A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Isztria, a horvát Olaszország

Az Adria partján évről évre rohamosan nő a magyar látogatók száma, idén már 600 000 fölött lesz. Szívesen látott vendégek vagyunk, mert nemcsak a szánk marad nyitva a szemkápráztató látványtól, de a pénztárcánk is.

Fotó: Shutterstock.com

Sokat költünk, ám könnyen megmagyarázzuk: a Balaton sem olcsóbb. Amióta a horvát autópálya benyúlik Isztriába, a Fiume és Trieszt közötti félsziget legtávolabbi csücskét is elérhetjük hat óra alatt. Érdemes az úton felolvasnunk egymásnak e táj tanulságos történetét, mert sokkal jobban tetszik majd, ha értjük is, amit látunk.

Isztria – mitől más, miben jobb?

Az Isztriai-félsziget eltér a vakító fehér, sóval kivert, horvát szigetvilágtól. Közelebb áll a mediterrán hangulathoz, nem csak a tengerpart vöröses és illatos talaja, hanem a híres városok sora miatt is.

Az Adria e vidéke állja az összehasonlítást az olasz–francia Riviérával, sőt, van, amiben veri azt. Például, hogy itt a tenger jobban megőrizte élővilágát, és a vad partok közelében egyszerű úszószemüveggel is gyönyörködhetünk a lenti világ rejtelmeiben.

Fotó: Shutterstock.com

Aki pici babával jön, talál magának homokos, sekély, nagyon lassan mélyülő, széles strandot (pl. Medulinban), de aki a kocsiból kiszállva azonnal nagy halak közé akar fejest ugrani, annak is végtelen sok lehetősége van.

A fürdés és napozás, a délutáni szunyókálás után várnak a városok, ahol még messze éjfél után is lüktet az élet. Tipegő csöppségek, mopedes tinik, és teraszokon kártyázó aggastyánok állítják, az éjszakai alvás idegen az itteni embertől.

Pula / Póla

Fotó: Shutterstock.com

Póla érdekes város. Az emberek elsősorban azért kíváncsiak rá, mert – sok más római emlék mellett – a világ egyik legnagyobb épen maradt amfiteátruma Pólában van.

Az amfiteátrumban még a telefonját nyomogató tini is felnéz, ha megemlítjük neki az egykor itt harcoló gladiátorokat. Itt lépett fel a Parov Stelart, de játszott itt már a Rolling Stones, énekelt Sting és Tom Jones is. 

Póla már a római korban is akkora város volt, mint ma. Pedig többször is újra kellett építeni. Először Augustus romboltatta le, mert a város vezetői részt vettek a „Te is fiam, Brutus?”-féle Caesar-gyilkosságban. De Augustus, lánya kérésére, ismét felépíttette.

Póla valahogy mindig a rossz oldalra állt, Róma ellen Bizánc mellé. Velence ellen Genovához, és így tovább. A büntetés soha nem maradt el. Mégsem csoda, hogy áll, mert kikötője minden flottának értékes volt. Az osztrák–magyar haditengerészetnek is. Ezerszám szolgáltak itt magyar katonák.

Egykori raktáraikat, laktanyáikat, tiszti kaszinóikat használják ma városszerte kikötői irodának, hivataloknak, tévétársaságok székhelyeinek. A kétezer évnél idősebb város ókori nevezetességeit egy hosszú délután és este alatt be lehet járni. Viszont elég nehéz megtalálni a kikötőt.

A partot ma is nagyrészt a híres Uljanik hajógyár foglalja le, és csak itt-ott kandikálnak ki az erdő fái közül az erődök falai, ágyúrései. A város körül mindenütt várak-erődök rejtőznek, alattuk változatos üdülővárosok strandjai találhatók.

Mindegyik más és más igényt elégít ki: például Stoja egy nagyon jó kemping, Banjole minden az egyben üdülőközpont. Akit érdekelnek a Monarchia emlékei (és virágot tenne egy magyar katonasírra), bejárná a tengerparti sétányokat, az tervezzen legalább három napra.

Brijuni / a Brioni-szigetcsoport

Rovinj felé haladva be-bevillan az útra a Brioni-szigetek látványa. Sokakat érdekel, hol pihentek itt egykor a Habsburgok, az olasz milliomosok, majd a háború után Tito, Jugoszlávia mindenható ura és híres vendégei.

1956-ban Tito itt állapodott meg a szovjet Hruscsovval, hogy a magyar forradalom leverése után Kádár János legyen az új magyar vezető… A szigetek természetvédelmi területén ó- és középkori építészeti emlékek vannak, szafariparkjában elektromos kisvasút jár. És persze rengeteg múzeumi kép az ide látogató világhatalmasságokról.

Rovinj / Rovigno

Rovinj látképe – Dubrovnik után – a legismertebb horvát jelkép. Az ember egyre erősödő szívveréssel közelít az óváros felé, mert az igazán olyan, mint a turistaálom. A dombra felkúszó, élénk színekkel kifestett városkát hófehér hajók között pillantjuk meg a kikötőben. (Érződik az előkelőség: nem ritkák itt a királyi házak jachtjai.)

