A színész és a színház igazsága
Mit ridikül; jókora táska a hétköznapi kísérője, sokszor gyarapodó bentlakókkal: akad itt szövegkönyv, némi smink, gyerekjáték és szemüveg, befizetendő csekkek. Ha támad egy üres félórája, gyorsan elintéz valamit. Az elmúlt pár évben boldogságosan sok dolga lett, mégis, valami csodálatos módon mindenre van ideje. Für Anikó, az Örkény Színház vezető színésznője köszöni szépen, nagyon jól van.
Ketten jönnek, ő és a derű; kisimulnak a ráncok a társaságában. Máskor selymes, hosszú haja most viccesen „rackásra” vasalva. A Ridikül Magazin tegnapi címlapfotózásán találták ki neki az új formát, s annyira megkedvelte, hogy megőrzi az esti előadásig. Limonádét rendel, és a magnót figyeli, majd megadja a kettőnk között már megszokott jelszót: rec!
RIDIKÜL MAGAZIN Nem is sejtettem, hogy ennyire gonosz tudsz lenni…
FÜR ANIKÓ Jézusom, ez jól kezdődik!
RM Láttam az Annie című filmmusicalt, Cameron Diazt szinkronizáltad, és úgy fürdött a hangod a rosszaságban, hogy azt már muszáj volt szeretni. Ennyire élvezetes gonoszat játszani?
FA Nagyon jó! Tudod, hogy milyen unalmas mondjuk naivát vagy hősszerelmest alakítani, ha egy jó adag humorral nem billented fenéken a figurát, vagy nem találsz hozzá egy speciális színt, amitől izgalmas lesz? Mert amúgy az ember csak ül, és vágyakozik… Az Annie nagyon jópofa film, és Cameron Diaz remek alakítást nyújt benne, jó volt szinkronizálni.
RM Egy kutyaszomorító Szörnyella de Frász már meg se kottyanna neked!
FA Ilyen volt a Szívkirálynő is, egy másik szinkronszerepem az Alice Csodaországban című filmben. Ő is negatív hős. A diploma utáni debütálásomkor pedig a Madách Stúdióban, Edward Bond Learjében testvérpárt alakítottunk Nagy Annával, én szadista szörnyeteg voltam. Ezek remek kirándulások, az ember felszabadíthatja magában azokat az érzelmeket, amelyek amúgy mindenkiben ott lappanganak, csak megtanultuk kezelni őket. Az ilyen karakterekkel, persze, nem vállalok közösséget, de ettől még léteznek.
RM És Hamlet anyja, Gertrúd királyné? Ő se valami helyes asszony.
FA Szerintem helyes asszony! A Hamlet különleges megjelenítésében, mint a miénk – az élen kollégámmal, Polgár Csabával, akinek káprázatos az alakítása – Bagossy László rendezővel arra jutottunk, hogy Gertrúd nem gonosz! Egy nő, aki szerintem boldogtalan az ő nagyszerű, ilyen-olyan piedesztálon álló politikus és hadvezér férje mellett. És ott a király öccse, egy hedonista, aktív pasas, aki elszereti a királynét.
Tudjuk, persze, hogy azt lehet elszeretni, akinek valami baja van az életével. Meg aki hagyja magát. Ennek a nőnek csak az a bűne, hogy hűtlen volt a férjéhez, de a királygyilkosságról nem tud. S ha már meghalt a férje, akkor az előző kis bűnös viszonyt legalizálná. Lásd Károly herceg és Camilla esetét.
RM Nem ugrottunk túl nagyot időben meg földrajzban? Hogy jön a derék Károly herceg a képbe?
FA Mindig ez az analógia jutott eszembe a próbák során. Ott volt a gyönyörű Diana hercegnő, Károly mégis ezt a Camilla nevezetű nőt szereti, titokban vagy kevésbé titokban. Senki sem értette, mert bennünk van ez a dél-amerikai szappanoperák sugallta rossz klisé, hogy azt lehet szeretni, aki szép. De nem így van, a személyiség mindent felülír! Így aztán Camilla és Károly ma már hivatalosan is egy pár. Szóval szerintem Gertrúd egyáltalán nem gonosz, csak egy szerelmes nő, aki végre boldog szeretne lenni, férjhez akar menni, jót akar a gyerekének…
RM Még Shakespeare-ről beszélünk?
