A harmónia színei
Ha csak egyetlen szóval jellemezhetném, akkor sem kérnék gondolkodási időt. Nem kell őt régóta ismerni ahhoz, hogy az ember elsőre észrevegye: Kiss Mari és a harmónia megbonthatatlan egység. Nyugalom, kiegyensúlyozottság, belső elegancia. Vibrálás, feszültség, az idegek zavaró játéka teljesen kizárva. Jó színésznő, finom eszközökkel. Legbensőbb kapuit mégis csak kivételes helyzetekben nyitja meg.
RIDIKÜL MAGAZIN Túl az ennyin meg az annyin, tapasztal még magán nagyobb változásokat?
KISS MARI Amit már tisztán látok: húsz és harminc között egyáltalán nem találtam magamat. Sem irigy, sem rosszindulatú nem vagyok a fiatalokkal. Tudom, milyen utat kell megtenni ahhoz, hogy az ember a helyét, a békességét megtalálja. Időbe kerül kifejleszteni ezt a képességet.
Talajtalan is voltam akkoriban. Nem volt hol laknom. Vidékről jöttem, lakáshoz jutni azokban az években nem volt könnyű Budapesten. Szülői szeretetben szerencsére nem szenvedtem hiányt, csakhogy a tehetségemet vagy én magam, vagy mások kérdőjelezték meg.
Nem minden kollégám volt jóindulatú. Elég volt három idősebb, dörzsölt profi, aki kellemetlen helyzetet teremtett, máris alkalmatlannak érezted magad a pályára. Hosszú időbe telt, míg megerősödtem. Addig védtelen voltam, és a lelkem mélyén nagyon egyedül éreztem magam.
RM Pedig sem a Madách Színházban, sem a filmesek körében nem mellőzték. Jókat játszott, sokat forgatott. A mozivásznon nemegyszer Cserhalmi György partnere volt, a magánéletben Bódy Gábor, a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű filmrendező menyasszonya.
KM Gábor tényleg zseni volt, olyan férfi, akire fél Budapest szerelemmel nézett. Azért volt vele nagyon nehéz egy időn túl, mert az éjszakában élt, ahol könnyen meg lehetett hódítani. Nagyon sok vihart megéltünk együtt, amik komoly inspirációt adtak a későbbi filmes és színházi munkáimhoz. Mannheimben díjat nyert az Amerikai anzixszal, amelyben én is dolgoztam vele. Olyan kedves volt! Felajánlotta a díjjal járó pénzösszeget, de természetesen nem fogadtam el.
Huszonévesen jelent meg a filmvásznon és a tévéjátékokban. Az izgalmas, szép és tehetséges fiatal színésznőt azonnal megjegyezték a nézők. Jó szerepeket kapott jó filmekben: Kihajolni veszélyes!, Kísértés, Egy erkölcsös éjszaka, Rosszemberek. Később a Vámmentes házasság, a Szeretők, A nagy generáció. Színpadon Sarkadi-, Gorkij-, Moliere-, Shaw-, Wilder-, Stoppard-darabokban játszott. Évekig a Madách Színházban, nyolc éve pedig Szombathelyen, Jordán Tamás társulatában, ahol olyan előadások születnek, amelyekért utazni is készek a nézők.
RM Latinovits Zoltánnal hogyan került kapcsolatba? Nemrég ugyanis említést tett arról, hogy közelről ismerték egymást.
KM Harmadéves főiskolás voltam, amikor Bari Károly, a nagy tehetségű költő még rendező szakra járt, s mivel mindketten Bükkaranyoson születtünk, és egy gimnáziumba jártunk Miskolcon, felkért, hogy játsszam a vizsgarendezésében Felföldi Lászlóval. Vendégként Latinovits Zoltánt is meghívta, akitől én nagyon féltem. Pedig a fiatalság önmagában erő, de erre már csak akkor jön rá az ember, amikor túl van az élete felén.
Latinovits nyilván a fiatal nőt látta bennem, valamivel lenyűgözhettem. Egyszer csak megjelent a főiskola kollégiumában, a Vas utca 2/c-ben, és azt mondta: „Itt nem lehet lakni, a próbára rendesen felkészülni, csomagoljatok össze, és jöttök velem, az Endrődy Sándor utcába.” Ott élt ugyanis a maga tervezte házban Ruttkai Évával. Fura helyzet volt.
RM Nem lehetett nemet mondani?
KM Azonnal össze kellett csomagolni. Nagyon meg voltam szeppenve. Az én klasszikus neveltetésembe nem fért bele, hogy beköltözzem a nagynevű művész házába, méghozzá a főiskolai társammal együtt. Nonszensz helyzet volt. Mit fog hinni rólam a csodaszép Ruttkai Éva? Tudtuk, hogy milyen óriási szerelem és mekkora viharok, mennydörgések voltak köztük, de fogtuk a kis pakkunkat, és kullogtunk utána, szótlanul követtük.
Ellenkezni nem lehetett. Megmutatta az egész házat, majd felküldött bennünket az emeletre, ami nyitott tér volt. Ott ültünk némán Felföldi Lacival, és kétségbeesve néztük egymást, hogy hogyan fogunk mi ebből kikeveredni.
