Ma szélvihar és áradás, holnap hőség és szárazság - Bajban vagyunk!
Ez a telefon már gagyi, alig van rajta tárhely. Új kell. Ez a cipő már nem divatos, igaz, semmi baja, mégis új kell. Ilyen hidegben csak nem megyek gyalog, és csak nem fogok buszra várni! Autó kell. Lehetőleg új. Vásárolunk, ha kell, ha nem. A föld lakossága napi 200 ezer fővel gyarapszik. Olyan mértékű a baj, hogy tavaly július 29-én az emberiség fogyasztása átlépte azt a szintet, amit földünk egy év alatt megtermelni képes.
Tavaly novemberben Velence történelmi belvárosának 70 százaléka víz alá került. Leszakadt egy autópálya viaduktja Észak-Olaszországban a heves esőzésekkel járó, hosszú ideje tomboló ítéletidő miatt, s hazánkban ekkor még alig kellett fűteni.
A klímakutatók szerint az egyre gyakoribb szélsőséges időjárás oka, hogy megváltozott a nagy légtömegek vándorlási iránya. Korábban nyugatról keletre áramlottak, most a hosszúsági körök mentén történik ez, a globális felmelegedés miatt.
Valami nagyon nem stimmel
Egyetlen emberöltő, a saját életem alatt átéltem a klíma- és szemléletváltozás iszonyú és egyre gyorsabb átalakulását. Gyerekkoromban alig volt szemét. A tejet üvegben árulták, vagy kannába mérték, a bevásárláshoz kosarat vittek a boltba, az emberek vizet ittak, csak úgy, a csapból.
Kevés volt még a sokszor újrahasznosíthatatlan, éghetetlen műanyag. Vidéken lakó nagyimnál az ételmaradékot megették az állatok, az egyéb hulladék elégett a konyhai sparheltben. Télen, ha jeges volt az út, hamut szórtak rá.
A gyerekeket az összegyűjtött esővízben fürdették, mert az jobban tisztított, mint a szappan. Nyáron a kút volt a fridzsider, télen hatalmas dunna a fűtés.
Emlékszem a szocializmusnak nevezett szegénységre, a hiánycikkek korára, amikor csak ábrándoztunk a nyugati jólét, a fogyasztói társadalom gazdagsága után. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a filmeket reklámokkal szakítják meg a televíziós csatornák, s hogy csak mondjuk, macskakajából többpolcnyit kínálnak az üzletek.
Aztán eljött a rendszerváltozás, vele beköszöntött a fogyasztói társadalom kora. Volt olyan áruház, ahol automatából dőlt a nejlonszatyor, és a magyar ember tízesével vitte, ha kellett neki, ha nem.
De alig telt el másfél évtized, a tudósok arról kezdtek beszélni, hogy be kellene tiltani az eldobható poharakat, szatyrokat, tányérokat és szívószálakat.
Már nem csak a kutatók, minden ember a saját bőrén érzi, hogy az időjárással valami nagyon nem stimmel. S kezdi elhinni, hogy ha ez így megy tovább, gyerekeink, unokáink nagy bajba kerülnek.
Víz alá merülő városok
Az ENSZ a New York-i klímacsúcs után megjelent harmadik különjelentése az óceáni élővilág, illetve a Földön található összes hó- és jégtakaró jelenlegi és várható állapotáról ad beszámolót. A 7000 tanulmány alapján íródott, 104 szerző által szerkesztett jelentés amerikai katasztrófafilmekbe illő képet vázol a jövőnkről.
Mivel a hideg területek felmelegszenek, a sarkkörökön található jég olvadni kezd. Sok tudós úgy gondolja, hogy ennek következtében a tengerszint megemelkedik. Néhányan azt jósolják, hogy az elkövetkező 100 év alatt a Föld hőmérséklete 1,4–5,8 °C-kal növekszik, és a tengerszint emelkedése 9 és 88 cm között lesz.
A világtengerek szintje 2006 óta évente 3,6 milliméterrel növekszik. A klímaszakértők szerint az emelkedés az évszázad végére 40–80 cm-es lehet, de a legpesszimistább számítások még a 2 métert meghaladó emelkedést sem zárják ki, ha a jelenleginél gyorsabb ütemben olvadna az Antarktisz és Grönland jégtakarója.
Sok sziget és part menti övezet víz alá kerül, ha mindez megtörténik. A Scott A. Kulp és Benjamin Strauss kutatók által vezetett csoport mesterséges intelligencia segítségével elemezte, hogyan hat mindez a szárazföldekre. Arra jutottak, hogy három évtized múlva, vagyis 2050-re több mint 300 millió ember lakhelye lesz a tengerszint alatt.