FA Igen! Most még…
RM Változatos női sorsokat alakítasz, a Liliomfiban illúziókat dajkáló vénkisasszony vagy, a legutóbb bemutatott A Bernhardi-ügyben egy koncepciós pert szító orvosnő…
FA Muszáj hogy belekotyogjak, mert nagyon jópofa dolog történt velem az Óbudai Kulturális Központban. Versestem volt, s utána az egyik hölgy, aki az Örkény Színház rendszeres látogatója, megszólított: „hát én annyira utáltam magát A Bernhardi-ügy után, hogy meg tudtam volna fojtani.” Én meg felsikoltottam, hogy ez csodálatos, hisz ez volt a lényeg! Nekem színészként az a dolgom, hogy ha a szerep úgy kívánja, időnként a nem szépet is előhozzam magamból. A saját spájzomból veszem elő a befőtteket, összekeverem, és - remélem - ettől lesz érdekes. Mindig magamból építkezem: muszáj.
RM És mindig muszáj? Ebben az évadban volt egy pillanat, amikor vissza akartál adni egy szerepet.
FA Igen, amikor váratlanul meghalt a rendezőm és partnerem, Balikó Tamás. Egy kanadai vígjátékot, a Válótársakat próbáltuk a Rózsavölgyi Szalonban, pénteken jó hangulatban váltunk el, azzal, hogy hétfőn folytatjuk, és akkor Tamás fogta magát, és azon a hétvégén az égi vadászmezőkre távozott. Máig nem tudom felfogni, valahogy azt gondolom, hogy csak elutazott, csak meg akar minket tréfálni. Letaglózott ez a tragédia, és első reflexből azt mondtam, a próbákat nem lehet folytatni, kiszállok.
De aztán megértettem, hogy a színész és a színház igazsága nem mindig ugyanaz. Már a bemutató előtt hónapokra elkelt minden jegy az előadásra. A színésznek emberileg igaza van, ha ki akar szállni, de ahogy Freddie Mercury énekelte, amikor már tudta, hogy halálos beteg: „show must go on”. A színház az életről szól, és az életnek mennie kell tovább. Abba is belegondoltam, mit „tennék” akkor, ha én hullanék ki a sorból: nyilván kézzel-lábbal integetnék akárhonnan, odafentről vagy odalentről, hogy gyerekek, csináljátok tovább, nehogy leálljatok!
RM Végül színházi rekordot állítottatok fel, mikor az új partnereddel tíz nap alatt készen álltatok a bemutatóra.
FA Megtaláltuk azt a nagyszerű kollégát, aki beugrott a szerepbe. Egy ilyen tragédia után, persze, ez nagyon nehéz, de láttunk már ilyet: Bubik István helyett Gáspár Sándor, Tolnay Klári helyett Kállai Ilona, Dajka Margit helyett Molnár Piroska lépett be az előadásba. Nekem Lengyel Ferenc lett az új partnerem. Csak utólag mondta el: ahhoz, hogy a hetvenoldalas darabot megtanulja alig két hét alatt, minden reggel fél ötkor kelt. Közben ugyanis az anyaszínházában, a Katonában is próbált. Úgyhogy a szememben ő nemcsak kiváló művész, hanem igazi hős. Nagyon jó vele játszani.
RM És te? Hogy tudtál lelkileg „szárnyaszegetten” ilyen tempót diktálni magadnak?
FA Hallod, hogy köhögök időnként? Hát így. Tudtam, hogy amint célt érünk, össze fogok rogyni. Ez persze nem törvényszerű, de az a két hét elképesztő stressz és versenyfutás volt. A bemutató után levert a lábamról egy vírus. Ha három napig ágyban maradhatok, túl lettem volna az egészen, de nem tehettem meg. Így karácsony előtt olyan történt velem, amilyen még soha: félbeszakadt miattam az előadás a Rózsavölgyiben. Még annyit ki tudtam nyögni, hogy elnézést, nagyon rosszul vagyok, de akkor már úgy rázott a láz, hogy alig tudtam beszélni. Végül az ügyeleten kötöttem ki. De másnap megint előadásom volt. Nem feküdtem ki a betegséget, és ez a köhögés azóta sem kopik el. Talán majd most, a nyáron.
RM Tényleg, milyen nyarad lesz?
FA Csodás: júliusban láblógatás, egyébként sokkoncertes örömködős; a két lemez, a Nőstény álom és a Kitalált világ anyagával turnézunk országszerte. Augusztusban ott leszünk az Ördögkatlan Fesztiválon az Örkény Színházzal, az Anyám tyúkja-előadással, aztán a VIDOR Fesztiválon játsszuk a Válótársakat, augusztus végén pedig már próbálunk a Mohácsi testvérekkel az Örkényben..
