A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Az igazi Tangó

Kamaszkorom tanítás utáni/helyetti kóborlásainak egyik állandó célpontja volt a Tangó, azaz az Ecseri. Egyrészt, mert ott lehetett eredeti Lee farmert kapni, amire, persze, csak keveseknek volt közülünk pénze, másrészt mert egyszerűen jó volt bámészkodni a zsibvásár utcáin.

Fotó: Lakos Gábor

Persze, amikor kizötyögtünk az 51-es villamossal a Nagykőrösi úti végállomásig, soha nem gondolkodtunk azon, hogy vajon az Ecseri miért nem az Ecseri úton van, és miért hívják Tangónak. Nem tudhattuk, hogy a főváros ócskapiaca milyen hosszú utat tett meg, mire a város szélére ért, és helyszínről helyszínre hogyan hordozta magával a korábbi elnevezéseit.

Vándorló piac
Pesten az ezernyolcszázas évek elejétől használták ócskapiacnak az akkori városfalon kívül álló térséget, amelyen aztán az 1873-ban egyesült székesfőváros legelegánsabb sugárútjának vonalát jelölték ki, palotákkal, középületekkel: ez a piac a mai Andrássy út elején, nagyjából az Operaház helyén volt.

Amikor elkezdődtek a kiegyezés utáni építkezések, a zsibvásárnak költöznie kellett: előbb 1875-től a mai II. János Pál térre, majd két évtized múlva néhány száz méterrel még kijjebb, a Kerepesi temető szomszédságába helyezték át, a korábban Szénapiac, majd Lópiac, Marhavásártér, Baromvásártér, 1871-től Trödler Platz (Zsibvásár tér), 1873-tól Chokolade Platz és 1879 óta Teleki térként ismert területre. Itt egy fél évszázadra megpihent a használtcikkpiac.

1950-ben azonban újra csomagolhattak a kereskedők: az addigra teljesen lepusztult standokat lebontották, a helyükön hagyományos élelmiszerpiac nyílt, az ócskások pedig előbb az Üllői út mellett, az Ecseri úton a Mária Valéria-telep szomszédságában állíthatták fel bódéikat, majd amikor megkezdődött a József Attila-lakótelep építése, a zsibárusokat 1964-ben továbbköltöztették a város szélére, a Nagykőrösi úti egykori szeméttelep helyére – de a kereskedők nosztalgiából magukkal vitték az Ecseri úti piac nevét,a Tangót …

Ki tangózott a Tangón?
A sok helyszínt látott bolhapiac leghitelesebb helyszíne vitathatatlanul a Teleki tér volt. Arra a környékre a német, magyar és szlovák iparosok, cigányzenészek mellé Trianon után nagy tömegekben költöztek a Galíciából, Erdélyből és a Felvidékről elűzött zsidó kereskedők; nem véletlen, hogy a közeli utcákban húsz zsidó imaház létesült.

A Teleki a szegény emberek vására volt: a kereskedők azt árulták, amit hagyatékból vagy a pesti bérházakat járva a kidobásra ítélt, használt, ócska limlomból összeszedtek. „Ószeres! Használt ruhát, könyvet, régiséget, mindent veszek!” – kiáltoztak a handlék a gangos udvarokon, és valóban: mindent lehetett kapni a Telekin, amire egy háztartásban szükség volt – és amire új korában a vásárlónak nem volt elég pénze…

Hogy miért hívták ezt a furcsa világot Tangónak, arra sokféle magyarázat létezik. Egyesek szerint a csúszkálva, lomhán fel-alá járó árusok mozgása adta a piac nevét; mások úgy vélik, hogy a gramofonokon folyamatosan nyekergetett régi lemezek miatt kapta a nevét a Teleki téri zsibvásár. A legvalószínűbb azonban az, hogy a 19. századi Pest német többségű lakói természetesen német nevet adtak a piacnak is, ezért gyakran Jüdischer Trödlermarktnak, azaz Zsidópiacnak, vagy egyszerűen csak Tändelmarktnak, magyarul zsibvásárnak, ócskapiacnak hívták a Telekit, és ez rövidülhetett Tangóvá.

A Nyócker Eldorádója
A piac a két világháború között élte a fénykorát; akkoriban itt volt a kubikosbörze is, a munkanélküli napszámosok gyülekezőhelye. 1945 után az amúgy sem a rendezettségéről ismert környék tovább csúszott lefelé: kisstílű bűnözők, prostituáltak, valutázók, feketézők piacává vált, igen rossz közbiztonsággal, és ezen az ócskapiac 1950-es kitelepítése sem sokat javított. Nem véletlen, hogy amikor Bereményi Géza 1988-ban a negyvenes évek második felében játszódó filmet forgatott a Teleki téren, nem volt szükség díszlet-standok építésére: a helyszín tökéletesen megfelelt a negyven évvel korábbi világnak…         

Az olasz ősöktől származó Vetró Géza annyira kötődött anyai nagyapjához, a Teleki téri piac királyaként mitizált kereskedőhöz, hogy huszonnégy éves korában még a nagypapa vezetéknevét is átvette. Így lett belőle Bereményi - és ezen a néven írt és rendezett 1988-ban filmet nagyapja és az egykori Tangó emlékére, Eldorádó címmel.

A kerület, persze, évtizedek óta szégyellte ezt az állapotot, és az ezredforduló környékén el is készültek a tervek a tér átalakítására. 2014 nyarára a bódék helyére fedett vásárcsarnokot építettek, és a piaccal együtt az egész tér megújult. A Tangó egykori napjaira csak a mostanság divatos zsánerszobrok emlékeztetnek: a Lámpagyújtogató, a Zsibárus – meg egy padon ülve maga szegény Teleki László, aki 1861-ben, rejtélyes körülmények között lett öngyilkos.

Hogy miért épp róla nevezték el az ócskások piacának terét, senki sem tudja. De hát nem is hívta soha senki a névadó teljes nevén Teleki László térnek; bárkit megkérdezhetünk a környéken, fogalma sincs, hogy mi lehet a névadó keresztneve. Ez itt egyszerűen a Teleki. 

Címkék: szobor, bereményi géza, ecseri, ócskapiac, handlé, teleki, tangó, használtcikkek, nyócker, zsibvásár, zsánerszobrok, eldorádó, pesti németek, mészáros attila

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!