Egy vájdling borjúszelet - Bécs szüretkor
Most már mondhatjuk többes számban - "a COVID-járvány évei". Nos, a járvány évei ha másra nem, arra jók voltak, hogy újra megtanultunk örülni az utazásnak, hogy átkelhettünk az országhatáron. E cikk írásakor még nem tudni, mi lesz a helyzet a magazin megjelenésének napján Hegyeshalomnál, Tompán és Rajkán. Mi kell ahhoz, hogy beléphessünk egy másik országba? És mikor lesz megint az, mint nemrég, hogy "csak úgy" - oltások, igazolások, tesztek nélkül - elinduljunk a világba. Például, elutazhatunk-e Bécsbe szüretkor? Amikor a város olyasmivel tud csábítani, amit minden más főváros irigyel tőle?
Éltető okosság
Bécs évről évre egyre kellemesebb hely lesz. Hiába, hogy már többször, egymást követő években elnyerte a világ legélhetőbb városa címet, nem pihen babérjain, nem akarja elveszteni elsőségét. Amiről kevesebben hallottak, az az, hogy Bécs elismerten a legokosabb metropolisz is.
Ez annyit jelent, hogy a város nagy rendszerei – a közlekedés, energiaellátás, hulladékkezelés, az önkormányzati intézmények, iskolák és kórházak működtetése – összehangoltan, a legjobb emberi koponyák és mesterséges intelligenciák vezérletével működnek. Mindebből a látogató mit sem gyanít. Ami érzékelhető, hogy Bécs olajozottan működik, évszázadok óta híres kedélyessége, meghitt otthonossága ma is elbűvölő.
Minél fejlettebb a digitális városigazgatás, annál emberibb lesz az utcakép – ismét nagy divat lett piacra járni, a vásártereken beszerezni az élelmet. A bécsiek újra a lugasos, kockás terítős, eldugott kis vendéglőket keresik.
A Múzeumi Negyed (MQ) mellett új életre kelt a barokk és biedermeier (rokokó, copf) stílusú házakkal teli Spittelberg városrész, amely egykor Bécs legrosszabb hírű kerülete volt, most ragyogóan tiszta, zölddel futtatottan romantikus. Mindenki ide igyekszik szervezni esti programját. Egyszóval, a plázázás már rég nem sikk a fiatalok körében sem. Sorolhatnánk még, mi újság a városban – a rossz hír: itt is létezik áremelkedés –, de ha már október van, foglalkozzunk azzal, ami ilyentájt a legbódítóbb nevezetesség.
Szőlőtőkés városhatár
Budapest nem tudott fegyelmet parancsolni önmagának, házai felfutnak a várost övező hegyek gerincéig, csak ott van zöld, ahol olyan zord volt a terep, hogy nem lehetett építkezni. Bécs azonban véget ér a lankás szőlőskertek alján, és a tőkesorok felső végében kezdődik a hatalmas erdő.
A Bécsi-erdőre is az a sors várt, mint a budaira, az 1800-as évek rohamos városfejlődése majdnem elpusztította. Milliószám vágták ki fáit, hogy gerendával, deszkával és tüzelőanyaggal lássa el Bécset, s a helyén villák nőjenek. Aztán, szerencsére, az 1870-es években egy Josef Schöffel nevű újságíróból lett politikus szívügyeként megmenekülhetett. Azóta annyira vigyáznak rá, hogy elnyerte az UNESCO Bioszféra Rezervátuma rangot – ezt egy főváros területén. Páratlan.
A Bécsi-erdő
Ez a hegyes-erdős rész az Északi-Alpok keleti vége. Az erdőség 20-30 kilométer széles, északi és déli szélei között 40 kilométer hosszan övezi Bécset. Bár vannak 800-900 méteres csúcsai, hegyei hasonlóan magasak, mint a budai hegyek. És mégis éghajlati határt jelentenek!
A magyarok ezrei, akik karácsony előtt autóval igyekeznek haza, az erdő nyugati felében meglepően kemény téllel birkózhatnak meg, mielőtt meglátnák Bécset. A hágó előtti pár kilométer olykor életveszélyesen jeges. Az óriási erdő a város klímájára is hatással van: a bécsi levegő érezhetően frissebb, mint a pannóniai városoké.
Keleti részein termálvíz tör fel több fürdővárosnak életet adva. Az erdő vonzza a kirándulókat. A séta- és kerékpárutakról fel-felbukkanó városkép mindig hatásos. Ugyanígy az erdőben megbúvó kisvárosok, kolostorok látványa is. Az egyik legnagyobb irtást Sziszi kastélyának építésekor, az 1880-as években vágták az erdőbe. Mindhiába. Az 1887-re felépült Hermész-villa szép lett ugyan, de a személyzetnek már kicsi, a királynénak kényelmetlen, hiába akarta Ferenc József a kastéllyal leszoktatni feleségét arról, hogy a rideg császári udvartól távol legyen.
