A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Harmóniában magunkkal, harmóniában a világgal

Nem kell pszichológusi diploma ahhoz, hogy tudjuk, érezzük, ha zűrzavar van bennünk, zűrzavart okozunk a környezetünkben. Ha rend van a lelkünkben, rendet teremtünk magunk körül is. Lelkiállapotunk kisugárzik a környezetünkre. Akkor mondhatjuk, hogy harmóniában élünk, ha képesek vagyunk a külső körülményektől viszonylag függetlenül, békében élni önmagunkkal.

Fotó: Shutterstock.com

Ennek a nem is oly könnyen elérhető békességnek a megteremtéséhez sok minden kell. Önismeret, érzelmi intelligencia, szabadság, képesség a döntések meghozatalára és erő a célok megvalósításához.

Önismeret

Rengeteg önismereti kurzus létezik, és van is rájuk igény. Az emberek szeretik magukat elemezni. Imádják a különféle személyiségtípusok között megtalálni, hogy ők milyenek. Szeretik tudni, hogy milyen jegyben születtek, milyen jellemző vonásaik vannak. Családállításon kutatják viselkedésük gyökereit, önismereti teszteket töltenek ki, s ha az életükben nem sikerül minden úgy, ahogyan szeretnék, olykor szakemberek segítségét kérik. S jól teszik, hiszen az önismeret fontos.

Ahhoz, hogy elégedettek legyünk, reálisan kell látnunk helyünket a világban, rá kell jönnünk, hogy az életünkben mi fontos, és mi nem az. Nekünk mi a fontos. Hiszen mindenki elvárásának nem tudunk megfelelni. Nem szolgálhatjuk ki mindenki igényét, nem lehet az a célunk, hogy minket mindenki szeressen. Bizony ahhoz, hogy békében éljünk önmagunkkal, nem lehetünk mindenben a legjobbak. Nem lehetünk tökéletes munkaerők, nem ragyoghat örökké a lakásunk, nem moshatunk hetente kétszer függönyt és ágyneműt, és nem főzhetünk nap mint nap háromfogásos vacsorát a családnak.

Ha ilyen igényeknek akarunk megfelelni, örökké hajszoltak, fáradtak és rosszkedvűek leszünk. Ez nem jó sem a munkaadónknak, sem a családunknak. És legfőképpen rossz nekünk. Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk mindenben tökéletesek. Választanunk kell a legfontosabb, a fontos és kevésbé fontos teendőink között.

Az, hogy kinek mi a legfontosabb, változó. Van, aki családanyai, háziasszonyi szerepét tartja legfontosabbnak, abban tökéletes. Másnak a munkája a legfontosabb, és rábízza a takarítást, mondjuk, a bejárónőre. Egyik szerep sem alávalóbb a másiknál. Ha lelkiismeretesen, jól csináljuk. A lényeg, hogy mi válasszunk, és érezzük jól, érezzük békességben magunkat abban a szerepben, amelyet választottunk.

Érzelmi intelligencia

Fotó: Shutterstock.com

Sokáig azt gondolták az emberek, hogy az életben való boldoguláshoz a legfontosabb az intelligencia. No meg persze a szorgalom. Azt gondolták, hogy az a gyerek, aki iskolai évei alatt mindig kitűnő, majd fantasztikus karriert csinál, híres tudós lesz, vagy vállalatvezető. Aztán nem értették, hogy miért nincs így. Miért teljesítenek az életben az egykor rossz tanulók, sőt bukottak nagyon is jól.

Kiderült, hogy ahhoz, hogy az életünk sikeres legyen, sokszor nem is a szó hétköznapi értelmében vett siker kell. Lehet sikeres az ember akkor is, ha nincs hatszobás villája és elektromos autója. Mert az igazi sikerességet nem pénzben mérik. Nem mindenki, legalábbis.

Sikeresnek az az ember nevezhető, aki elégedett az életével. Szereti a társát, a gyerekeit, a munkáját, tud nevetni, őszintén örülni. Jól alszik és egészséges. Ma már tudjuk, hogy az élet legfontosabb döntéseihez, a jó pályaválasztáshoz, a társtaláláshoz, munkahelyi karrierhez a tiszta ész nem elegendő. Szükségünk van érzelmi bölcsességre is.

