Sharon Stone, akiből nem veszett ki az elemi ösztön
Sharon Stone az a fajta színésznő, akinek ha meghalljuk a nevét, rögtön felkapjuk a fejünket. Nem csak azért, mert 62 évesen is épp olyan nőies, mint 1992-ben, amikor bombaként robbant be a mozikba az Elemi ösztön című filmjével, hanem azért is, mert olyan nő, aki bátran vállalja életének megpróbáltatásait. Olyan erőt sugároz, hogy ezt látva, elhisszük magunkról, hogy mi is képesek vagyunk bármire, ahogyan ő.
1958. március 10-én született egy pennsylvaniai munkáscsalád középső gyerekeként. Már tíz hónaposan beszélt, az iskolát ötévesen, rögtön a második osztállyal kezdte, és 15 évesen már egyetemre járt. Bár jogásznak készült, de a mozi világa kiskorában megragadta. Különösen Ginger Rogers és Fred Astaire filmjei tetszettek neki. Így már tinédzserként elhatározta, hogy ő lesz a következő Marilyn Monroe.
Playboyból a hírnévig
A filmvásznon először 1980-ban Woody Allen Csillagporos emlékek című filmjében tűnt fel néhány pillanatra, ekkor még kevesen bíztak a karrierje sikeres folytatásában, ő azonban nem adta fel. Hollywoodban eleinte szőke Barbie-babának tartották, és csak jelentéktelen szerepeket ajánlottak neki. Az áttörést 1990 hozta meg számára, amikor Az emlékmás című sci-fi akciófilmben Arnold Schwarzenegger feleségét alakította. De ez csak a kezdet volt.
Népszerűsége érdekében kihasználta szépségét is: levetkőzött a Playboynak, ami ugyan kétes vállalkozás, de Stone csak nyert vele. 1992-ben elvállalta az Elemi ösztön című thriller női főszerepét, amelyre nemet mondott Geena Davies, Michelle Pfeiffer és Julia Roberts is. A film történetére ma már kevesen emlékeznek, de arra mindenképp, hogy erősen szexuális töltetű mozi ez, a híres lábemelős jelenet pedig még annak is beugrik, aki csak ennyit tud a színésznőről.
Ha a siker megalapozásáról beszélünk, Stone e munkáját akár tanítani is lehetne. A biszexuális gyilkos krimiírónő megformálásáért Golden Globe-díjra jelölték. Ettől kezdve pedig olyan filmek és szerepek találták meg, mint a Sliver című erotikus krimi, a Vágyak vonzásában, A specialista vagy a Gyorsabb a halálnál.
1995 a komoly szakmai elismerést is meghozta számára: a Martin Scorsese rendezte Casino című filmért, amelyben Robert De Niro feleségét alakította, Golden Globe-díjat kapott, és Oscar-díjra jelölték a legjobb színésznő kategóriában, ez utóbbi díjat azóta sem nyerte meg, így az Oscar még hiányzik a vitrinjéből…
Csoda, hogy életben maradt
Az Óriás és az 1999-es A múzsa csókja című filmekben nyújtott alakításaiért is Golden Globe-díjra jelölték, de innentől kissé megtorpant a karrierje, aminek nem csak az volt az oka, hogy nem találták meg a jó szerepek. A hír sokkolta a világot…
2001-ben, 43 éves volt, amikor egy agyalapi ér megrepedt a fejében, amely kilenc napon át vérzett. A színésznő napokon keresztül rosszul érezte magát, majd elvesztette az eszméletét. Nem tudni, mennyi ideig volt öntudatlan állapotban, napokba telt, mire kórházba került. Ott már kiderült, agyvérzése van.
Sharon csak annyit kérdezett az orvosoktól: „Meg fogok halni?”. A kezelőorvosa erre annyit mondott, hogy épp vérzik egy ér az agyában. Sharon visszakérdezett: „Fel kéne hívnom az anyámat?” Mire a válasz az volt, azt jól tenné, mert hamarosan nem fog tudni beszélni. A folyamat végére valóban nem tudott sem járni, sem beszélni, de még írni sem. Az orvosok szerint csoda, hogy egyáltalán életben maradt.
Évekig tartó küzdelem
Hét év kellett ahhoz, hogy felépüljön. A hosszú ideig tartó vérzés szinte az egész bal oldalát lebénította, nem hallott, nem látott azon az oldalon és szagokat sem érzett. Amikor végre hazamehetett a kórházból, járása instabil volt, segítségre szorult. Három évébe telt, mire újra megtanulta leírni a nevét. Ráadásul a hosszú lábadozás alatt úgy érezte, hogy Hollywood sem bánt túl kedvesen vele, elfelejtették.
