Hogyan születtek a szakácskönyvek?
A szakácskönyveknek külön részlegük van ma már a könyvesboltokban és a könyvtárakban egyaránt. Megtalálható mindenféle receptet tartalmazó kötet a hagyományostól a legmodernebb diétás és vegán recepteket tartalmazókig, az internetes receptes oldalakról, blogokról már nem is beszélve. Ám nem volt ez mindig így. Néhány emberöltővel ezelőtt még szorgosan gyűjtötték a háziasszonyok az ételek elkészítéséről készült leírásokat a saját receptesfüzetükbe. A szakácskönyvek története ugyanis nem nyúlik vissza olyan messzire, mint gondolnánk, még csak nem is a nyomtatás elterjedésével egy időben indult a karrierjük.
Még ma is kincsként őrizhetjük a nagyi receptjeit, amelyeket megfakult borítójú, megsárgult lapokat rejtő füzetben olvashatunk, kacskaringós betűkkel írva, de már vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy bármilyen étel leírását megtalálhatjuk könnyedén, ha máshol nem, az interneten biztosan.
Ettől még nosztalgiából és emlékezésként, ünnepnapokon biztosan előkerül egy-egy családi kedvenc a múltból. De a nagymamák nem véletlenül jegyzetelték le a legfinomabb, bevált étel elkészítésének fortélyait, mert nekik ekkora szakácskönyvbőség nem adatott meg.
Bár a 14. századból is akad egy-egy étel leírása, de csak a 16. századból maradt ránk az első recepteskönyv Szakács Tudományok címmel. Ezt egy főszakácsmester írta, aki az erdélyi fejedelemnek főzött, és nem kevés, összesen 792 receptet vetett papírra. Persze ez inkább egy korabeli szakkönyvnek számít a szaktársai számára, nem az akkori háziasszonyoknak szól, nekik még sokáig várniuk kellett arra, hogy magyar nyelvű kiadványhoz jussanak, de ne szaladjunk még ennyire előre.
A könyvnyomtatás – Johannes Gutenbergnek köszönhetően – az 1400-as évek közepétől indult el, de szakácskönyvet csak az évszázad végére kezdtek el nyomtatni, és azokat latin, német és francia nyelven adták ki.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 4. számának 32. oldalán!)
Még nincs hozzászólás