Jaj, de kis pettyes!
Hát nem kedves a természettől, hogy telepettyezi magát, csak hogy többet mosolyogjunk?
Bizony, így van ez, ha valami pettyeset látunk, például pettyes tyúkot vagy pöttyös labdát, máris jobb kedvünk lesz. A pettyek azért dobják fel a hangulatunkat, mert úgy tudjuk, hogy ami pettyes, az nem lehet sem durva, sem gonosz, sem vérszomjas, sem goromba, hanem cuki. Például a Pöttyös Panni.
Kivétel talán a bolondgomba, jó sok pötty van rajta, és szintén nagyon cuki, csak hát kinyír. Mondok inkább egy másik pöttyös cukit, ráadásul hétpöttyöset. A katicabogár!
Pöttyös vagyok, tehát büdi!
A katica egyébként nem mindig hétpettyes, mert létezik ötpettyes, tizenegy pettyes, és annyira pettyes is, hogy az már egyszínű. De vajon mi célból pettyes? Hát azért, hogy elriassza a vérszomjas tolakodókat. Nem tudom, miféle szörnyek irtózhatnak a pöttyöktől, de a katica ellenségei, úgy tűnik, inkább a kockásat tartják vonzónak.
És igaz, a katica tényleg nem ízletes eledel. Olyan szaganyagokat termel a lábain, ha megijed egy gonosztevőtől, hogy annak azonnal felfordul a gyomra, és elmegy inkább lángost enni.
Pöttyös vagyok, tehát gepárd!
Ajjaj, berohant egy gepárd a képbe, itt vicsorog a hatalmas fogaival, és rázogatja a pöttyeit. Azt ordítja, hogy ne merészeljem őt lecukizni, mert ő az állatok királya, és ha hülyeségeket beszélek, simán felfal egyetlen harapással. (Csak csendben súgnám, hogy kissé eszement és narcisztikus és hazudós ez a gepárd, ugyanis dehogy ő az állatok királya, mert az az oroszlán, de ezt majd mondja meg neki valaki más, akinek nála is több pöttye van.)
101 pötty
Hát igen, a 101 kiskutya is pöttyös, ráadásul cuki, csakhogy ez az agresszív, modortalan és irtó büdös hiéna itt kacag a fülembe, egyrészt, hogy ő is pöttyös, mégsem éppen cuki, valamint hogy kicsit sem kacag, hanem üvölt, méghozzá rémséges és fogvacogtató hangon! És hogy ha lenne eszem, akkor nem édibédiznék itt a pettyekkel, merthogy a pettyek csak arra vannak, hogy ne legyen olyan meleg! Világos? Vagy sötét???
Egy világos, egy petty…
– Meleg? – csodálkozom. – Igen, meleg – vicsorogja a hiéna –, mert tudhatnád, hogy a sötét színek magukba szívják a meleget, a világos színek visszaverik, aki pedig pettyes, az be is szívja, meg vissza is veri, amitől a meleg megbolondul, és inkább elmegy másmerre!
Hm. Ezt tudtam meg a hiénától, aki a pettyes gepárd bundájára is utalt egyébként. Folytattuk volna az eszmecserét, ha közbe nem bőg egy tehén.
Ez nem pötty, hanem folt!
Kedves tehén volt, ő nem akart megfélemlíteni, és jót nevetett, hogy pöttyösnek hívom, miközben ő inkább foltos, mivel szerinte a pöttyös az inkább a bárányhimlő, bár ez az elnevezés számára érthetetlen, hiszen a bárány nem is pöttyös. Ezen valóban elmerengtünk pár percig csendben, amikor is nagy zümmögéssel, dongással megérkezett egy bögöly!
Olyan gyorsan landolt, hogy a torkomra fagyott a szó, hisz jól tudjuk, hogy a bögöly nem pöttyös, tehát igencsak rosszindulatú és szadista, és nyilvánvaló volt, hogy a foltos tehénkét szemelte ki magának. Csakhogy csoda történt! A bögöly térült-fordult, de sehogy sem tudta megközelíteni a tehenet, mert nem tudta, hogy a fehér vagy a fekete részére szálljon-e le. Végül pedig úgy elszédült, hogy puff, eltaknyolt a földön. – Na, szóval pont ezt akartam elmesélni – nevetgélt a tehén –, ezért vagyok pöttyös, ha tetszik, mert ez a bögölynek nem tetszik.
Na, milyen gekkó?
Már épp el is indult volna a tehén, ha vissza nem húzom a fülénél fogva, mert hirtelen észrevettem a talpa közelében egy pöttyös gekkót! Annyira szívderítően pöttyös volt, hogy annál pöttyösebb már nem is lehetett volna! Hogy hogyan került ide, amikor ő a trópusi őserdők lakója, azon nem mertem csodálkozni, hisz akkor sem csodálkoztam, amikor a gepárd és a hiéna megjelent.
– Itt lakom a nyolckerben, csak kiszöktem a terráriumból – mondta a gekkó, mert nem csak pöttyös volt, hanem gondolatolvasó is. – Köszi, hogy megmentettél ettől a marhától. Na, csak azért jöttem, hogy eláruljam, nem csak ijesztgetésből meg a napfény miatt vagyunk ám pettyesek, hanem azért, hogy jobban elrejtőzzünk. Már ha nem a hófehér kőlapon futunk össze – tette hozzá.
És már indult is volna tovább, ha a balga tehén rá nem lépett volna a farkára. Jaj, a farka leszakadt, és a teste nélkül ficánkolt tovább a fehér kövön, szívszaggató látvány volt! – Ne búsulj, két hét alatt visszanő, pettyesebben, mint valaha! – kiáltotta vissza a gekkó, majd elszaladt.
Még nincs hozzászólás