Ez a szám a háromszorosa a korábbi becsléseknek. Ráadásul az olvadás öngerjesztő folyamat, mert minél kevesebb a bolygónkon a hó- és jégtakaró, annál kevesebb az olyan fehér felület, amely visszaverné a Nap meleg sugarait a világűrbe, fokozva ezzel a klíma további melegedését és a jég gyorsabb iramú eltűnését.
1900 óta az alpesi gleccserek tömege nagyjából a felére csökkent, és a zsugorodás tempója egyre gyorsul az 1980-as évek óta. A gleccserek a tömegük több mint egyharmadát elveszítik a század végére. Ennek eredményeként a téli turizmus meg fog változni, az ebből élő alpesi falvakban sípályák zárhatnak be.
Az Alpok jelenleg még Európa víztornyaként funkcionál, a kontinens fő folyóit, a Rajnát, a Rhône-t, a Pót és a Dunát táplálja. Ha rohamosan olvad el a hó és a jég a lánchegységben, akkor ez a folyók vízhozamát is befolyásolni fogja, árvizek lehetnek télen, és fokozottabb aszályos időszakok nyáron.
De hazánk is veszélyben van. Az Országos Meteorológia Intézet modellje szerint a következő évtizedekben Magyarország területének 35-40 százalékán az évi negyvenet is meghaladhatja majd a hőhullámos napok száma, és nyaranta egyes régiókban szinte élhetetlenné válnak majd az állapotok.
De mi az a globális felmelegedés?
Globális felmelegedésnek az utóbbi évtizedek éghajlati változásait nevezzük, melyek során emelkedik az óceánok és a felszínközeli levegő hőmérséklete. Bizonyíték erre, hogy 2019 júliusa volt a valaha mért legmelegebb júliusi hónap a világon, amely komoly hőhullámmal párosult Európában és Magyarországon is.
A szélsőséges időjárási jelenségek és a klímaváltozás összefüggéseit vizsgáló World Weather Attribution (WWA) projekt jelentése szerint a hőhullám olyan szélsőséges mértékű volt Nyugat-Európában, hogy az elért csúcsértékek a klímaváltozás nélkül teljességgel elképzelhetetlenek lennének.
A júliusi hőhullám többek között új németországi melegrekordot hozott: a hőmérő elérte a 42,5 Celsius-fokot. Emellett egyes országokban, például Belgiumban és Hollandiában a hőmérséklet az időjárási feljegyzések kezdete óta először emelkedett 40 Celsius-fok fölé. A folyamat várhatólag folytatódik; végállapotát még becsülni sem tudjuk.
A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést mennyiben természeti hatások, és mennyiben emberi tevékenységek idézik elő. A legelfogadottabb vélemények szerint a globális felmelegedés emberi okokra vezethető vissza.
Megváltozik a csapadék mennyisége és térbeli eloszlása, így várhatóan változik a mezőgazdaság termelőképessége is. Megnő az állat- és növényfajok kipusztulásának sebessége, ugyanakkor bizonyos fajok elszaporodása felgyorsulhat, megzavarva ezzel az ökológiai egyensúlyt.
Gondoljunk csak a kiirthatatlan büdös bogarak, a poloskák, vagy a harlekinkaticák hazai megjelenésére, vagy bizonyos trópusi betegségeket hordozó kullancsok felbukkanására. Bizonyos betegségek könnyebben elterjedhetnek, több, eddig már ’megfékezettnek’ hitt betegség újra megjelenhet.
Azok a régiók, ahol jelenleg is meleg van, még forróbbak lesznek, és lehet, hogy sivataggá válnak. Egyre nagyobb lesz a harc az élőhelyért és a táplálékért.
Szemléletváltás kell, ez nem lehet vitás
Ötven-száz év múlva nem fogják érteni az emberek, miért égettük el egyik legfontosabb ipari nyersanyagunkat, a kőolajat, amikor rendelkezésünkre állt a napenergia. Nem fogják érteni, hogy elődeik mért voltak oly gondatlanok. És igazuk lesz.
Közép-Európa közel kétfokos melegedést él át az iparosodás előtti értékhez képest. Ez túl gyors változás. Ezen belül hazánk különösen rossz helyzetben van, ugyanis hegyek veszik körül, ezért az élővilág, mely a globális felmelegedés miatt folyamatosan észak felé vonul, nem tud vándorolni. Kipusztul, és ezzel csökken a Kárpát-medence biológiai sokfélesége.
