatra készteti a látogatót.
A paloták városa
Megyünk, megyünk a belváros felé, mindjárt elérünk a mához, de annyit még tudni kell a múltról, miért van ennyi nemesi palota a városban, miért, hogy minden jelentősebb magyar arisztokrata családnak hatalmas háza volt itt.
Nos, mert a török háborúk elől 1536-ban ide menekült az országgyűlés, amelyet leginkább kétévente hívtak össze, és célszerű volt az ország ügyeit innen befolyásolni, sőt irányítani. Kevés olyan főúri nemzetség, egyházi méltóság van, akinek nevét nem viseli egy-egy gazdag épület.
A Szent Márton-dóm mögötti utcában rögtön kettő is akad, a Zichy- és a Pálffy-, a Duna felé a Csáky-palota. Külön meg kell említenünk az óváros határán álló Grassalkovich-palotát, amely most a szlovák köztársasági elnök székhelye. A palota előtti tér kedvenc találkahely, a palota mögötti hatalmas kert, a kibontakozó kapcsolatok színhelye.
Promenadeplatz, csehszlovák, magyarszlovák
Nem főtér, nem is korzó, egyszerűen csak a hely, ahol meg kell fordulni, ha a pozsonyi élet napos oldalát akarod látni. Sokan akarják a helyiek közül is, és ez így megy jó ideje. Kétszáz éve a német többségű város polgárai sétálgattak itt, ezért lett Promenadeplatz a neve a mostani Hviezdoslav térnek.
Üzletek, kávéházak, galériák, kellemesebbnél kellemesebb helyek övezik a parkos részekkel gazdagított teret, padok és szökőkutak vonzzák a fáradt turistát. A cukrászdák süteményeinek nevei mind ismerősek, a szlovákság és magyarság ezeréves közös múltja még a somlói galuskában is megjelenik.
Valamikor a téren Petőfi szobra állt, helyére a csehszlovák időkben a Petőfit és Arany Jánost kedvelő, őket fordító, hatásukra maga is költővé váló Pavol Országh-Hviezdoslav emlékműve került. (Petőfi szobra átköltözött a medikus kertbe, ahol a helyi magyarság, 10-14 000 ember szokta ünnepi megemlékezéseit tartani.) Igen, Pozsony / Pressburg / Prešporok / Bratislava mindig soknemzetiségű város volt, legalább háromnyelvű, de nagy számban éltek itt a dunai népek kereskedői is.
A gazdagság alapjai
Általános vélekedés szerint, egy Duna melletti város gazdaságilag nem tud megbukni, sőt, a jólét elvárható. Pozsony ennek jó példája, gazdag város, az itteniek által megtermelt érték majdnem kétszerese az Európai Unió átlagának. A pozsonyi az egyik leggazdagabb uniós régió. Volt, hogy az éves összesítésben bekerült a legjobb három közé, olyanokat előzve meg, mint Párizs, Berlin vagy Milánó.
Az olajfinomítók már a háború előtt is itt voltak, akárcsak a gépgyárak, textilművek, ám a nagy dobás egy német autógyár letelepedése volt a városhatárban. Óriási, minden képzeletet felülmúló külön városrész keletkezett, amelynek termelése alaposan kigömbölyítette a pozsonyi kasszát. (Szlovákiában több márkának is jelentős termelőüzeme van, a kis ország autóipari nagyhatalomnak számít.) Az 5,5 millió lakosú Szlovákia adójának háromnegyede a hatszázhatvanezres Pozsonyból származik.
Szobroznak az Óvárosban
Olyan nagy egyetemi városban, mint Pozsony, mindig jó turistáskodni. Ha követed a diákság vonulását, nemcsak hangulatos és olcsó klubokat, éttermeket, galériácskákat találsz, hanem kapcsolatokat is. A fiatalok nyíltak, hamar baráti viszonyba lehet kerülni velük. Segítségükkel az Óváros szép, de egy idő után unalmas díszletei megtelnek élettel és pezsgéssel.
Szellemük a szobrokba is beleköltözött. A főtérhez közeli három szobor ma már ugyanolyan jelképe a szlovák fővárosnak, mint a vár, az SNP-híd. Leghíresebb az utcaszintből alig kiálló, csatornamunkást formázó Cumil-szobor, amely egyes feltételezések szerint azon vigyorog, hogy a nők szoknyája alá lát. A Me-Too mozgalom előtti értelmezés nem zavarja a helyi hölgyeket, és a szobor orrát simogatják gyermekáldás reményében.
Ugyanilyen derűs, sokat fényképezett, groteszk szobor a Napóleoni katona a Főtéren. A harmadik szobor, Lamár Ignác vagy a helyiek emlékezetében ’Schöne Naci’ szobra jelzi, hogy a Pozsony kezdi humorral felvállalni múltját. Náci valóságos, bohém, nem csak bolondos, hanem kissé tényleg bolond alakja volt a háromnemzetiségű Pozsonynak, ismerte mindenki. A háború után őt is ki akarták telepíteni, de végül kiengedték a gyűjtőtáborból, és maradhatott. Szobor alakban pedig mindörökké.
…ööö, hol is láttam már ilyet?
