Nagyvárad, a királyok zarándokhelye
Aki több, mint tíz éve járt Nagyváradon, az nagyon meglepődik majd. Aki húsz-harmic éve, alig fog hinni a szemének. Aki pedig még Ceausescu idejében, úgy fogja érezni, csoda történt. Nagyvárad újra fontos szerepet játszik Magyarország életében, hiszen sok ezren ingáznak ide a közeli régiókból dolgozni, vásárolni, szellemileg feltöltődni, gyönyörködni. És sokakat vonz a kíváncsiság, igazak-e a hírek, hogy Románia rohamosan fejlődik.
Szép számmal érkeznek a városba Szent László tisztelői is, vagy éppen azok, akik Léda és Ady kezdődő szerelmének helyszínein szeretnének kószálni. Mindezeket a célokat könnyű elérni, hiszen a város alig tizenöt kilométerre van a határtól, ám gyakorlatilag kiér odáig – Nagyvárad kereskedelmi és ipari negyedei bekísérnek bennünket a belvárosba.
Ott kezdd, ahol kezdődött
Ha autóval érkezünk a városba, jobb, ha valahol a vár környékén parkolunk le. Hely bizonyára lesz, mert az erődítmény lábánál mélygarázsok épültek. A vár körül, az egykori várárok helyén széles parkolósávot találunk. Az árokban egykor termálvíz gőzölgött, hogy az ostromló seregek ne tudjanak a téli jégen támadni.
Szép séta bejutni a várba, ahol koncert, színház, kiállítás, vásár vagy ünnepség fogad. A várat építtető, városalapító Szent Lászlóról talán csak azért nem csináltak eddig akciófilmet, mert az túl drága lett volna. Élete olyan fordulatos volt, mint azok az évtizedek (kb. 1040 és 1095 között), amikor élt. A zsenge magyar állam nélküle bizonyoson felbomlott volna, ha nem harcol sikeresen ezer kilométeres körzetben szinte minden szomszéddal, hatalommal, s országán belül valamennyi rokonnal, nagyúrral.
A korabeli források szerint legalább egy fejjel kimagaslott a többi ember közül (’Isten Atlétájának’ is nevezték), s testi erejéhez csak szervezőképessége, hadvezéri tudása volt fogható.
Itt, egy időközben lebontott székesegyházban temették el, a ma látható templomnak ehhez nem sok köze van. Sírjához a magyar királyok-királynék közül több is elzarándokolt, és úgy rendelkezett, hogy halála után László lábaihoz temessék.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 4. számának 54. oldalán!)
Még nincs hozzászólás