Kis cipőt, kis cipőt!
Mit csinálnak a madarak télen? Hol alszanak? Mit esznek? Hogy nem fagynak oda az erkélykorlát jeges pereméhez? És ha minden fehér kővé dermed, hol találnak vizet?
A városi utcákat járva, ha ilyesmin gondolkodik az ember, egyre izgatottabb lesz, hisz a sok verebecske, galambocska és még ki tudja, miféle fajzat kapucnis kabát nélkül dacol a jeges széllel, esővel, hóval, és nincs melegedő, ahová betérhetnének, nincs forró tea, amit felhörpinthetnének.
Tudja Isten…
Az egyetlen nyugtató gondolat, hogy majd a Teremtő, aki megalkotta a rettentő telet, és benne ezt a sok apró repkedőt, nyilván a módot is kitalálta, hogyan élhetik túl a fagyot.
Például találnak egy odvas fát, ahová nem esik be a havas eső, nem fúj be a dermesztő szél, aztán egy patakot is találhatnak, netán valami bogyós cserjét, melyen akad még egy kis piros kaja. És már meg is nyugszunk, hogy nem a mi dolgunk, megy minden magától, a Jóisten úgyis megoldja, kitalálta, elrendezte. Vagyis…
Dehogy megyünk Afrikába!
Vagyis megoldja, az már biztos, de teremtett ám még ezt-azt a Teremtő a téllel dacoló madarakon kívül, hogy ne kelljen mindennel neki foglalkoznia. Mégpedig minket, embereket! Akik városokat építünk a menedékes erdők helyére, és akiknek van értelmünk, pénzünk, ötletünk, internetünk, magazinunk, műanyag cserépalátétünk, sőt, még szotyolánk is.
Lehet, hogy épp ilyen formán tervezett a Gondviselő? Talán épp ezért hagyott minket is a jeges télben, ahelyett hogy a hideg hónapokra átrepített volna például Afrika melegébe, hogy a szintén nem költöző madarak ne maradjanak egyedül?
Ha maradtok, maradunk!
Ha a Teremtő velünk nem számolt volna, a repkedőket is mind elköltöztette volna, de valamiért hagyott itt néhányat közülük, például a kis szürke őszapót, tengelicet, fakopáncsot, feketerigót, csízt, szajkót és verebet.
Na, és a galambot, pintyet, zöldikét, cinegét, és még ki tudja, hányfélét, talán éppen azért, hogy a csendes, fagyos mindenségben gyönyörködhessünk a bukfencező, csicsergő, keringő égi madarakban. Hogy el ne felejtsük, vannak ám a túlélésnek tanúi a dermedt, jeges télben is.
A repkedők kedvéért vagyunk itt a télben, és a mi kedvünkért maradnak itt ők is – így melengetjük egymást, míg el nem jön újra a tavasz.
Meddig éhesek?
Az első fagyoktól (novembertől) az olvadásig (április közepéig) van esély arra, hogy a madarak megfagynak, éhen vagy szomjan halnak. Ilyenkor életmentő lehet, ha madáretetőt találnak, de az sem baj, ha már szeptemberben kihelyezzük az etetőt, hogy megszokják, és később gond nélkül megtalálják.
Hótorlasz
A gyepet alkotó növényfajok szemmel gyakran alig látható magvai nyár végétől akár a következő tavaszig táplálékot jelentenek a magevőknek. Ha viszont nagy a hó, ezekhez sem jutnak hozzá. Nagy segítséget jelent, ha az ágakra felszúrunk néhány almát, mert ez folyadékot és kalóriát is jelent számukra.
Ha abbahagyod, el se kezdd!
A madarak hamar megtanulják, hol várja őket etető, így akár évről évre messziről is visszatérnek oda. Az éhes, kimerült madár, ha üresen találja az etetőt, megfagy, mert már nincs energiatartaléka továbbrepülni. A kismadarak 5-10 grammot nyomnak, 10-12 óránál nem bírják tovább a telet élelem nélkül.
Ha már nem tudunk folyamatosan etetni, ne hagyjuk abba azonnal. Naponta csökkentsük az élelem mennyiségét, így a madár látva, hogy fogy az ennivaló, egyre nagyobb területen fog keresgélni, majd továbbrepül a környékről.
Mi legyen a menü?
Először is minden etetőnél legyen kitéve ivóvíz is, hideg télben tegyük ki langyosan és gyakran ellenőrizzük, nem fagyott-e meg. Ha az alábbi élelmiszerfajtákból mind kiteszünk az etetőbe, a hazánkban telelő mintegy 50 madárfaj bármelyike jól fog lakni.
- Olajos magvak – Nem sózott, nem pirított fekete napraforgómag, hullámos papagáj magkeverék, törött szemű napraforgómag a pintynek, vörösbegynek. Dió félbe törve, mogyoró, földimogyoró.
- Állati zsiradék: kacsa-, liba- és sertésháj, sertés zsírszalonna, faggyú
- Alma
Mit ne adjunk a madaraknak?
- Kenyeret, morzsát, péksüteményt, süteményt nem szabad adni, mert átnedvesednek, megsavanyodnak, amitől a madarak bélgyulladást és hasmenést kapnak, legyengülnek és elpusztulnak.
- Fűszeres, csípős, sós élelmiszert
Még nincs hozzászólás