Mi lenne velem nélküled?
Vannak, akik soha nem magányosak. Ha épp szingliként kínlódnak, akkor is van köröttük négy-öt lehetséges partner, aki szóba jöhet, ha nem lesz jobb. Ha pedig lesz, akkor bármit elkövetnek, és bármit lenyelnek, csak hogy a kívánatos illető megmaradjon mellettük.
Sokszor hallani az ilyen nőktől, hogy a szülők elvárása, hogy rendezett legyen a családi életük, ami nem jelent többet, mint hogy legyen férjük. Gimis barátnőm az érettségi után azonnal férjhez ment, igaz, a lánykérést hisztikkel és zsarolással csikarta ki a fiújából.
Három év múlva a fiú már masszívan ivott, rendszeresen elverte a lányt, és válni akart, de a lány különféle trükkökkel mindig megakadályozta, hogy a fiú lezárja a kapcsolatot.
Ha elhagysz, meghalok!
Boldog volt ez a lány egy ilyen gyatra kapcsolatban? Szerelmes volt ebbe a fiúba, akivel hetente háromszor ordítva veszekedett? Tisztelték egymást? Felnéztek egymásra? Volt közös élettervük, voltak meghitt pillanataik?
Sajnos már réges-rég nem voltak. De a lány hallani sem akart arról, hogy a saját érdekében zárja le ezt a házasságot, mert számára az egyenértékű lett volna a halállal.
Látszólagos házasság
Pedig nem szabad mindenáron együtt maradni. Ha a kapcsolatból elvész a tisztelet és a szeretet, ha az együttlétekre egyre inkább az ingerültség, a szorongás lesz jellemző, ha a felekből eltűnik az életvidámság, az alkotókedv, ha a kettesben töltött idő nyűg, unalmas és idegőrlő, a válás menthetetlenül megkezdődött.
A kérdés, hogy mi késztet két embert mégis arra, hogy mindezek ellenére benne maradjanak a kapcsolatban.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 6. számának 49. oldalán!)
Még nincs hozzászólás