Szerelem bármi áron?
Már két éve, hogy Lala itt hagyott minket. Mi voltunk a három muskétás, három csaj a világ ellen. Lala, Zsófi és én. De Lala beleszeretett egy angol srácba, aki cserediákként Budapesten töltött egy félévet.
A fiú hívta őt, hogy költözzön vele Londonba. Mi csak kapkodtuk a fejünket, próbáltuk lebeszélni, hiszen Lala épphogy elvégezte a Színművészeti Egyetemet. Tanárai tehetségesnek tartották, szép jövő állt előtte. Mindezt otthagyta a szerelemért.
– Mi lesz ott veled, ha mi nem vagyunk ott? A szüleid mit szólnak? Tudod, milyen nehéz Londonban színészi karriert csinálni a semmiből? Hol fogtok lakni? – faggattuk, de Lala csak mosolygott. – Eric majd segít – mantrázta.
Lalával eleinte hetente videochateltünk, mindenről beszámolt, az irreálisan magas lakbérről, a különleges pubokról, arról, hogy pincérnő lett egy menő étteremben, és persze arról, mennyire szereti Ericet, akit egyébként alig lát, mert ő éjjeli műszakban dolgozik.
Az okostelefon kis képernyőjén Lala mindig vidámnak tűnt, de már akkor is éreztünk rajta egy kis szomorúságot.
Egy évvel később, nekem és Zsófinak kezdtek itthon beindulni a dolgaink, szuper munkát találtunk, mindkettőnknek új szerelme lett, és egyre kevésbé hiányzott Lala. Zsófi továbbra is telefonált vele hetente, de én már csak írásban váltottam vele pár szót.
Mesélte, hogy bejutott néhány castingra, egyszer pedig egy élelmiszerbolt reklámjában statisztált, de nem bánja, hogy jelenleg nincs színészi munkája. Lala naponta küldött nekem fényképet London nevezetességeiről, arról, ahogy csókolóznak a Piccadilly Circus téren, vagy piknikeznek a Buckhingam-palota előtti padon, de egy idő után már ahhoz sem volt kedvem, hogy megnyissam ezeket a képeket.
Nem arról van szó, hogy megsértődtem volna Lalára, csak éppen már nem volt semmi közös élmény az életünkben. Eric idővel még arról is meggyőzte Lalát, hogy letörölje magát minden közösségimédia-platformról, mert szerinte ezek mérgezőek. Így Lala életét már a Facebookon sem követhettük, és szép lassan teljesen elfelejtettük őt.
Vajon Lalát tényleg képes kárpótolni Eric azért, hogy feladta érte az álmát? És vajon tényleg megelégszik a pincérnői állással, csak hogy Erickel élhessen? Vagy csak fél hazaköltözni, mert azzal be kellene ismernie, hogy amíg itthon az osztálytársai elszegődtek kőszínházakhoz, ő éveket vesztegetett el külföldön?
Már két éve, hogy Lala itt hagyott minket. Lassan egy éve, hogy nem is beszélünk vele. De tegnap felhívta Zsófit. Pont úgy beszélt, mintha mi sem történt volna. Bejelentette, hogy Erickel hazalátogatnak a jövő héten, és megkérdezte, alhatnak-e Zsófi kanapéján. Zsófi hirtelen nem tudta, mit mondjon, majd belement. Mégiscsak életre szóló barátságnak indult…
A találkozáson én nem vettem részt, mert aznap estére már volt programom. A szerelmespár csak éjfélre ért Zsófihoz, mert Lala előtte még városnézést szervezett Ericnek. Zsófi szorongott mellettük, mert végig csak angolul beszéltek, mivel Eric megsértődött volna, ha Lala magyarul szólal meg. Korán reggel indultak Lala szüleihez, majd repültek is vissza Londonba. Ennyi lett színészi álmaiból. Azóta is azon gondolkodom, vajon megérte?
Még nincs hozzászólás