RM Ez lenne a láblógatás?
FA Nem, hanem az, amikor se az órát, se a határidőnaplót nem nézem. Utazni fogunk, jó helyekre szoktunk menni, az utazás a férjemmel közös szenvedélyünk.
RM Egyszer azt mondtad nekem, hogy rakkolós vagy, és 120 százalékra teljesítesz. Mennyit változott ez azóta, hogy anya és újra feleség lettél?
FA A látásmódunk gyökeresen változik azzal, ha szülők leszünk. Teljesen más energiák szabadulnak fel, más értelmet nyer, hogy mi fontos, és mi nem az… Szerintem a szülővé válás csak részben szól a gyerekről, másrészt azokról, akik anyává, apává lesznek. Én formálódom, én alakulok át, és sokkal többet tudok azóta magamról, hogy odaadtam magam a gyerekemnek.
RM Fel tudtad adni a maximalizmusodat?
FA Sokkal lazább vagyok, de az az igazság, hogy most vagyok a normális szinten. Az is olyan érdekes, hogy korábban rettentő elfoglalt voltam, mindig rohantam; most sokkal több a dolgom, mégis minden fontos belefér a napomba.
RM Amikor először láttam a kisfiadat, még nem tudott beszélni, de kúszva-mászva és hangokkal jelezve elérte, amit akart. Ilyen határozott most, háromévesen is?
FA Igen. Meggyőződésem, hogy amikor egy gyerek beleszületik egy családba, már kész személyiség; terelgetni, persze, lehet, de mindig belőle kell indítani, nem abból hogy én mit várok el vagy mit szeretnék, hanem megnézni, hogy ő milyen, és hogyan tudom segíteni.
RM És Andris milyen?
FA Tünemény, imádni való, nyugodt, derűs, huncut, jó humorú, csodálatos… Ahogy nagyvonalúan megnyugtat, ha kihoz valami a sodromból: „nem baj, anya!” Vagy ahogy fogalmaz: most „leereszkedem” az ágyról, mondta fél évvel ezelőtt.
RM Lehet hogy nincs nevelés, de az ilyen kifejezéseket nyilván tőletek tanulja.
FA Persze. Nevelés nincs, de minta van! Ha nem akarja majd követni, akkor is lesz, amit majd elutasíthat. Mást meg elfogad, és beépít az életébe. Nekem az a dolgom, hogy amennyire csak tudom megmutassam neki a világot, és ő majd választ.
RM Tudom, hogy a magánéletedről nem beszélsz, meg is értem, amennyi ostobaságot összehord néha rólad is a bulvársajtó, mégis kíváncsi vagyok – a férjedről, Fekete Györgyről mit lehet tudni?
FA Azt, hogy nagyszerű ember.
RM Meg persze azt, hogy zenét szerez, dalszövegeket ír, többek között Gerendás Péternek, pedig nem ez az eredeti szakmája…
FA Igen, közgazdász, de egykoron első nekibuzdulásra halbiológusi diplomát szerzett. (Megjegyzem az én csillagképem meg a Halak.) Emellett például olyan zenés darabot, rock-rapszódiát írt, mint a Dögkeselyű, amivel megnyerte a Madách musicalpályázatát. Egyébként ez hozott össze minket, megmutatta a darab egyik dalát, és annyira megtetszett, hogy elkértem az egész darabot. Elolvastam a librettót, meghallgattam a számokat, és el voltam tőle ájulva. A Dögkeselyű ősztől is megy a Madách Stúdióban: nem szokványos zenemű, fantasztikus hangokkal és nagyszerű színészi játékkal. Engem elvarázsolt.
RM Szép, nagy művészcsalád lettetek, mert egy fiatal színésznő is tartozik a csapathoz.
FA Igen, a férjem lánya, Fekete Linda, a szombathelyi színház tagja, gyönyörű, meleg csokoládé hanggal, valódi jelenség a színpadon.
RM Apropó, hang: a Terápia tévésorozat egyik epizódjában hosszasan hallgatsz, és csak az arcoddal játszol, mikor a férjedet alakító Mácsai Pál beszél és beszél, magyarázza a bizonyítványát. A magánéletben is tudsz így hallgatni?
FA Kommunikatív alkat vagyok, ha hallgatok, akkor már nagy bajok vannak.
RM Mostanában előfordult ez?
FA Nem, most beszélős korszakom van!
Még nincs hozzászólás