Falás és bűntudat
A legismertebb, pszichés okokra visszavezethető evészavarok közül az anorexia a kényszeres kontrollról, a falási zavar és a bulimia a kontroll elvesztéséről szól. De míg az anorexiát egy idő után nehéz eltitkolni, maximum tagadni lehet, addig a bulimia hosszú évtizedeken keresztül megkeserítheti a beteg életét, anélkül, hogy bárki külső szemlélő észrevenné: baj van.
„Túlevéssel és hízással kezdődött. Rendszeresen próbáltam fogyókúrázni, egyre kevesebb sikerrel. Általában koplaltam, amit valameddig bírtam, majd ez újra és újra túlevésbe torkollott. Később egy ismerős említette, hogy a hányás milyen jó módszer, mert bármit megehetek, mégsem fogok hízni tőle. Ez a hízás ellen kezdetben megoldásnak tűnt, de valójában már az első hányások után éreztem, hogy ártok vele magamnak. Kettősség volt bennem: egyrészt örültem, hogy van egy módszer, ami mellett megehetem mindazt, amit évekig meg akartam vonni magamtól, másrészt lelkiismeret-furdalásom is volt az önhánytatás miatt. De akkor még fontosabb volt számomra az a megkönnyebbülés, hogy az elfogyasztott bűnös és hizlaló ételek nem maradnak bennem. Meg voltam győződve róla, hogy ez az egész rajtam múlik, és ha majd akarom, akkor le fogok tudni állni a hányással. Így telt el hét év az életemből” – írja egy gyógyult bulimiás.
Titkolható betegség
A bulimia mintegy háromszor gyakoribb jelenség, mint az anorexia. A beteg a „fogyókúra–falásroham–kompenzálás” ördögi körébe ragad bele. A karcsúság iránti vágy által hajtott szigorú diétázást hamar megtörik a falásrohamok – ilyenkor több tízezer kalória energiamennyiséget is képesek elfogyasztani, főként sós és édes szénhidrátok (keksz, kenyér, csoki, sütemény) formájában. A falási rohamot bűntudattól vezérelt purgálási próbálkozások, önhánytatás, hashajtók alkalmazása követik. A súlygyarapodás elkerülésére irányuló kompenzálási technikák alkalmazása különbözteti meg a bulimiát a falási zavar kórképtől, ahol a purgálás elmarad.
Mivel a bulimiás beteg testsúlya viszonylag normális, a betegség sokáig eltitkolható.
Kontrollvesztés bármi áron
A betegség általában olyan fiatal nőknél jelenik meg, akik némi esztétikai súlyfelesleggel küzdenek. Ha a folyamatos fogyókúrázás nem vezet sikerre, és az egyén bizonyos hajlamosító tényezőkkel is rendelkezik, mint például önértékelési zavar, vagy testképpel való elégedetlenség, könnyebben alakulhat ki evészavar. A koplalás során előbb-utóbb sóvárgás lép fel fiziológiai vagy pszichés oldalon, amelynek kielégítését olyan heves vágy kíséri, hogy az illető lényegesen többet eszik, mint amennyire valójában, aktuálisan szüksége lenne. A bűntudattal átitatott túlevést pedig a leggyorsabb úton-módon igyekszik „orvosolni”.
„Nem tudtam magamat szeretni. Amikor már napokig csak ettem-hánytam-aludtam, azt éreztem, hogy nem bírom abbahagyni. Jött, és magával ragadott ez az egész, és én nem tudtam megállítani. Teljesen elveszítettem a kontrollt önmagam és az életem felett. Akkor jöttem rá, hogy ez nem olyan, hogy ha majd akarom, akkor elegánsan kilépek belőle.”
Paradox módon egy étkezési zavaros egész élete az evés körül zajlik. Az anorexiást az foglalja le, hogy mit ne egyen meg, hogyan ne egye meg, és hogyan kontrollálja minden ösztönös késztetését, miközben a környezete unszolásának is mindvégig ellen kell állnia. A bulimiás pedig óriási mennyiségű élelmiszert halmoz fel, és legtöbbször előre megtervezi a falási roham és az azt követő purgálás időpontját (sokszor kell például ahhoz igazítania, hogy mikor van egyedül).
