Meghalok egy kis csokoládéért!
Az érzelmi evők nem azért esznek, mert éhesek. Sóvárogva keresik az édes falatokat, ízeket, az evés pedig rohamszerű falásba csap át. Horváth Norbert gasztro coach mesélt az érzelmi és a fizikai éhségről.
Hogyan határozható meg az érzelmi evés fogalma?
– Kétféle éhségérzetet különböztetünk meg: a fizikai éhséget és az érzelmi éhséget. Míg az első a fiziológiai szükségleteink kielégítését szorgalmazza, addig az érzelmi éhség a lelkünk bizonyos hiányterületeinek jeleit konvertálják át valamilyen ételre, avagy ételcsoportra, rámutatva arra a hiányterületre.
Érzelmi evésnek minden olyan nem fizikai éhségérzetből fakadó evést, táplálkozást nevezünk, amely egy bizonyos ételre vagy ételcsoportra irányul. Hogyan tudjuk megkülönböztetni a kétféle éhséget?
A fizikai a gyomor tájékán születik, az érzelmi éhségnél a gyomrunkban nem érezzük az ürességérzetet, sokkal inkább nyak fölött vannak bizonyos vágyak, vagy pontosabban sóvárgás valami étel iránt.
Tipikusan érzelmi evés, amikor nem vagyunk éhesek, de nagyon lecsúszna egy kis fagyi este a tévé előtt.
A fizikai éhség általában nem válogat, így csak az a lényeg, hogy elmúljon. Ezzel szemben az érzelmi éhség egy irányba fókuszálódik. A fizikai éhség fokozatosan alakul ki, az érzelmi hirtelen érkezik, általában valamilyen negatív érzelem megélését követően.
Elhagyott a szerelmem, és csokiba fojtom a bánatomat. A fizikai éhség kielégítését általában elégedettségérzés követi, az érzelmi evést a legtöbb esetben bűntudat.
Ezek szerint az érzelmi evés az elhízás mellett lelki problémákat is okozhat, pedig azért tesszük, hogy egy lelkiállapotot jobbá tegyünk?
– Valóban, ugyanis ilyenkor rövid időn belül nagyon nagy tápértékű, kifejezetten hizlaló, egészségkárósító ételeket fogyasztunk. Ezt nevezzük „rohamszerű nagy evésnek”.
A rohamszerű nagyevő esetén bizonyos ételek váltják ki a túlevést. Ezekre gyakran „zabálni való ételként” utalnak. Az ellenállhatatlan ételek általában finomított lisztből vagy cukorból készülnek, ilyenek az édességek, a tészták és a kenyerek.
Az ellenállhatatlan ételek jelenségét már többféle elmélet próbálta megmagyarázni. Egyes szakértők úgy vélik, a rohamszerű nagyevők a magas glükóztartalmú ételek fogyasztása által kiváltott vércukor-ingadozás eredményeként lesznek szorongók.
Ez a szorongás egy falási ciklushoz vezet, hogy enyhítse a helyzetet.
A kutatók esetleg már felállítottak egy érzelmi evőkre jellemző profilt is?
– Nem jár messze az igazságtól. Több típusa létezik az érzelmi evőknek: Az első a már említett rohamszerű evők csoportja.
Emellett léteznek a hangulati evők, akik erős érzelmekre reagálva esznek túl sokat. Ezek az emberek általában érzékenyek, részvétteljesek, empatikusak, gyakran a segítő szakmákban tevékenykednek. Az érzelmi teherbírás növelése érdekében érezhetik, hogy szükségük van több élelemre.
Ezenfelül léteznek az önbecsülési evők, akik az ételt barátként, társaságként, szórakozásként használják. Sok esetben nehézségeik vannak a személyközi kapcsolatokkal, éppen emiatt jobb a viszonyuk a könyvekkel, állatokkal, növényekkel, mint az emberekkel.
Továbbá vannak a stresszevők, akik a belső feszültség enyhítése érdekében esznek túl sokat. Talán náluk a legszínesebb a sóvárgás, hiszen élelmiszert használnak a felpörgésre és a lenyugvásra egyaránt.
Végezetül pedig megkülönböztetjük a lavinaszerű evőket, náluk általában következetlen motivációs szint mutatkozik, mert az életükben végrehajtott erőfeszítéseik külsőleg motiváltak.
Azonban ezek a külső motivációs források egyszerűen nem képesek biztosítani a tartós életvezetési szokásváltozáshoz szükséges folyamatos, állandó ösztönzést.
Manapság olyan sok embert érint az érzelmi evés, hogy erre is külön specializálódnak szakemberek?
– Igen, a táplálkozás okozta belső ellentmondások mára már szinte mindenkiben jelen vannak.
Szükséges és hasznos ennek felismerése akkor is, ha csupán eseti érzelmi evésről van szó, azonban ha szélsőségessé válik mindez, akkor szükség lehet gasztropszichológusra, gondolok itt a különböző táplálkozási zavarokra (pl: bulimia) vagy szélsőséges irányzatok követésére, amelyek alkalmazása már veszélyes lehet akár az életünkre is.
Ha az érzelmi evés értelmezése "csupán" azért szükséges valakinek, mert nem megy tervszerűen az életmódváltás, vagy nem érti, mi az oka az indokolatlan sóvárgásnak, akkor érdemes gastro coachhoz fordulni, aki segít megérteni a belső folyamatokat, és segít változtatni a rossz szokásokon is.
Még nincs hozzászólás