Legfelül, a Szent Eufémia-székesegyház harangtornya éppoly magas, mint maga a domb, amelyen áll. Szokatlan aránya megbabonáz, ellenállhatatlanul vonz. És rögtön egy tanács: álljunk ellen a kísértésnek! Csak késő délután menjünk be az óvárosba.

Addig fedezzük fel a kikötők környékét: döbbenetesen jó strandok vannak (például a Lone Bay az északi oldalon), és elámulunk majd, mi minden épül szerteszét. Hiába rohannánk fölfelé, már a városkapu utáni első téren (Trg / Piazza Matteotti) elakadunk.

Fényesre koptatott fehér utcakövek, kisvendéglő, romantikus öreg házak, virágok, zene, harangzúgás… mire az utolsó képet is elkészítjük, eltelik húsz perc, és még éppen csak beléptünk a városba.

Később egyre lassulunk, mert értékesebb épületek következnek, és meg-megállítanak a giccses emléktárgyboltok között igazi művészetet kínáló galériák. Aki higgadt, az az esti mise előtt érkezik a székesegyház elé, és az édeni látvány a város előtti szigetekkel örökre az emlékezetébe ég.

Poreč / Parenzo

Másnap, Poreč az első pillanatban talán csalódást okoz méretével: – kisebb, mint Rovinj –, és alakjával: túlságosan is szabályozott. Hát igen, a Római Birodalom mérnökei alapos munkát végeztek, városuk ma is modernnek hat. Egy-két utca neve a római kor óta nem változott: Cardo, Decumanus.

Poreč, a sok háború, ostrom és járványok ellenére szerencsésebb, mint Rovinj, és teli van római, bizánci, gótikus és reneszánsz épülettel, ugyanakkor csendesebb, és közelebb áll az átlagember léptékéhez.

Amikor már teli vagyunk a történelemmel és a művészetekkel, könnyen találunk egy helyet, ahol a tengerbe csobbanhatunk, hogy lehűljünk a forró horvát vacsora előtt.

Aki ilyen Porečre vágyik, kerülje el július első felét, mert akkor ez egy bulizós fesztiválvárossá válik, világsztárokkal, és csápoló tömeggel. Viszont ha inkább parti- mint fesztiválrajongó, neki a félsziget keleti felén található Rabac az ideális, ott lehet igazán turbó fokozatban tombolni.

Átruccanjunk a szlovén részre is?

Ha így döntünk, Portorož felé tegyünk egy kis kitérőt, és ugorjunk be pár perc sétára és egy kávéra Umagba. A városka – egyesek nagyobb halászfalunak tartják – éppoly szép, mint part menti testvérei.

A horvátok nagy becsben tarják, és mégiscsak ők ismerik legjobban hazájukat. Portorož is a Monarchiának és a haditengerészetnek köszönheti hírnevét. Akkortól lett felkapott, amikor 1897-ben megnyílt a katonai szanatórium. 1909-ben már troli járt a városban!

Az 1910-es Palace Hotel felett ma a Kempinski neve olvasható, hogy jelezze a színvonalat. Ez egy kaszinóváros. A szűk szlovén tengerpart következő jelentős települése Izola.

Aki nem tud betelni, a tengerbe nyúló – valamikor, miként a neve is mutatja, igazi szigetre épült – olasz városkákkal, ne hagyja ki. Ha egy nagyobb, izgalmasabb városra vágyik, akkor pár percnyire van Koper, szinte érintetlen, gyönyörű középkori városmaggal, és egy 1957-ben épített modern kikötővel.

Olaszország – olaszok nélkül

Az Isztrián végig Olaszországban érezzük magunkat, és nem véletlenül: 1945-ig a félszigetet túlnyomórészt olaszok lakták évszázadokig. Sokáig Velence uralta, aztán egy történelmi pillanatra a franciák, majd a Monarchia.

A háború előtt két évtizedig Olaszországhoz tartozott, és az olaszok meglehetősen türelmetlenül, olykor durván próbálták a kisebbségeket (horvátokat, szlovéneket, románokat és bosnyákokat) elolaszosítani.

1945 után a győztesek „a bosszú orgiájával” véresen visszavágtak, és elűzték az olasz többségi lakosságot. Pár éve rengeteg olasz család keresi erre felmenőik egykori lakhelyét, sírjait. Tudnunk kell: ez van a csalóka békesség mélyén.

Motovun, Belső-Isztria

Első látásra az isztriai táj nem túl izgalmas. Szó szerint kő kő hátán. A parcellákra osztott vidék fehér kerítései a termővé tett földből kiforgatott kövekből rakódtak. Olajfás kerteket, gyümölcsösöket, kisebb ágyásokat és legelésző kecskéket őriznek szép rendben.

Egy idő után megszokjuk őket, Pesten meg már hiányozni fog nyugalmuk. Ha tehetjük, hazafelé csapjunk egy nagy kirándulást Motovun városába.

A szőlőültetvények között magasodó településre érdemes felkaptatni, hogy egy pohár helyi bor mellett vessünk búcsúpillantást Isztriára. Régen az ilyen városra azt mondták: „festői”. Most úgy gondolkodunk róla: „megosztom”. Akárhogy is, ne hagyjuk ki. Isten óvjon, olíva- és mandulaillatú Isztria!

Címkék: rovinj, pula, isztria, porec

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!