Mit csinál a medve, mikor alszik?

2022. február 23. | Írta: Vág Bernadett

– Ez egy rettenetesen ostoba kérdés, ugye, mert ha egyszer valaki alszik, legyen az a valaki akár medve vagy nem medve, akkor mi mást csinálna, mint hogy alszik? – óbégatta a szamár, miközben a lábacskáit kapkodta fel a hóból, mint egy akrobata.

Azért kapkodta a lábacskáit, mert fázott. Úgy érezte, ha egy percig is megáll a hóban, a gonosz jég felkúszik a térdéig, aztán a hasáig, aztán a torkáig meg a füléig, és jégszamár válik belőle. A bagoly viszont, aki fent ült az ágon, és olyan vastagra fújta a tollát, mintha egy pehelypaplanba volna becsavargatva, csak a fejét csóválta.

– Nem, nem – mondogatta. – Egyáltalán nem biztos, hogy ha valaki alszik, az nem csak látszólag alszik, mert lehet, hogy miközben a szeme hunyva, a szája tátva, a keze-lába meg összevissza kalimpál a levegőben, mintha álmában szaladgálna, sőt, még az is lehet, hogy közben aranyosan hortyog is, az valójában nem alszik – mondta, és a bal szárnya csücskével rámutatott a medvére, aki épp ebben a pózban feküdt két méterre tőlük, a barlangjában.
– Nem? – kiabált a Szamár, és már nem csak a hidegtől ugrándozott, hanem azért is, mert attól félt, hogy mindjárt megüti a guta. – Nem?
– Nem – felelte a bagoly.
– Hanem akkor mit csinál? – üvöltötte a szamár.
– Nézd, ez egy elméleti kérdés, erre nem lehet egyszerű választ adni, főleg nem olyat, ami igen vagy nem, vagy alma vagy körte. Erre a kérdésre a válasz inkább úgy kezdődik, hogy esetleg, vagy hogy valószínűleg, vagy hogy látszólag, vagy hogy a tapasztalat szerint, és van még az, hogy mindazonáltal.
– Mi van??? – visított a szamár. – Itt ez a hatalmas és igen büdös medve, és kifolyik a nyál a száján, annyira alszik, ráadásul ügyet sem vet ránk, miközben itt óbégatunk. Mi a csodát csinálna, ha nem aludna?
– Mint már említettem, konkrét választ nem adhatok, legfeljebb talányokat dobálhatok fel a levegőbe, hátha az egyik betalál. De szerintem nem alszik. Legalábbis véleményem szerint nem egyértelmű, hogy egy bizonyos testhelyzet és hangeffekt bizonyít egy cselekvést. Lehetséges például, hogy az adóbevallását számolgatja, azért nyújtogatja ki az ujjait.
– Nem, az kizárt! A medve nem fizet adót. Tudom, mert ő mondta, hogy csak a kicsi állatok fizetnek adót!
– Jó, akkor napfürdőzik. Azért fekszik hanyatt, és azért van csukva a szeme – mondta nagy komolyan a bagoly.
– Bagoly! Ne őrjíts meg! Nem látod, hogy nem süt a nap?
– De látom, mivel az én szemem nyitva van. A medvéé viszont csukva van, és lehet, hogy amikor lecsukta, akkor még sütött a nap. Amióta csukva tartja, azóta meg már nem süt, de ezt nem látja, mivel csukva van a szeme. Érted?
– Senki nem áll neki napfürdőzni a barlangja belsejében, te buta bagoly! – kiabált még mindig a szamár, de már csak három lábon ugrált, valószínűleg, mert a negyedik időközben lefagyott.
– Esetleg van még egy ötletem, hogy mit csinálhat a medve, amikor alszik, ám nem alszik… – motyogta tudálékosan a bagoly. – Ez az ötlet azért jutott eszembe, mert jómagam is gyakran szoktam ilyesmit csinálni, mivel igen bölcs állat vagyok, és mivel igen bölcs állat vagyok, azt is tudom, hogy ilyesmit csak a nagy, erős és igen bölcs állatok szoktak csinálni.

A szamár annyira figyelt, hogy még ugrálni is elfelejtett, és még a száját is nyitva hagyta. Le is fagyott a nyelve abban a pillanatban. Csak a fejét rángatta, mintha épp azt kérdezné, hogy na mit?

– Na mit? – ordított, mert végre kiolvadt a jégcsap a szájából.
– Meditálhat – felelte a bagoly, aztán picit köhécselt is, ahogy a nagyon intelligens és olvasott állatok szoktak.

A szamárnak már megint tátva maradt a szája, mert ezt a szót ő nem is ismerte.

– Az mi az? – kérdezte megilletődötten.
– A meditáláskor a transzcendenciát boncolgatjuk, igyekszünk egyre közelebb kerülni a Teremtőhöz, pontosabban önmagunkhoz, hiszen a Teremtő bennünk lakozik – felelte a bagoly, és úgy meghatódott megállapítása eleganciáján, hogy egy kicsit meg is szédült az ágon.
– Oáááuuúáááááá! – hallatszott ekkor egy velőt rázó ordítás a barlang mélyéről, és amint a szamár meg a bagoly odanéztek, meg is pillanthattak egy óriási medvefejet, amelynek tátva volt a szája, meg a szeme is sajnos, ami azt jelentette, hogy már sem nem alszik, sem nem meditál.
– Mi a manót hangoskodtok itt a barlangom előtt? – dübörögte a medve.

A bagoly gyorsan behunyta a szemét, mintha meditálna vagy aludna, a szamár viszont összeszedte magát, és illedelmesen ezt válaszolta.

– Mi csak azon gondolkodtunk, hogy mit csinálsz, te kedves medve, amikor alszol – de most remegni is elfelejtett.
– Ez egy rettenetesen ostoba kérdés, ugye – ordította a medve –, mert ha egyszer valaki alszik, legyen az a valaki akár medve vagy nem medve, akkor mi mást csinálna, mint hogy alszik?
És mind hazamentek.

Címkék: mese