A lecsó titkai: utazás a világ körül egy serpenyőben
A nyári forróságban a fagyin és sörön kívül van még egy biztos gasztropont: a lecsó. Számos változata van, és erre is igaz, hogy ahány háztartás, annyi családi recept létezik. De az is igaz, hogy a világ számos országában akad olyan étel, amelyik hasonlít a mi lecsónkra. Pedig e paprika-paradicsom alapú különlegesség népszerűsége nem is olyan régen kezdődött.
Elsőként a paprika érkezett meg hazánkba, és a bolgárkertészek ültették nagy szeretettel, akik parázson sütötték meg. A paradicsom csak jóval később vívta ki magának a tiszteletet, és kezdték el termeszteni. Nem valami vidéki gazdaság konyhakertjében, hanem a főváros környéki kertekben. Így már nem volt akadálya a lecsó megszületésének.
A paprika eredetileg Amerikából származik, és a 16. században a felfedező utazásoknak köszönhetően jutott el Európába. Magyarországra valószínűleg török-délszláv közvetítéssel jutott el, ezért is hívták eleink ’törökborsnak’. Kezdetben dísz- és gyógynövényként használták, és csak a 18-19. század fordulóján kezdett elterjedni a vidéki konyhákban is.
A paradicsomot szintén Amerikából hozták a felfedezők, és sokáig csak dísznövényként tekintettek rá, mivel mérgezőnek hitték. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Európában, bár a 16. századtól ismerték a paradicsomot, csak a 19. század vége felé kezdték el nagyobb mennyiségben termeszteni és enni. A nehéz kezdetek ellenére végül mindkét növény behozta a lemaradást, olyannyira, hogy mára nélkülözhetetlen alapanyagai lettek a magyar konyhának.
Közkedvelt ételünkről, a lecsóról Karinthy Frigyes is megemlékezik az 1936-ban megjelent Skarlát című novellájában. Érdekesség, hogy az írásban a tojásos, kolbászos lecsót juhtúrós galuskával tálalták, ami bizony nem is rossz ötlet.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 8. számának 36. oldalán!)
Még nincs hozzászólás