Nézd meg az anyját!

2019. november 4. | Írta: Dogossy Katalin

A szociálpszichológusok állítják, hogy az anya-lánya kapcsolat az egyik legszorosabb emberi kötődés. Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, a szülők és gyerekek közötti súrlódások közül az anya és lánya közötti a leggyakoribb.

Van egy bölcs mondás, amely szerint két dolgot adhat a szülő a gyerekének. Gyökereket és szárnyakat. Életünk története gyökerek leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az ideje. Az igazán jó kapcsolatok titka nem más, mint az, hogy tudjuk, melyik időszakban vagyunk. Ez igaz a szülő-gyerek, és különösen az anya-lánya kapcsolatra.

Anyai minták és jóslatok

Életünk első éveiben az édesanyánk a legfontosabb személy az életünkben. Tőle tanulunk szeretni, küzdeni, akarni, nővé lenni. Viselkedése, gesztusai, hangja, mondatai, az, ahogyan a konfliktusokat kezeli, ahogyan apánkkal vagy más férfiakkal viselkedik, az általa mutatott női szerep a legfontosabb minta a cseperedő kislányok számára. 

Későbbi életvezetésünket is alapvetően befolyásolja. Életünk első néhány évében az édesanyánk által mutatott minta szinte beprogramozza a jövőnket, beépül gondolkodásunkba, érzelmeinkbe, döntéseinkbe. Ez a minta fekteti le életünk sorskönyvét. Még az is megtörténik, nem is ritkán, hogy az édesanya szinte megírja lánya sorsát.

Eric Berne, a híres amerikai pszichiáter, a tranzakciós analízis megalkotója Sorskönyv című világhírű művében leírja, azokat a ’jóslatokat’, amelyekkel az anyukák képesek lányuk életét tönkretenni.

Ilyenek például a következő mondatok: „nálunk, a családban senki sem tudott szoptatni, természetes, hogy neked sem sikerül”. Vagy: „nekem sem volt felhőtlen a kapcsolatom az apáddal, ha elválsz, én azt is megértem, és tudnod kell, hogy én mindig itt leszek neked”.

Néha igen

Berne írja le azt is előbb idézett könyvében, hogy a gyermek az ellenkező nemű szülő kedvéért tesz meg a dolgokat, azt azonban, hogy ezt miként csinálja, az azonos nemű szülőtől tanulja meg. A fiú az anyja kedvéért zseniális, sportos és sikeres, a lány az apa kedvéért okos, szép, kacér vagy termékeny.

Ha egy férj a feleségétől azt várta el, hogy otthon üljön, vezesse a háztartást, főzzön finomakat, netán egy kicsit féltékeny természetű volt, s cseppet sem bánta, hogy a kedves mama picit elformátlanodik, slamposan kezd járni, és nem törődik magával, hiszen így senki sem vethet rá szemet, bizony előfordulhat, hogy a lánya majd azt gondolja, a férfiak megtartásának módja ez. Jól kell főzni, hibátlan háztartást vezetni, és az első gyerek vagy gyerekek megszületése után már nem fontos a karcsú derék, sem a megfelelő testtömegindex.

Ha azonban az édesanya volt a ’legjobb nő’ a városban, szexi fehérneműben sétálgatott otthon, mindig mélyen dekoltált, testre simuló ruhákban járt, és minden hímneművel kacérkodott, a lánygyerek bizony ezt a mintát tekintheti követendőnek. Felnőttként ő is kihívóan öltözködik majd, és flörtöl minden útjába kerülővel.

Néha nem

Vagy éppen ellenkezőleg. Mert előfordulhat, hogy a kislány anyja viselkedését, öltözködését, a férfiakhoz és édesapjához való viszonyát visszataszítónak, szégyellnivalónak, bűnösnek tartja. Ebben az esetben viselkedése ennek éppen az ellenkezője lesz.