„Az egész Diana hercegnő esetéhez hasonlított. Ő is és én is híresek voltunk. Aztán őt baleset érte, én sztrókot kaptam. És elfelejtettek minket” – húzott párhuzamot évekkel később a tragikus sorsú hercegnő és a saját élete között.
Élet az agyvérzés után
A színésznő nemcsak betegsége idején volt nagyon bátor és kitartó, azóta több alkalommal is beszélt a stroke-ról. Másként látja már magát és az életét is. A 60. születésnapján azt nyilatkozta: „Az a célom, hogy megöregedjek”. Betegsége óta, ha lehet, még jobban vigyáz magára. Rendszeresen sportol, nem eszik feldolgozott ételt, nem fogyaszt alkoholt és koffeint sem.
Felépülése után az Elemi ösztön 2. részével szeretett volna visszatérni a filmszakmába. Siker helyett viszont csak Arany Málna-díjat hozott neki a folytatás, ami inkább kudarc, mint dicsőség. Az örök optimista színésznő mégis feldolgozta a sikertelenséget, azt mondta: távlati tervei között szerepel, hogy Jessica Tendyhez hasonlóan nyolcvanon túl kapja meg az Oscar-díjat.
Férfiak és a meztelenség
Kétszer ment férjhez. 1984-ben Michael Greenburg televíziós producer felesége lett, de három év múlva elváltak. 1998-ban pedig Phil Bronstein szerkesztővel házasodott össze, tőle hat évvel később vált el, éppen a betegsége idején.
Három kisfiút fogadott örökbe, saját gyereke nem született. Második válása különösen küzdelmes volt. „Próbáltam megtartani a fiam felügyeleti jogát, próbáltam egyszerűen csak létezni, hogy képes legyek egyáltalán dolgozni. A házamat jelzáloggal kellett megterhelni, mindenemet elveszítettem” – emlékezett vissza azokra az évekre.
2006-ban egészen egyszerűen úgy nyilatkozott a férfiakról, hogy elege van belőlük. „Nincs időm eljátszani a kis csábjátszmákat, és arra sincs szükségem, hogy valaki szerda esténként vacsorázni vigyen” – nyilatkozta.
Noha elege lett abból, hogy a férfiak vágyálma legyen, az mégsem okozott gondot. hogy 2015 szeptemberében levetkőzzön a Harper’s Bazaar magazinnak, idén októberben pedig ruhában mutassa meg magát a Town & Country című magazin címlapján. Ennek a fotósorozatnak külön értéke, hogy nem a nyers szexualitásra játszott rá, hanem inkább a bölcsebb, karizmatikusabb nőt mutatta be.
Koronavírus, tévésorozat, emlékiratok
A 2020-as év számára sem volt könnyű, és talán ő az egyik olyan híresség, aki szinte az egész családjáért aggódhatott a koronavírus-járvány miatt. Nagymamáját és a keresztanyját a járvány első hulláma alatt vesztette el, augusztusban pedig bejelentette, immunbeteg testvére, Kelly is az életéért küzd (lapzártánkkor úgy tudjuk, hogy a sógora, Kelly férje is megfertőződött – a szerk.).
Közben újra szerepet kapott abban a Netflix sorozatban, amely Mildred Ratched főnővérről, a Száll a kakukk fészkére című Oscar-díjas Milos Forman-film hírhedt gonoszáról szól. A sorozat főszerepét Sarah Paulson játssza, de mellette Cynthia Nixon, Judy Davis és Sharon Stone is feltűnik a filmben. A közönség jobban, a kritikusok viszont kifejezetten rosszul fogadták Stone alakítását. Bár színészi játékát többen azzal magyarázták, hogy ez volt a rendezői utasítás, és ha így van, akkor tökéletesen hozta a ripacs asszonyt.
Stone a forgatások mellett könyvírásba is kezdett. A tervek szerint márciusban jelenik meg A The Beauty of Living Twice című emlékirata, amelyben meglehetősen szabadszájúan ír karrierjéről, magánéletéről és súlyos agyvérzésének következményeiről is. A Twitter-oldalán azt írta: „A lehetőség késztetett a könyv megírására. A fejlődés és a fejlődés megosztásának lehetősége. Megtanultam megbocsátani a megbocsáthatatlant. Azt remélem, az utam leírásával ti is megtanuljátok ezt.”
Akárhogy is legyen, az bizonyos, hogy Sharon Stone hatvan felett is meg tudja lepni az embert, sőt, sokak szerint még ma is Hollywood egyik legdekoratívabb és legokosabb színésznője.
Még nincs hozzászólás