"Nem akarok senkinek megfelelni, álarcokat magamra kényszeríteni, cukiskodni"
Jellegzetes orgánum, kissé pikáns humor, belső mosoly: Szulák Andrea a megnyilvánulásaiban, akár színpadon, akár civilben valami nyugodt erőt képvisel. Dívás-dizőzös alkata mögött megannyi szín, tapasztalat, zenei és színpadi utazás, élménanyag rejlik. Önazonosság, szabadság, számonkérhetőség életének alapszabályai. Sokfelé hívják koncertezni, játszani. A következő évadban két új bemutató várja, az Art Színtérben Klem Viktor rendezésében fiatal színészek lesznek a partnerei, a József Attila Színházban az Anconai szerelmesek zenés darabban lép majd színpadra. Énekesnő minőségében negyvenéves pályafutásának jubileumi koncertjével lepi meg a közönséget.
– 2026. januárban minden korábbinál nagyobb szabású, gigakoncertre készülsz a Papp László Budapest Sportarénában. Eddig mi tartott vissza a stadion méretű koncertezéstől?
– Azt hiszem, a szerénység tartott vissza attól, hogy nagyszabású dolgokat bevállaljak. A Müpában, a Kongresszusi Központban többször is volt színvonalas, nagy koncertem. Az eddigi legnagyobb játszóhely, ahol felléptem az Erkel Színház volt a tavalyi gálakoncerten. A producerem nagyon erősen hisz abban, hogy a közönség megtölti az Arénát, az eddigi érdeklődés is ezt igazolja. Hiszem, hogy az idő hozzátesz az emberhez.
Évről évre egyre többen ismernek meg, szerencsés esetben meg is kedvelnek. Életműkoncertre, időutazásra lehet majd számítani olyan dalokkal, amelyek számonkérhetők rajtam. Három-négy vendégem lesz, közülük Wolf Kati, Takács Nicolas és Gájer Bálint már elfogadta a felkérést. Mindegyiküket szeretem emberileg és művészileg is.
– Tizenhat évesen a Ballagás című filmben játszottál. Ha vissza lehetne menni az időben, a mai tudásoddal mit tanácsolnál annak a hajdani lánynak?
– Ez a lány ma is itt van. A Magyar Rádióban nőttem fel, tizenkilenc éves koromtól voltam Rádió stúdiós. A Stúdió 11 lesz egyébként a kísérő zenekarom. Megveregetem a vállát annak a hajdani lánynak, hogy ügyes vagy, mindig tudtad, hol a helyed. Se fölé, se alá, se mellé nem mentem annak, amihez értek. Becsülettel, tükörbe nézési képességgel, klasszul végigvittem az elém terített feladatokat.
A számonkérhetőség nagyon fontos nekem, hogy ne szembesüljek azzal, mennyire mást tudtam megvalósítani, mint amit gondoltam annak idején. Nem érzek feleslegesnek egyetlenegy elveszett percet, álmatlan éjszakát, átsírt délutánt sem. Mind hozzásegített ahhoz, hogy szép az életem. Soha nem másoktól vártam, hogy tegyék széppé.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 8. számának 18. oldalán!)
Még nincs hozzászólás