Szerelem és karrier a Meseautóban
A ’30-as évek közepén, a gazdasági válság mélypontján, Budapestről elindult a Meseautó, hogy meghódítsa a magyar közönség szívét. 1934 nyarán forgatták, Perczel Zita és Törzs Jenő főszereplésével, az egyik legnépszerűbb magyar filmet, a bemutató december közepére esett. Budapest legelőkelőbb mozijában, a Fórum Filmszínházban vetítették először, a mai Puskin mozi helyén – hangos siker volt, hetekig le sem került a műsorról.
Ha a történetre már nem is mindenki emlékszik, a film zenéje ismerős, a zseniális Márkus Alfréd örökzöld dallamait máig dúdoljuk: „Meseautóban, színezüst erdők során, repülünk a szívünk tavaszán”. Szól a zene, és a nyitott tetejű kabrió a korabeli Budapesten „száguld”, az Alagútban, a Duna-parton, a régi Erzsébet-hídon, az Angol Parkban, a Római-parton, a Normafánál, és eljut egészen Lillafüredig.
De milyen is a meseautó, ez a Horch 780-as számú modell? Mindenekelőtt „egy muzsikáló autó”, amelyik „minden irányba megy”. Egy luxusautó, egy „valóságos álom”, 12 hengerrel, 8 lámpás, beépített rádióval, 7 reflektorral, 4, többszólamú tülökkel. 160 km-es sebességgel robog, csak egy szépséghibája van: 20 ezer pengőbe kerül.
Márpedig ez Kovács Verának, a film ifjú tisztviselőleányának, „havi nyolcvannal”, elérhetetlen vágyálomnak tűnik. A Perczel Zita alakította lány, az első munkanapján a boldogságtól megszépülve, inkább csak kacérkodik az autóval, majd amikor mégis az övé lesz, fuvarvállalatot alapít, a sofőrrel. Itt jelenik meg először a nagyvárosi, modern, dolgozó nő a magyar filmben, akinek állása van, és saját vállalkozást is indít, ráadásul az üzleti megbeszélés után maga fizeti a számláját, sőt, a férfiét is.
Nagy Endre 1935 júliusában nézte meg a filmet Móricz Zsigmonddal. „Mozi alatt bámult, mint egy gyerek” – írja róla Móricz. Majd a film végén leszűrte a lényeget: „Ez a modern népmese… mint a fonóban, elindul a szegény ember fia, és a végén király lesz. Most a király a bankigazgató, és nem a szegény fiú indul el, hanem a szegény lány, és bankigazgatóné lesz. Tiszta népmese.”
És valóban, a meseautó-modellben a szolid, kispolgári attitűd és a vidám kisszerűség találkozik a nagypolgári eleganciával. A bankban a nők elegánsak, szinte egyforma a frizurájuk, mindenki kalapot visel, gyönyörű ruhákban sürögnek-forognak.
A Törzs Jenő alakította bankigazgató, Szűcs János, kiábrándult az életből, egyetlen reménye marad, ha álruhás sofőrnek áll, és próbára teszi a kiválasztottja szívét. A nagyvárosi magányából menekülő férfi beleszeret a „stempliző” lányba, akivel természetesen nem a bankban, hanem az autószalonban találkozik.
Megjelenik a fogyasztói társadalom mítosza is, bőség, ruhák, csillogás, miközben a film modern képi világa már a realista miliő ábrázolására törekszik. A rendező, Gaál Béla enyhe iróniával fordul a kispolgárság felé, miközben nagyszerű alakításokat kínál a kor legnagyobb komikusainak, Kabos Gyulának, Gombaszögi Ellának, Gózon Gyulának, Berky Lilinek, és Tolnay Klárinak.
A Meseautóért nem csak a ’30-as években rajongott a közönség, a film ikonná vált: néhány évvel ezelőtt, 2000-ben Stohl András és Ónodi Eszter főszereplésével modern változat is készült belőle. Nem véletlen az sem, hogy 1957-ben, egy évvel a forradalom után, ezt a filmet választotta ki a hatalom arra, hogy konszolidálja a kedélyeket. A kópiát felújították, és újra bemutatták az akkori Filmmúzeumban – a jegyekért az Astoriáig kígyózott a sor.
A nyolcvanéves filmet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum őrzi, és tavaly megkezdődött a digitális restaurálása. Az utolsó tíz perc csak német felirattal maradt meg, mert egy német változatból pótolták az eredeti, elveszett tekercset. Ezt, és sok más hibát is észrevehetetlenné tesz majd a digitális képtisztítás, amelynek során a filmet kockánként beszkennelik, és eltüntetik róla a karcokat, lerakódásokat, megszüntetik a képremegést, restaurálják a hangot – új dimenzióba kerülhet a film, várhatóan a nyárra.
Még nincs hozzászólás