Sokan legyintenek, hogy nincs mit csinálni. Amikor a világ leghatalmasabbjai sem tesznek túl sokat, mit tehet a kisember, kérdik. Nagyon sokat. A klímakutatók szerint az éghajlatváltozást csak lokálisan lehet megállítani.
A legfontosabb, hogy kevesebb energiát használjunk. Ennek nemcsak a megújuló energia az útja. Ma már vannak olyan építészeti technológiák, amelyekkel passzív házat lehet építeni.
De a régi lakásokban is, a tökéletes nyílászárókkal, a minimum 20 centis szigeteléssel, a megfelelő tetőszigeteléssel és a hőhidak megszüntetésével a ház fűtésigényét 90 százalékkal lehetne csökkenteni.
De nagyon sok egyébben is spórolhatjuk az energiát. Például úgy, hogy nem új, hanem használt ruhát veszünk. Télen az erkélyünket használjuk hűtőszekrénynek. Védjük fáinkat. És ha tehetjük, biciklivel közlekedünk.
A globális felmelegedés elleni küzdelemhez legelsősorban tehát alapvető szemléletváltozásra van szükség. Ez a szemléletváltozás persze zajlik, ha lassan is.
Magamon, szűkebb környezetemen is észreveszem. Egyre kevesebbet autózunk. Ha több, és jobb mínőségű bicajút volna Pesten, talán már csak hosszabb utakra, esetleg bevásárolni járnánk kocsival. Öreg számítógépemet és monitoromat már önkormányzati hulladéktelepre vittem.
A legtöbb házban színes kukák várják a különböző fajtájú hulladékot. Külön gyűjtjük a rossz elemeket és az üveget. És igaz, hogy egyre takarékosabb háztartási gépeink vannak, de egyre több van belőlük. Utána kellene számolni, hogy nőtt-e, vagy csökkent az energiafelhasználásunk.
Ki a hibás?
Az Oxford Angol Szótár szerkesztői szerint a klímavészhelyzet lett az év szava. Használatának gyakorisága 12 hónap alatt megszázszorozódott. Az Európai Parlament is klímavészhelyzetet hirdetett. Azonban sokszor keverjük a fogalmakat.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a természet- és környezetvédelem ugyanaz. Holott a természetvédő a növényi, állati és emberi élet minőségével foglalkozik, igyekszik megőrizni a földi élet sokféleségét, megelőzni vagy gyengíteni az élővilágot és a természeti tájakat fenyegető hatásokat.
A természetvédelmen belüli környezetvédelem az emberi társadalom saját maga által okozott gondjainak megoldására összpontosít. A két tevékenység között nemcsak jelentős átfedés van, hanem olykor viták is.
Elég csak arra gondolni, hogy milyen sokáig tartott a vita, miszerint a földi felmelegedés vajon emberi tevékenység következménye-e. Manapság már a szakértők többsége is azt vallja, ez bizony emberi gondatlanság műve.
Mit tehetünk mi magunk?
A fiatalok között egyre többen vannak olyanok, akik halálosan komolyan veszik a klímavédelmet.
Van olyan ismerősünk, aki gyakran jár külföldre, és bár megtehetné, hiszen cége fizetné, nem repülővel megy, hanem vonattal. Bár jól síel, áttért a sífutásra, mert a felvonók és a hóágyúzás tönkreteszi a fenyőerdőket. Háztartásában mindent komposztál, és nem vesz okostelefont, mert annak előállítása során mérgező anyagok kerülnek a levegőbe.
Nem kellene mindenkinek ekkora erőfeszítéseket tenni azért, hogy fenntarthatóbban éljünk. Ha például tartósabb, hatékonyabb, természetesebb tárgyakat vásárolunk – vagy minimálisra csökkentjük vásárlásunkat, és csak azt vesszük meg, amire valóban szükségünk van –, már sokat tettünk ökológiai lábnyomunk csökkentéséért.
Ha a messziről érkező zöldségek és gyümölcsök helyett a helyi, szezonális termékeket választjuk, már akkor is sokat tettünk. Ha csak 1 fokkal csökkentjük a hőmérsékletet a lakásban, a fűtésszámla akár tizedével is kevesebb lehet, és a háztartás évente 300 kg szén-dioxidot is megtakaríthat.
Ha kevesebb húst – főként kevesebb marhahúst – fogyasztunk, azzal nem csak a saját egészségünket támogatjuk, hanem a Földét is.
A legveszélyeztetettebb területek
A kutatói modellek szerint különösen nagy veszély fenyegeti, Indonéziát, Bangladest és Vietnamot: utóbbi lakosságának csaknem negyede, több mint 20 millió ember él ma olyan területen, amely várhatóan a tengerek martaléka lesz. Ez a sors vár Ho Si Minh-városra, az egykori Saigonra, az ország gazdasági központjára.