Okok és okozat
A betegség kialakulásához feltehetően több tényező együttes hatása szükséges. A kutatók mind az anorexia, mind a bulimia esetében a szociális és biológiai háttérben, illetve a személyiségben, vagy a családi viszonyokban keresik a lehetséges okokat
A személyiségtényezők (perfekcionizmus, alacsony önértékelés, depresszióra való hajlam) és a családi háttér egyaránt kapcsolatba hozható az evészavarok kialakulásával.
A betegek közül sokan kerülnek ki olyan családokból, ahol a „tökéletesség” a norma, és a családtagoktól vasfegyelmet követelnek. Az is előfordul, hogy a szülők túlvédik gyermeküket, vagy túl magas elvárásokat állítanak fel vele szemben.
A lázadó fiatal lányok kiveszik a szülők kezéből a táplálkozásuk feletti irányítást, mindeközben elutasítják a felnőttkort, és az azzal járó felelősségvállalást. Az alacsony önértékelésű lányok az érzelmi viharok oldása céljából a rohamszerű evésbe menekülnek.
A bulimia elterjedésében nagy szerepe van a divatnak és a tömegtájékoztatásnak. Persze, nem mindenki lesz evészavaros attól, hogy a média és a társadalom elérhetetlennek tűnő ideálképekkel bombáz minket, kutatók szerint valamilyen biológiai sérülékenység is szükséges ehhez. Feltételezhető, hogy a dopamin- és szerotoninrendszer zavarát okozó gének szerepet játszhatnak az evészavarok kialakulásában is.
Híres bulimiás esetek
A bulimia jóval gyakoribb betegség az anorexiánál, de mivel nincsenek külső jelei, a sztárvilágban sokkal több embert érinthet, mint amennyiről tudhatunk.
Lady Diana mindössze húszéves volt, amikor a brit trónörökössel kötött házassága révén világhírűvé vált. Lady Di sosem tudta igazán feldolgozni, hogy élete a nyilvánosság előtt zajlik, továbbá rendkívül boldogtalan volt a házasságában. A világsajtó folyamatos nyomása és tehetetlenségérzése miatt depressziós és bulimiás lett. Egy interjúban megvallotta, hogy volt olyan időszak az életében, amikor napi szinten hánytatta magát.
Jane Fonda színésznő bevallottan egész életében evési zavarokkal küzdött. Karrierje kezdetén a bulimia nehezítette meg életét, majd a 80-as évekre az aerobic világában elmerülve a testedzés megszállottjává vált. Az aerobic mozgásforma népszerűsítőjeként is elhíresült Fonda az evési zavarait lényegében kényszeres testmozgással kompenzálta.
Britney Spears énekesnő is gyerekként került rivaldafénybe, ő állítólag tizenhat éves korában lett bulimiás, később alkohol- és drogproblémáiról is elhíresült. Fiatalon szült két gyermeket, szülés utáni depressziója pedig csak tovább rontott a pszichés zavarain. Az elmúlt évtizedben többször vett részt rehabilitációs kezeléseken, és úgy tűnik, mára teljesen kigyógyult a korábbi betegségeiből.
A népszerű amerikai énekesnő, Lady Gaga egy interjúban ismerte be, hogy bulimiás volt a középiskolás évei alatt. Az énekesnő betegségének okát abban látja, hogy olasz származású édesapja szigorúan elvárta, hogy az általa készített hizlaló olasz ételeket kamasz lánya minden este megegye, aki viszont nádszálkarcsú szeretett volna lenni. Lady Gaga saját bevallása szerint csak a bulimia árán tudta megőrizni az alakját.
(A szerző viselkedéselemző.)
Az anorexiáról a Ridikül magazin előző számában olvashatnak.
www.ridikulmagazin.hu
Még nincs hozzászólás