Kinyúlt férfipulóverekben jár majd, zsíros haját ritkán mossa, soha nem sminkel. Az udvarlást visszautasítja, nehezen köt párkapcsolatot, nem akar gyereket szülni. Egész életében azon dolgozik majd, hogy nehogy anyjához váljon hasonlóvá.

Az egészséges viselkedés persze az, ha elfogadjuk a szüleinket olyannak, amilyenek. Hibáikat pedig megbocsátjuk. Így leszünk képesek arra, hogy önálló személyiségünket, saját családi életünket, anyánkkal való egészséges kapcsolatunkat felnőttkorunkra kialakítsuk. Persze ahány anyuka, annyiféle szerep. Vannak tipikusak. Lássunk hát néhányat!

A barátnő

Mindenről mindig tudni akar. Hiába nőtt föl a lánya, hiába van már saját családja, anyuka mindennap többször felhívja, elvárja, hogy minden titkát vele megossza. Elvárja, hogy a lánya vele ebédeljen, elmenjen vele vásárolgatni, megbeszélje, hogy mit főz, milyen ruhát vett magának, és mennyiért.

Ő is részletesen beszámol párkapcsolati, munkahelyi problémáiról. Úgy viselkedik, mintha a lánya a barátnője lenne. Az ilyen anyák néha beleesnek abba a csapdába, hogy nem vesznek tudomást a generációs különbségről. Azaz nem a saját életkoruknak megfelelően viselkednek. Minden kérdésben kikérik lányuk véleményét, minden döntésük előtt tőle kérnek tanácsot.

Úgy viselkednek, mintha egykorúak lennének, nem akarják vállalni a tapasztaltabb fél felelősségét. Ők azok az elvált vagy özvegy asszonyok, akiknek nincs saját életük, vagy ha van is, az nem elég érdekes, ezért megpróbálják a lányuk életét élni.

Ha ez ellenállásba ütközik, megsértődnek, betegséget színlelnek, hogy ezzel kierőszakolják a figyelmet. Vagy valóban belebetegszenek a vélt vagy valós mellőzésbe. Néha még örülnek is, ha mondjuk a lányuk partnerkapcsolata, házassága válságba kerül, és rájuk megint nagyobb szükség van.

A rivális

A pszichológusok szerint kevés nagyobb csapás van annál, amikor egy ’jó nőnek’ születik lánya. Persze nem általában a csinos anyukák a veszélyesek, hanem azok, akiknek életük legfőbb értéke a szépség. Eleinte nagyon büszkék arra, hogy nekik milyen szép kislányuk született.

Gyönyörű kis rugdalózókba, ruhácskákba öltöztetik, dicsekszenek vele, saját értéküket vélik növelni vele. Ám amikor megjelennek arcukon az első kis szarkalábak, miközben kislányuk lassan nővé érik, fiatalsága teljes pompájában, mondjuk, az érettségi bankettre készül, nem a gyereküket, hanem riválisukat kezdik látni benne.

Az az anya, aki boldog házasságban él, van munkája, amit szeret, legalábbis valamiféle hobbija, elfoglaltsága, amelyben ki tud bontakozni, könnyebben viseli, hogy át kell adnia az elismerő pillantásokat a lányának.

De akinek a legfontosabb, esetleg kizárólagos szerepe az, hogy ő vonzó nő, annak traumatikus élmény lehet, hogy a lánya sokkal szebb már, mint ő. A kapcsolat, amely a kislány gyerekkorában még felhőtlen volt, megváltozik, szorongásokkal, ki nem mondott konfliktusokkal telítődik, és borzasztóan megkeseríti a hétköznapokat a lány számára.

Hiszen életéből eltűnik a legfontosabb ember, akihez mindig, minden esetben bizalommal fordulhatna. A rossz viszony miatt csökkenhet a lány önbizalma, ez pedig negatív hatást gyakorolhat a párkapcsolataira, bizalmatlanná teheti őt másokkal szemben, sőt, rossz hatással van a saját gyermekeivel való kapcsolatára is.