Az EQ, vagyis az érzelmi intelligencia fogalmát egy amerikai pszichológus, dr. Daniel Goleman dolgozta ki. A fogalom gyökeresen megváltoztatta a sikeres élethez szükséges képességekről vallott eddigi tudásunkat. Goleman azt vallja, hogy az EQ fontosabb, mint az IQ, vagyis az érzelmi (emocionális) intelligencia nélkül nehezebb boldogulni az életben, mint a hagyományosan mért és fontosnak tartott értelmi képességek nélkül. S hogy az érzelmi intelligencia független az iskolás intelligenciától. Az a fogalom, amelyet boldogságnak, harmóniának szoktunk nevezni, alapvetően az érzelmi intelligenciánkon múlik.

Türelem, türelem, türelem!

Fotó: Shutterstock.com

Ahhoz, hogy békében és harmóniában élhessünk, rengeteg türelemre és kitartásra is szükségünk van. Türelmesnek kell lennünk legelőször is önnönmagunkkal. Nagyon sokszor olyasmit várunk el magunktól, amire még, vagy már nem vagyunk képesek. Nagyon sokszor összetévesztjük a külsőleg lehetségeset, a belsőleg megvalósíthatóval.

Attól, hogy van egy remek futópálya a közelünkben, és a szomszédunk vagy a barátnőnk mindennap lefut azon 16 kört, nem biztos, hogy mi is képesek vagyunk erre. Talán azok leszünk, ha fontosnak érezzük, és mindennap lemegyünk edzeni. És mindennap egy kicsivel többet futunk. De ehhez türelem kell és kitartás.

És persze valami még, ami miatt fontosnak érezzük a teljesítmény elérését. Ha csak azért akarjuk lefutni a maratont, mert dicsekedni akarunk a teljesítményünkkel, nem fog menni. És nincs is értelme. Gondoljunk arra, hogy milyen hamar átsiklunk mások teljesítménye felett. Küldünk egy szívecskét a közösségi oldalon, és már ugrunk is tovább. Mások ugyanígy vannak velünk. Ezért nem szabad túlértékelni mások ítéletét. Sem a dicséretét, sem a megvetését.

Ha valamiféle külső ok miatt mindig olyat követelünk magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni, állandósul a bűntudatunk, a kudarcérzésünk. Ezért bármit vállalunk, magunk miatt tegyük. Belső igényünk legyen rá, és küzdjünk érte türelemmel. Ugyanígy nézzük türelemmel mások viselkedését is. Ha mást gondol a világról, más istenben hisz, más pártra szavaz, nem a mi ízlésünk szerint öltözködik, számunkra idegen ételeket szeret, ne ítéljük el. Ha biztosak vagyunk a saját hitünkben, meggyőződésünkben, ízlésünkben, az még nem ok a kirekesztésre. Légy türelmes, és ha nem megy, inkább kerüld ki azt, aki vagy ami idegesít!

Az a fránya kompromisszum

Fotó: Shutterstock.com

Amikor az ember még fiatal, úgy érzi, majd ő megváltoztatja a világot, a világnak azt a részét, amelyik neki nem tetszik úgy, ahogyan van. Ő majd rávágja a főnökére az ajtót, ha igazságtalan lesz, ő majd mindig igazat mond, soha nem marad benne olyan kapcsolatban, amelyben nem érzi tökéletesen jól magát. Ő biztosan nem köt majd kompromisszumokat. Aztán idővel rájön, hogy az életben semmi sem tökéletes.

Nincs tökéletes munka, sem tökéletes család, sem tökéletes párkapcsolat. És belátja, hogy ő sem tökéletes. Nem élhetünk kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell a lehetőségeinkhez, a környezetünkhöz, a korunkhoz, egészségi állapotunkhoz és másokhoz is.

De miként tehetünk szert belső békére, harmóniára, ha örökösen kompromisszumokat kell kötnünk? Lehetséges ez egyáltalán? Természetesen. A kompromisszum ugyanis nem megalkuvás, hanem engedmény. Valami fontos és alapvető dolog miatti lemondás valami sokkal kevésbé alapvető és fontos dologról. Ebből az is következik, hogy nem szabad olyan kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni. Életünk alapjainak, elveinknek, sértetlenül kell maradnia.

Tudnunk kell, hogy az élethelyzeteink adottak. Rajtunk áll azonban, hogyan viselkedünk az adott helyzetekben. Ez a mi szabadságunk. Ha nem kell feladnunk az elveinket, nem kell elviselnünk elviselhetetlen helyzeteket, akkor élhetünk harmóniában a világgal, a környezetünkkel és önmagunkkal is, talán éppen bizonyos kompromisszumok árán.