Egyszer csak hallottuk Ruttkai Éva lépteit. Az egész egy sokk volt, nem is emlékszem, hogy jöttünk el onnan, felkaptuk a pakkunkat, és szinte kimenekültünk a házból. A bemutatóból sem lett aztán semmi. Bari Karcsi részt vett valami tüntetésen, kirúgták a főiskoláról, és büntetésből besorozták katonának.
RM Latinovits megjelent még az életében?
KM Egy társasház alsó szintjén laktam, a másik szobában egy barátnőm, vagy ha ő nem tartózkodott ott, akkor Cserhalmi Gyuri. Hajnali ötkor egyszer arra ébredtem, hogy az ablakot veri valaki. Azt hittem, szívbajt kapok. Felébresztettem Gyurit, hogy dörömböl valaki az ablakon. Kimentünk, és ott állt pizsamában Latinovits, Bibliával a kezében.
Nyár volt, szépen pirkadt, ki kellett ülnünk a fűbe, ott hallgattuk, ahogy olvasott. Közel lakott hozzánk, nem tudott aludni, és átsétált. Nem tudom, mi lett volna, ha csak én vagyok otthon. Egyszer motorkerékpárral jött, és elesett, eltört a karja, anyukám selyemkendőjével kötöttük fel neki. Huszárik Zoltán Szindbádjaként a világ csodája volt számomra.
RM A higgadtsága, a visszafogottsága mindig szembetűnő volt, még a szenvedélyességét is képes volt takaréklángra állítani.
KM Fiatalon sem csapkodtam. Más háttér, más gyökerek, nem állt mögöttem senki. Dajka Margittal, Tolnay Klárival, Psota Irénnel és Márkus Lászlóval játszottam a Madách Színházban, ahol mindenért meg kellett küzdenem. Filmszerepeket kaptam, olasz tévésorozatban szerepeltem, Anthony Perkinsszel forgattam, Maár Gyula Felhőjátékában Jiří Menzel partnere lehettem. Ha van kihez, hűséges tudok lenni, mert alapvetően ilyen típus vagyok.
RM Jordán Tamás társulatában, Szombathelyen a nyolcadik évadját tölti.
KM Most is jó szerepeket kapok. Olyan rendezőkkel dolgozhatok, mint Mohácsi János, Jeles András vagy Valló Péter. A Szent György és a sárkányban ugyanazt a szerepet játszhattam, amit Törőcsik Mari a Katona József Színházban. Varázslatos feladat volt. Az ügynök halála, a Black Comedy, a Parasztopera, ezek az igazán szép élményeim az utóbbi évekből.
RM Nyilván sokat vonatozik. Bírja?
KM Nem könnyű, hiszen 230 kilométerről beszélünk, de Szombathely odaadó közönsége sokat jelent számomra. Olykor persze hiányzik Budapest. Vidéken nehezebb elfogadtatni egy-egy alternatív előadást, a fővárosban minden darab megtalálja a maga nézőtáborát. A kísérletezés lehetősége azonban nálunk is adott, aminek igazán örülök. Ha próbálok, folyamatosan Szombathelyen vagyok. Vasárnap reggel utazom Budapestre, kedden a hatossal pedig vissza.
RM A lánya még Brüsszelben él?
KM Három évig dolgozott az Európai Bizottságnál. Közgazdász. Már hazaköltözött. Teljesen független életet él, és örülök, hogy nem színésznő. A születésnapjára hosszú, barna parókát kapott a barátnőitől. Lefényképezték őt. Mintha magamat láttam volna fiatalon.
Nagyon sajnálom a korosztályát és a még fiatalabbakat. Annyira változik az ország kulturális élete, annyira sokkoló az olcsó, az értéktelen dömpingje, a finomnak, a delikátnak úgy leszűkült a rétege, a pénznek pedig akkora hatalma lett, hogy döbbenten nézem, mi zajlik körülöttem.
Az életükért, a fennmaradásukért küzdenek a fiatalok. Az egyéniségüket kell, hogy megőrizzék egy olyan világban, ami nem az értékre szavaz. Valóságshow-kon szocializálódnak az emberek, nem tudják, mi a minőség. Számomra ez maga a rettenet. Ízlést formálni, nevelni, a nívó felé vinni – erre egyre kevesebb példa van!
RM A férje neves lovas kaszkadőre volt a filmes szakmának, és bajnokságokat nyert a lovassportban. Ma mivel foglalkozik?
KM Elmondanám én szívesen, de nem szereti, ha beszélek róla.
RM Lelki feltöltődést hol keres?
KM Az erdőben. Futómániás vagyok. Karban kell tartanom magamat. A színpad miatt rendszeresen futok a budai hegyekben, a férjemmel. Karácsonykor is, hóban is, esőben is, mínuszokban is másfél órákat futunk.
Pontosabban: negyven-ötven perc gyaloglás, ugyanannyi futás. Ha bemész az erdőbe, onnan ki is kell jönni. Ott minden szép, ott mindig békesség vár. És a színek, az illatok, a csend! Nyáron korábban járunk, hogy halljuk a madarakat, melegben ugyanis elhallgatnak. De korán reggel megy a csirip, a gyereknevelés, a házépítés.
A múltkor egy fiatal vaddisznó bámult ránk. Tudni kell a szabályokat, hiszen az ő világába settenkedtünk be. Ha támad, menekülni kell. Egymásra néztünk, meglepődtünk, és húztuk a csíkot. Csodálatos tananyag ez is. Az ember az utolsó pillanatig jegyzetel.
Még nincs hozzászólás