A Nemzeti Színház régi tömbje előtt (van hatalmas új épülete is) balra fordulva kövessük a fiatalokat, hogy hamarosan a Főtérre érjünk. Nevezetessége a négy különböző házból összeépült városháza, és annak is barokk tornya, amely az elpusztult gótikus pótlására épült. Pozsonyban itt tartják a város szilveszteri buliját, ha erre jársz – remélhetőleg jól felöltözve – hallani fogsz ugyanolyan cigányzenét, amire otthon mulattak a szüleid. A dallamot tudod, csak a szöveg lesz szlovák.
A Főtér után térjünk vissza arra az utcára, ahonnét jöttünk, haladjunk tovább, majd forduljunk el jobbra a Mihály / Mihalská utcába. Kimondhatatlanul otthonosan fogod magad érezni. Pláne, amikor meglátod az utca végében a Mihály-tornyot. Szakasztott, mint a soproni tűztorony, legalábbis, a magyarok így látják. Lehet, hogy ezen a télen még tatarozzák, így nem tudsz felmenni, de kilátásból még vár rád két nagyszerű lehetőség.
Na, de hová lettek a diákok? Hát, befordultak a Mihály-torony előtti Zámočnicka utcába, jobbra. Annak törésében jó hangulatú és olcsó diáktanya van a szlovák ételek teljes skálájával. Ne cövekeld marad a sztrapacskához, legalább a kapustnicát (kolábászos káposztalevest) kóstold meg és egyél hozzá bryndzové pirohyt, juhturós pirogot.
A korzó
Pozsonyt valamikor éppúgy falak vették körül, mint minden középkori várost Európában. Négy kapu volt rajta, a Mihály-torony őrizte az egyiket. A Duna felőli fal lebontása után keletkezett a korzó. Ahol most a századforduló nagypolgári stílusában épült Carlton áll, régebben is szálloda volt, a fogadó a Zöld fához.
1848 március 17-én ennek erkélyéről hirdette ki a bécsi tárgyalásokról diadalittasan hazatérő Kossuth, hogy a császári udvar belegyezett egy felelős magyar kormány felállításába Budán. Később, áprilisban, ugyanerről az erkélyről hirdette ki a országnak-világnak a jobbágyfelszabadítást. A Zöld fát a Carlton építésekor elbontották. A nevezetes erkély is darabokban volt, de Trianon után sikerült átcsempészni Magyarországra, és jelenleg Cegléden áll.
S hogy miért a Zöld fa erkélyéről szóltak Kossuth szavai és nem a Pállfy- vagy a főtéri Prímás-palotából, ahol a reformországgyűlés ülésezett? Nos, mert itt volt a hajóállomás, ahonnét akkorában már menetrendszerű hajó járt Bécsbe, Budára. A hajóról éppen kiszálló Kossuth itt tudta leghamarabb közzétenni a politikai fejleményekről szóló híreket.
A Kék-templom és az Eurovea bevásárlóközpont
A szecessziókedvelő magyar látogató mindig felkeresi a Szent Erzsébet-templomot, melyet közismertebb nevén Kék templomnak is hívnak. Már messziről látszik rajta az építész, Lechner Ödön stílusa. Ő az, aki többek között a pesti Postapalotát és az Iparművészeti Múzeumot is tervezte. Bár ez a templom hivatalosan Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére épült, átadása Erzsébet királyné, azaz Sziszi meggyilkolásának 10. évfordulóján volt.
A templomtól pár perc séta a Duna felé az Eurovea. A bevásárlóparadicsomban tanulmányozhatjuk, mire jutottak a szlovákok az euró bevezetésével, és kezdhetnénk számolni, hogy jönnénk ki ezekkel az árakkal átszámolva a fizetésünkből.
A városfejlődés nem áll meg
Lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy új házak, új városnegyedek nőnek ki Pozsony földjéből is. Érdemes ezekre a színházakra, galériákra is figyelmet szentelni, egyiket-másikat meglátogatni. Például a Danubiana Meulensteen Művészeti Múzeumot, amely a Duna közepén, egy szigeten áll. Komor, de nagyszerű kilátópont a szovjet háborús emlékmű, a Slavín. Ez a város legmagasabb pontja.
Ennél is magasabb a Kamzík Tv-torony, bár az már a városhatáron kívül. Innen már négy országba is belátni, mert Csehország is látható. A toronyba szabad a feljárás, mellette bobpálya és játszótér van. A közelben télen sípályák működnek, hosszú, széles vonalvezetéssel, ideális terep a síelni tanulóknak. Annyival jobbak az e célra épült magyar pályáknál, hogy sokkal több felvonó szállítja a síelőket a magasba.
Több napra Pozsonyban?
Miért ne? A városban meglepően sok, magyar zsebnek is olcsó, de igényes szobát találni még szállodákban is. A környék tele van azon nemesi családok kastélyaival, akik nem akartak a belvárosba költözni. És még nem voltál Dévényben? Nincsenek messze a nyugat-szlovákiai festői kisvárosok és Pöstyén, a híres fürdőhely. Az év nagy részében kishajóval lehet beutazni a Duna ágait – se szeri, se száma a lehetőségeknek, hogy legalább egy hétvégét Pozsonyban tölts.
Még nincs hozzászólás