A tyúkanyó

Úgy tűnhet, nagyon jó, ha az embernek olyan anyukája van, aki minden kívánságát lesi, mindig a kedvenc ebédjét főzi, sütijét készíti. Aki első szavára ugrik, aki addig nem alszik el, míg haza nem ér, aki gondoskodó és önfeláldozó.

Ez a tyúkanyószerep azonban valójában egyik életkorban sem jó, mert bár szeretetből, de szükségtelen mértékben korlátozza a gyerek szabadságát. Amikor a gyerek kicsi, azért nem próbálhat meg mindent, amire mondjuk, mozgásfejlődéséhez szüksége van, mert elesik, leesik, megüti magát.

Később az édesanya, aki mindent erre a tyúkanyó-anyaszerepre tett fel, borzalmasan csalódik, amikor a lánya serdülő, majd kamaszkorba lép, és egyre jobban zavarja anyuka óvó, féltő, szabadságában korlátozó imádata. A túlságosan a gyerekre telepedő, szeretetével megfojtó anyai bánásmód tulajdonképpen minden életszakaszban rombolóan hat.

Hiszen az ilyen tyúkanyó anyuka a gyereket állandóan félti, szabadságát, függetlenedési vágyát korlátozza. Állandóan túlöltözteti, akkor is elmegy elé az iskolába, amikor a gyereknek ez már kellemetlen, hiszen minden osztálytársa egyedül jár haza. Kamaszkorban sem engedi el bulizni.

Éppen arra nem képes, ami a szülő legfőbb feladata, hogy gyerekéből önálló, felelős döntésekre, önálló életvezetésre képes, sikeres embert neveljen. A tyúkanyó anyuka személyes elutasításként éli meg, ha kislánya barátnőivel osztja meg titkait, párkapcsolatai, később férje és gyerekei már fontosabbak, mint az édesanyja.

Az elérhetetlen példakép

A túl sikeres, ismert, népszerű anyukák lányának sem könnyű lenni. Nem csak azért, mert az ilyen mamák nagyon elfoglaltak, gondolataik saját önmegvalósításuk körül forognak, hanem azért sem, mert népszerűségük – legyenek színésznők, matematikusok vagy cégvezetők – súlyos teherként nehezedik lányuk vállára.

Az ilyen mamák lányaitól gyakran hallani, hogy mindig is olyanok akartak lenni, mint sikeres anyukájuk, de mindig úgy érezték, hogy soha nem tudtak megfelelni híres és sikeres mamájuknak, akinek elvárásai számukra teljesíthetetlenek voltak.

Úgy érezték, hogy a mamájuk őket mindig csak kritizálta. Gyerekként dicséretet alig kaptak, soha nem tanultak elég jól, nem öltöztek elég csinosan, nem választottak megfelelő barátnőt, barátot, munkát, férjet. Bármilyen sikeresek és okosak ezek az anyukák, nem veszik észre, hogy a lányuk nem olyan, mint ők.

Örökös kritizálásukkal pedig csak aláássák lányuk önbizalmát, aki ezért velük ellentétben visszahúzódó, bátortalan, sérülékeny lesz. Nem megy egyetemre, nem indít vállalkozást, nem vág bele egy világ körüli utazásba, mert nem hiszi el, hogy neki is sikerülhet.

Az elhúzódó ’titokzatos’ betegségek, a lányokat leginkább sújtó evészavarok (kóros diétázás, súlyos esetben anorexia, bulimia) hátterében nemritkán olyan komplex pszichés problémák állnak, melyek részben az ilyen anyával való kapcsolatra vezethetők vissza.

Az anyai átkot egy szerelem törte meg

Az én életemet az anyám tette tönkre – meséli a 48 éves, kétgyerekes asszony. Az első szerelmes éjszakámon – persze képletesen mondom – befeküdt mellém az ágyba, és azt sziszegte, nehogy azt gondold, hogy ez olyan jó. Anyám hazudott bennem, amikor színleltem a boldog szeretőt.

