'Kiskoromtól fontos volt, ki vagyok, honnan jövök'
A ruhák nem önmaguk miatt érdeklik, hanem azért, mert mesélni tud velük. A tradicionális roma motívumokat modern stílusjegyekkel ötvöző Varga Erika divattervező elmúlt négy éve sikertörténet, és nem csak a divat területén.
A márkát teremtő főtervező összetartó roma közösségben, jómódú kereskedőcsaládban született, Mátészalkán. Családjának nőtagjai még hagyományos cigány szoknyákban jártak, édesanyja forradalmár-alkatként már a '70-es években a hagyományos szoknyát, kötényt és kendőt variálta a modern garbóval.
Erika a mai napig emlékszik a színekre, és az anyagokra. A kollekcióinak egyedi karakterét adó kasmír alapanyagokat is saját családjában „gyűjtötte”, és minden centijét megbecsüli, hiszen ma már, a csehországi textilgyár megszűnésével, nagyon nehéz ilyen anyagot beszerezni.
„Hatalmas családban nőttem fel, rengeteg unokatestvérrel, és büszke voltam a zenénkre, a táncainkra, az ételeinkre, a mesékre, amelyekben megelevenedett a családunk múltja. Fantasztikus egyéniségek vettek körül, a nagybátyáimtól a Mámimig, aki csodálatosan énekelt-táncolt és saját maga varrta a ruháit.
Felnőtt életem elején tapasztaltam meg, hogy az, akinek stabil az identitása, sokkal jobban viseli a bántásokat is. Sok olyan romát láttam, aki nemhogy nem büszke a származására, de szinte gyűlöli a romaságát. Ez végtelenül elszomorít, a mai napig. Nekik is szeretnék üzenni: ha ti se tartjátok értéknek a saját tradícióitokat, akkor nem várhatjátok el, hogy mások becsüljék!”
Varga Erika közgazdasági technikumban érettségizett Budapesten, itt szembesült igazán a cigányokkal kapcsolatos előítéletekkel, és elhatározta, úgy fog küzdeni ellenük, hogy minél többet mesél a családjáról, még akkor is, ha nem kérdezik.
„Rájöttem arra, mennyire fontos, hogy közel engedjem magamhoz a többieket, hogy minél többet megmutassak a világomból. Azt éltem meg, hogy a történeteim segítenek eloszlatni az előítéleteket.”
Érettségi után tehetséggondozóként kezdett dolgozni, roma fiatalok mellett. Már férjnél volt, amikor kitanulta az ötvösséget, elindította a saját műhelyét, de folytatta a roma népismeret-terjesztő munkáját is: magazint szerkesztett gyerekeknek, kulturális és tehetséggondozó programokat szervezett. A Romani Design 2010-ben indult el, kétéves előkészítés után. Ahhoz, hogy megérthessük, hogyan jutott el Erika a ruhákhoz, korábbra kell visszamennünk: az élményhez, ami miatt ötvös lett.
„Édesanyámmal elmentem egy Váci utcai ékszerüzletbe, mert nyakláncot akart csináltatni magának. Pontosan elmondta, hogy mit szeretne, és mégis nagyon mást készített az ötvös. Nagy csalódás volt. Ez adta a lökést, hogy kitanulom ezt a szakmát, és majd ékszereket csinálok a romáknak. De azután szűknek bizonyult a mozgástér, egyfolytában azon rágódtam, hogyan fordíthatnám a kreativitásomat arra, hogy a roma közösségről beszélhessek. A ruha automatikusan adódott. Szeretem kipróbálni a saját határaimat, hogy mi az, amire még képes vagyok. Úgy érzem, minden, amit korábban csináltam, összeadódott és formát kapott ebben a roma brandben.”
Ruháinak korai sikerei Erika minden várakozását felülmúlták. 2012-ben európai uniós pályázatot nyertek, amelyben egy hozzájuk hasonló, szlovákiai műhellyel dolgoztak együtt. Volt lehetőség képzésre is, több munkanélküli roma asszonyt, lányt tudtak foglalkoztatni, nem romákkal együtt, akik közül többen ma is náluk dolgoznak. A pályázat keretei között elkészült kollekciójukkal 2014-ben meghívást kaptak a Marie Claire Fashion Daysre, és idén már árultak a WAMP karácsonyi designvásárán is.
Nemrégiben Indiában népszerűsítették Magyarországot, a magyar nagykövetség meghívására, egy különleges divatbemutatóval. Erika Delhiben felkereste a legnagyobb textilpiacot, hátha talál a ruháikhoz illő speciális szöveteket, de nem járt teljes sikerrel. Mára nyilvánvalóvá vált számára, hogy a fejlődés következő állomása a saját minták tervezése és gyártása lesz.
Még nincs hozzászólás