Thaiföldön a tengerszintek emelkedése a lakosság 10%-át veszélyezteti, holott a korábbi becslések csak 1%-ról szóltak. Különösen kritikus lehet a Bangkokban élők helyzete. Sanghajban, amelyet ma Ázsia egyik legfontosabb gazdasági motorjának tekintenek, a városközpontot fenyegeti a víz.
Nem sok jóval kecsegtetik az eredmények Mumbai lakóit sem. India pénzügyi fővárosát és egyben a világ egyik legnépesebb városát ugyanis szigetekre építették.
Víz alá kerülhet olyan ősi történelmi örökségű város is, mint a Földközi-tenger partján álló, Nagy Sándor király által alapított Alexandria, de nem lehet nyugodt Franciaország atlanti-óceáni partvidékének közel egymillió lakosa sem, a La Manche-csatornától a Pireneusokig.
Valamint Málta és Görögország jelentős részét is elöntheti a tenger. Mindez ijesztően hangzik.
Jegesmedvék veszélyben
Ha az olvadás a jelenlegi mértékben folytatódik, 2030-ra már csak emlék lesz az északi-sarki jégtakaró. Az eddigi legmagasabb olvadási értékek felét az elmúlt 10 évben mérték. S vannak állatok, amelyeknek egyenesen az életét veszélyezteti az olvadás. A legveszélyeztetettebb ilyen állat a jegesmedve.
Belőlük a Földön jelenleg 22 ezer él szabadon. A globális felmelegedés és a jégtakaró csökkenése miatt egyre nagyobb távokat kell megtenniük úszva a jégtáblák között. Sok állat pusztul el végkimerülésben az út megtétele közben, és sok anyamedve veszíti így el bocsait is.
A tengeri jégtakaró ugyanis rendkívül fontos a jegesmedvék számára, hiszen ez a fő vadászterületük. Ahogy csökken a jegesmedvék vadászterülete, egyre kevesebbet tudnak elejteni fő zsákmányukból, a fókából, így kevesebb zsírtartalékot tudnak felhalmozni, és kisebb lesz a testsúlyuk az év hátralévő időszakára.
Az anyamedvék így szoptatni sem tudnak rendesen, és egyre kevesebb jegesmedvekölyök marad életben.
Pazarlás ezerrel
Az Egyesült Államokban a megtermelt élelmiszer 40 százaléka pocsékba megy. Személyenként napi 1400 kalória és évi 400 dollár vész kárba, ami egyúttal azt jelenti, hogy évente 31 millió tonna élelmiszer-hulladékot szállítanak a szeméttelepekre.
A pazarlás mértéke a hetvenes évek óta 50 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban. Miközben a Földön 870 millió ember alutáplált, az ENSZ becslése szerint a világon megtermelt élelmiszer fele-harmada kárba vész.
Lassan belefulladunk a szemétbe
A legfrissebb kutatások szerint egy óra leforgása alatt mintegy két és fél millió tonna szemét kerül a vizekbe. Ma már öt hatalmas szemétsziget van a világon, a legnagyobb közülük a Csendes-óceán északi medencéjében. Ez akkora, mint Észak-Amerika területe.
Úgy alakult ki, hogy az óceánban egy körkörös áramlási rendszer található, amely a közvetlenül a tengerbe szórt, illetve a folyóvizek által az óceánba hordott hulladék nagy részét összetereli. Feltételezések szerint a világ más óceánjain hasonló szemétszigetek lehetnek.
A szigetben található műanyag a napfény hatására fokozatosan darabolódik, szemmel nem látható apró részecskékre bomlik. Ezeket a részecskéket elfogyasztják a tengeri élőlények, és így bekerülnek a táplálékláncba.
A szemétszigetben található műanyag bomlása során vélhetően mérgező anyagok keletkeznek, amelyek károsítják a vízben élő állatok hormonháztartását.
A tetők és a járdák hűtése
A városok túlmelegedése elleni ötlet, hogy a tetőket fehér színű cseréppel kellene fedni. A fehér vagy egyéb világos színű tető visszaveri a meleget, és ezzel nemcsak az épület lakásait, de a teljes várost is hűti.
Egy ennek kapcsán összeállított tanulmány szerint a tetők és járdák jelentős részének kivilágosítása 1,5 Celsius-fokkal csökkentené a városok hőmérsékletét. Los Angelesben tesztelik a járdahűtést, 17 háztömbnyi területen vonták be a járófelületet fényvisszaverő réteggel.
Még nincs hozzászólás