Amikor elváltam, és sírtam egy egész héten át, boldogan vigasztalt. Nem volt hozzád való, mondta. Már közeledtem a negyvenhez, amikor életem igazi szerelmével megismerkedtem. Andrisnak, a nálam húsz évvel idősebb kedvesemnek kellett megtörnie az anyai átkot.

Andris tanított meg szerelmeskedni. Tőle tanultam meg, hogy a szex nem undorító kötelesség, hanem csodálatos, örömet adó együttlét. Igazi intimitás. Ő szabadított fel anyám uralma alól, akivel soha nem voltam sem én, sem apám intim viszonyban. A mi családunkban nem volt divat az ölelés, a puszi, a kedves szó.

Anyám mindig tökéletesen vasalt és begombolt blúzokban, szigorúan térd alá érő szoknyákban járt. Haját akkor sem festette, amikor őszülni kezdett. Számára az élet feladatok hosszú sorát jelentette, fegyelmet, szigort. Nem volt képes a kedvességre.

Talán úgy érezte, hogy a kedvesség a gyengeség jele, és ő mindennél inkább a gyengeséget gyűlölte. Nekem már gyerekkoromban sem volt szabad sírnom, félnem. Szótlanul tűrnöm kellett, ha fájt a hasam, ha fájt a szívem, mert elhagyott a szerelmem.

Andris tanított meg sírni és örülni, és megérteni anyámat. Ma már, hogy így eljárt fölöttünk az idő, újra harag nélkül nézek az anyámra, és amióta megbocsátottam neki, saját gyerekeimmel is jobb a kapcsolatom.

A rossz anya-lány kapcsolat következménye lehet

• az önbizalom hiánya
• zárkózottság, féltékeny természet, elutasító attitűd, bizonytalanság
• passzivitás, örök elégedetlenség
• határozatlanság
• túlérzékenység
• frigiditás

Az egészséges anya-lány viszonyban (felnőttként):

• az anya büszke a lányára, annak teljesítményére
• jól működik kettejük között a kommunikáció
• nem avatkoznak bele egymás ügyeibe, de támaszként mindig jelen vannak a másik számára
• tiszteletben tartják egymás magánéletét
• csak a sportpályán versenyeznek egymással
• idővel beismerik egymásnak, ha tévedtek, mire azt a másik feldolgozza és igyekszik megbocsátani

Tanácsok nagylányok számára

• Amikor fárasztanak anyád dolgai, gondolj arra, hogy te sem leszel mindig fiatal.
• Bármilyen elfoglalt vagy, jusson időd édesanyádra. Gondolj arra, hogy ő is dolgozott, vezette a háztartást, neki is szüksége lett volna önmagára fordítható időre, mégsem kérhettél olyat, amit ne teljesített volna.
• Tanulj meg nemet mondani, ha túlságosan bele akar avatkozni az életedbe, de nem bántón, ne haraggal. Gondolj arra, hogy jót akar, amikor beleszól.
• Csak azért ne utasítsd el a tanácsait, mert ő mondja. Még az is lehet, hogy igaza van.

Tanácsok anyukák számára

• A lányunk nem a mi hasonmásunk. Önálló gondolatokkal, személyiséggel rendelkező felnőtt ember.
• Nem a lányunk feladata, hogy elrontott életünket megjavítsa. Van neki sajátja, azt kell jól megélnie.
• A gyereknek nem kötelessége hálásnak lenni. Ha nem hálás, annak oka lehet.
• A legjobb dolog, amit lányunkkal tehetünk, az, ha van saját életünk, és nem akarjuk az övét élni.

Címkék: anyaság, anya-lánya kapcsolat, szülő-gyerek viszony, anya-lánya rivalizálás, legszorosabb emberi kötődés, anyai példakép