Majd holnap megcsinálom!
Amióta apa lettem, sajnos Pató Pál úr mentalitása kicsit rám ragadt, de esküszöm, hogy nálam nem a lustaság a kiváltója.
Azon vettem észre magamat, hogy a munka után a gyermek és a családom annyi időmet leköti, hogy olyan dolgokat szinte képtelen vagyok elintézni, amik régen rutinból a mindennapok részét jelentették.
Ilyenek például a számlák, csekkek feladása, ruhavásárlás, na nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán pár zoknira és esetleg alsógatyára.
Jól jellemzi ezt a dolgot a set-top boxunk esete. Történt ugyanis, hogy amikor új lakásba költöztünk nyár végén, a szolgáltatónkat és az előfizetésünket is megtarthattuk, átvihettük az új otthonunkba.
Ennek nagyon örültünk a feleségemmel, mert így joggal hittük azt, hogy legalább ezzel nem kell már foglalkoznunk. Sajnos azonban az élet gyakran felülírja az elképzeléseket.
Ugyanis egészen addig nem kaphatunk televíziós szolgáltatást, csak internetet, amíg lakásunk korábbi tulajdonosának nem lett meg a hivatalos új lakcíme, ami építkezés miatt váratott magára. Na, de amikor végre lezárult a folyamat, megérkezett a szolgáltató alvállalkozója.
Meglepetésemre elővett a szerszámos táskájából egy set-top boxot, tudják azt a téglalap alakú, bonbonosdobozra emlékeztető szerkezetet. Azonnal jeleztem, hogy én kifejezetten felhívtam a szolgáltató figyelmét, hogy nincs szükségem ilyesmire, mert az okostévénkbe helyezhető az a kártya, ami a set-top boxban is van.
Ez azért jó, mert nem kell plusztávirányító, nem kell egy pluszkészülék, amiért általában pluszhavidíjat is felszámolnak. Ráadásul Csanád így csak egy távirányítót fog körbehordozni a lakásban, és teszi le olyan helyekre, ahol utána napokig keressük.
Legutóbb a játéktartó zsákjában leltem rá a távkapcsolóra, a plüssállatok gondosan vigyáztak rá. Szóval a technikus srác azt mondta, nem gond, vigyem be a dobozt az ügyfélszolgálatra és kapok helyette egy kártyát, ilyen egyszerű.
Hát, jelentem, nem.
Akkor ugyanis októbert írtunk, most pedig március van. Azóta nem sikerült elintéznem a dolgot, mert egész egyszerűen mindig volt valami fontosabb, vagy amikor mégsem, akkor azt az időt a drága pihenéssel töltöttem, mert ugye azt is kell. (Pihenés alatt maximum a hírek átböngészését, egy sportösszefoglaló megnézését, esetleg egy újságcikk elolvasását értem.)
A másik, ugyancsak halogatott feladat a pár hónappal ezelőtt a konyhába vásárolt napvédő felrakása… A fúrógépet már elkértem, így ez nem lehet kifogás, de a két roló egyelőre az ágy alatt pihen a gyermek legnagyobb örömére, mert előszeretettel veszi elő és játszik vele.
Valahogy mindig úgy alakul, hogy amikor nekiveselkedem, hogy na akkor most megcsinálom, más kerül előtérbe, például lemegyek a játszótérre Csanáddal, vagy a szobájában játszunk, esetleg megetetem, szóval leginkább olyan dolgok, késleltetik a szerelést, amikkel a feleségemnek segíteni tudok, hogy elvégezhessen valamilyen házimunkát. Valahogy így telnek a dolgos hétköznapok és hétvégék is nálunk.
Így mindig csak annyit mondok, majd holnap megcsinálom.
Még nincs hozzászólás