A siker és kudarc

Fotó: Shutterstock.com

Sokszor érzed úgy, hogy kitartóan küzdöttél egy célért, nagyon akartad, dolgoztál érte, lemondtál miatta sok mindenről, mégsem sikerült? Ezt érezheti az olimpikon úszó, amikor egy élet eredményeképpen kvalifikáltatja magát az olimpiára, és ott áll a döntőben, a startkövön, és ugrik, és mindent belead, mégsem sikerül felállni a dobogó legfelső fokára. És úgy érzi összedőlt a világ. Mert ő nem a legjobb, csak a második, ötödik, az ikszedik legjobb a világon. Te meg azt gondolod, ha én képes lennék egyszer, csak egyetlenegyszer kijutni az olimpiára, milyen boldog lehetnék.

Mert a siker mindenkinek mást jelent. Ha kiegyensúlyozott, elégedett ember akarsz lenni, reális célokat kell kitűznöd, és makacsul kell ragaszkodnod hozzájuk. Ha ez a makacs elszántság, ez a mindennapi rágondolás megvan, akkor a célodat meg fogod valósítani. Megkapod a sorstól a lehetőségeket. De tudnod kell, hogy bár a valóságban a lehetőségek szinte végtelenek, ellenben az, amire mi képesek vagyunk, az véges. Ezért fontos, hogy jól válaszd meg a célodat, erősítsd meg az akaratodat, és küzdj érte. Mert, ha küzdelem árán eléred a kitűzött célt, az maga a rövid, de intenzív boldogságérzés, és ami marad utána, nem más, mint az elégedettség, a harmónia.

A harmonikus párkapcsolat

Fotó: Shutterstock.com

Sokszor úgy érezzük, hogy nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen megtalálni azt az embert, akivel életünk végéig boldogan élhetünk. Akivel ugyanazt gondoljuk mindenről: a gyerekneveléstől a lakásunk berendezéséig. Azt gondoljuk, ilyesmi nem létezik. És igazunk lesz. Nincs olyan, hogy egy másik embernek minden tulajdonságát, mozdulatát, gondolatát, cselekvését szeretjük. Érzelmeink sokfélék és ellentmondásosak. Szeretnénk biztonságban együtt élni, máskor szeretnénk szabadok lenni, kötöttségek nélkül.

Lelkünkben sokféle vágy él. Szeretjük az otthonunkat, a megszokás biztonságát, de néha szívesen elindulnánk ismeretlen utakra. Olykor kalandokra vágyunk. Néha szeretünk valakit, míg máskor unjuk, és szeretnénk mást szeretni. Ez így van. Az emberi psziché ilyen.

Ha békében akarunk élni önmagunkkal, el kell fogadnunk érzelmeink, vágyaink, gondolataink sokféleségét. El kell fogadnunk párunkat olyannak, amilyen. Nem válogathatjuk ki belőle, ami tetszik, és ami nem. El kel döntenünk, hogy kell-e nekünk úgy, ahogyan van, amilyen. Az emberi kapcsolatok, kötődések mindig az egész embernek szólnak. Ha nem tudjuk biztosan, hogy kell-e nekünk mindazzal együtt, amit nem szeretünk benne, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy milyen igényünket elégíti ki. Azt, ami a legfontosabb?

Ez lehet a gondolkodás, szex, biztonság, érzelem. Ha a feltett kérdésre igennel válaszolunk, ha ő megadja nekünk a legfontosabbat, és mi is megadjuk neki, akkor a kapcsolatunk jó. Akkor is, ha néha rossz. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt vállaljuk. Egy kapcsolatot tönkre lehet tenni, de meg is lehet javítani. Ha tudjuk, hogy minden kapcsolatnak vannak jobb és rosszabb időszakai.

Előfordulhat, hogy minden jól megy, sikeresek vagyunk, nincsenek anyagi gondjaink, és boldogan élünk. Aztán elveszítjük a munkánkat, esetleg megbetegszünk, és ez kihat a párkapcsolatunkra is. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt is vállaljuk. Az életben minden jön és megy, megtörténik és elmúlik, változik, mozog. Vannak rossz, szégyenletes, kudarcos pillanatok, időszakok, de ezek éppen úgy elmúlnak, mint a boldog, szárnyaló, áldott pillanatok.

A vállalt magány

Fotó: Shutterstock.com

Amint megszületünk erre a világra, ahogy kilépünk a csecsemőkorból, kisgyerekként eltávolodunk anyánktól, akivel átélhettük a tökéletes egység néhány évét, egyre inkább egyedül maradunk. Hiába élünk családban, boldog, megnyugtató párkapcsolatban, életünk legfontosabb eseményeit egyedül kell átélnünk.

