Ne okosítsd, mutass példát

2022. december 28. | Írta: Vág Bernadett

Olyan jó lett volna mindentudó anyának lenni, és csupa okosat mondani a gyerekemnek. Ma már huszonéves, szóval hiába kesergek, a nevelés ideje letelt, már nem hathatok rá sem a szigorommal, sem a büntikkel, de még a mézesmadzaggal sem.

Hogy jó ember lett-e? Persze hogy jó ember lett. De mivel van apja is, meg sok nagyszülője, nem csak magamat illik ünnepelni. Az egyik nagypapája például, ha a gyerek beverte a térdét az asztalba, jó nagyot csapott a bútorra, amiért az fájdalmat okozott. A másik nagyapja ezzel nem értett egyet, mivel a gyerek a hülye, ha az asztalba rúg, nem az asztal.

De titokban megláttam, hogy nemsokára ő is az asztalt verte meg, mikor már megint beleverte magát a lány, pedig akkor már másodszorra csinálta. Hogy miért? Azt mondta, azért, mert olyan szívfájdítóan sírt, hogy megsajnálta, ráadásul ő is mérges lett arra a dög asztalra.

Hazudok, hazudsz

Hát, így nevelünk. Csakhogy az elmúlt 2-3 évtized megtanította nekem, hogy taníthatunk, okíthatunk, amit akarunk, úgysem az lesz megtanulva. Hanem ahogy élünk. Taníthatjuk a gyereket illedelmességre, sportra, olvasásra, ha sem illedelmesek nem vagyunk, sem sportosak, sem nem olvasunk, ha jó film van a tévében.

Pusztán azt tanulhatja meg az ilyen nevelésből, hogy a közvélekedés szerint olvasni inkább értékes, mint a tévét bámulni, és kifelé ezt fogja hirdetni. Otthon meg azért sem lesz illedelmes, és dehogy megy el kocogni. Tehát hazudni tanítjuk. Hisz mi is hazudunk neki, amikor mást mondunk, mint amit csinálunk.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 12. számának 55. oldalán!)

Címkék: példamutatás a gyereknek, indulatok a gyereknevelésben