Senkivel nem oszthatjuk meg fájdalmainkat. Egyedül ülünk be a fogorvosi székbe, egyedül állunk szüleink sírjánál, egyedül éljük át a szülés kínjait, egyedül a félelmeinket, és katarzisainkban is egyedül vagyunk. Ha ezt megérjük, akkor nem válunk terhessé egy másik ember számára. Nem akarunk vele megosztani olyasmit, amit megosztani lehetetlen. Nem terheljük túl kapcsolatainkat azzal, hogy olyan együttérzést követelünk, amelyet senki sem adhat meg. Ha vállaljuk a magányt bizonyos helyzetekben, akkor békében élhetünk magunkkal és a világgal is.

A harmonikus külső

Fotó: Shutterstock.com

Külsőnkkel, öltözködésünkkel, tartásunkkal, hajviseletünkkel üzenünk a világnak. Akkor is így van ez, ha nem szándékosan tesszük. A kiegyensúlyozott, önazonos megjelenés pozitív energiákat sugároz a környezetünkre, s az visszahat ránk.

Érdekes kísérleteket végeztek arról, hogy miként hat vissza megjelenésünk, környezetünk belső érzéseinkre. Kiderült, hogy ha elegáns ruhát veszünk föl, frizuránk tökéletes, magas sarkú cipőben lépünk be egy fontos tárgyalásra, máshogyan fogunk viselkedni, tartásunk is egészen megváltozik, mintha egy farmerben és edzőcipőben lépnénk be valahová.

A külső és belső egyensúly egymást erősíti. Természetesen nem mindenki érzi jól magát alakformáló alsóneműre húzott, testre simuló kiskosztümben és magas sarkú cipőben. Van, aki számára ez az öltözködés nem való. Ezért, ha felveszi, valami nem fog stimmelni rajta és benne. Mert öltözködésünkben az a legfontosabb szabály, hogy benne természetesen és komfortosan érezzük magunkat.

Lehetünk lapos sarkúban is sportosan elegánsak. Az is nagyon fontos, hogy megjelenésünk egy adott helyzethez illő legyen. Se túl, se alul ne öltözzünk. Fontos, az is, hogy tudjuk, milyennek szeretnénk látszani. Sportosnak? Elegánsnak? Vagánynak? Lazának? Magabiztosnak?

Azok a színek, szabásvonalak állnak majd jól, amelyek harmonizálnak az egyéniségünkkel. Ezt megtalálni nem könnyű. Nem véletlen, hogy fiatalkorban a kamaszok a divat feltétlen követői. Az tetszik nekik, ami a többieknek. Aztán választanak egy példaképet maguknak, és megpróbálnak ahhoz hasonlítani. A következő lépésben leválnak másokról, és igyekeznek saját stílust kialakítani. De még sok-sok év kell ahhoz, mire egy nő pontosan ismeri a saját színeit, vonalait, stílusát.

Az otthon harmóniája

Milyen is a harmonikus otthon? Biztosan rend van benne és tisztaság? Bizonyos fokig igen. Az elhanyagolt környezet, belső elhanyagoltságot jelez. A pszichológusok szerint a rendezetlen és túlzsúfolt környezet rossz hatással van az emberi kedélyállapotra.

A belsőnk és környezetünk folytonos kölcsönhatásban áll. A rendetlenség oka lehet a rossz hangulat. Mert nincs kedvünk, erőnk kitakarítani, rendet rakni. Ugyanakkor a rendetlen, elhanyagolt, piszkos otthon depresszióssá tehet. Kialakulhat az ördögi kör, amelyben minél inkább elhanyagoljuk környezetünket és a külsőnket, annál rosszabbul érezzük magunkat.

Ezért a rendet és tisztaságot tartják a boldog otthon és a jó lelkiállapot alapvető feltételének. Ha személyes terünkben, amely két karnyújtásnyi távolságot szokott jelenteni, rend van, akkor minden valószínűség szerint a lelkünkben, a bensőkben is rend uralkodik.

(Felhasznált irodalom: Popper Péter Belső utak c. könyve)

Címkék: önismeret, érzelmi intelligencia, türelem, harmonikus külső, harmóniában önmagunkkal, harmóniában a világgal, vállalt magány, jól működő párkapcspolat, kompromisszumkészség, mi a siker, mi a kudarc

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!