Két gyönyörű tavaszt élt meg itt Sziszi a Bécsi-erdőben. Két évvel később a császári pár egyetlen fia, Rudolf és annak szeretője a közeli Mayerlinben öngyilkosok lettek. Ettől fogva Erzsébet császár- és királyné újból úton, vagy inkább menekülőben volt. A Hermész-villa most a Lainzer Tiergartenhez, azaz egy vadasparkhoz tartozik, s évente félmilliónyi látogató keresi fel.
Mátyás király szeretőjétől a bécsi szeletig
Mit jelentz az, hogy egy város környéke? Maradva a magyar, a pesti hasonlatnál, nevezzük környéknek azt, ahová kiruccanhatunk egy könnyed, egynapos kirándulásra. E helyeken van annyi látnivaló, ami fiatalt-öreget leköt, s életre szóló emléket hagy maga után. Budapest környéke így, kicsit önkényesen, Vác, Szentendre, Zsámbék, Etyek, Ráckeve, Gödöllő egy 40 kilométer sugarú körben. Ugyanez Bécs körül Klosterneuburg, Heiligenkrutz, Mayerling, Mödling, Baden bei Wien, Bad Vöslau, Gänserndorf, Leobendorf és azok kevésbé neves, de izgalmas helységek, ahol borozni fogunk. Induljunk!
Akit bécsi ismerősei ’kivisznek’ a városból, kicsit bemutatva a környéket, első útjuk alighanem Klosterneuburgba vezet, különösen nyáron és ősszel. A város messze földön híres és ragyogó kolostora mindig kiváltja a látogató elragadtatását. De ha véletlenül mégsem, akkor ott a nagy strand a Duna mellett, maga az érdekes és elegáns kisváros, s legvégül, ha tömény romantika kell, a Muzsika hangjai filmhőseinek lakhelye, a Trapp-ház.
A kolostor bejárata előtt állni fenséges érzés, a legszárazabb könyvelőből is költőt csal elő. Bécs felé bámulni borzongást keltőn szép, bár a szemközti Kahlenberg-hegyen csillogó Szent Lipót-kápolna mögött, egy túlméretes bécsi felhőkarcoló kiszúrja az ember szemét.
Viszont, balra fordulva, idelátszik a Duna másik partján emelkedő Kreuzentsein várkolosszusa Leobendorf határból. A hely valóban legendás. Az Ágoston-rendi kolostor egy osztrák őrgróf, III. Rudolf és egy bajor hercegnő, Ágnes szerelme emlékére épült. Ágnest később szentté avatták, s hogy az eljárás gyorsabban menjen, ahhoz a várost elfoglaló Mátyás király 2200 aranya is jól jött.
Odabent, a tömérdek kincs mellett több magyar ritkaság is van. Egy Bonfini-krónika 1545-ből, és Mátyás szeretőjének fia, Corvin János anyjának, Edelpeck Borbálának 1491-es végrendelete. (Hallottad már ezt a nevet?) Ha valaki itt akarja belevetni magát a Bécsi-erdő borainak világába, megértjük – a kolostor pincészete a legnagyobb és legrégibb egész Ausztriában. Mégis, az a javaslatunk, hogy a napot ne itt, hanem vagy a Kahlenbergen vagy Grinzingben fejezzük be.
A hegyről nyílik az egyik legszebb kilátás Bécsre, nem véletlen, hogy már 1870-ben fogaskerekűvel utazhattak fel ide, a 484 méteres csúcsra. Kilátóterasza töretlenül népszerű minden időben. A szőlőtőkék majdnem felfutnak a teraszig, és hosszan, nagyon hosszan vezetnek le a városba. Egy pohár borral a kézben órákig el lehet itt nézelődni. Ám odalent, Grinzing az igazi szenzáció. Valamennyi helyi és világhíresség, aki Bécsben járt, megfordult itt, vagy éppen most tölti az estéjét, miként az emléktáblák, fotók, vagy a rejtélyes fekete limuzinok és sofőrjeik jelzik.
Grinzing római alapokra épült, s már száz évvel a magyar honfoglalás előtt, 786-ban bort mértek itt. Volt hát idő beérni a hírnévnek. A barokk udvarházak borozói általában dugig vannak, annak ellenére, hogy az árak minden borivó közül itt legmagasabbak. Igaz, a hangulat is az égig ér, s ha ki tudod fizetni, már akkor felsikoltasz, amikor egy nagy vájdlingban hozzák ki a bécsi szeletedet, amely másképpen jócskán lelógna egy tányérról. Grinzingben minden filmbe illően tökéletes, talán túlságosan is szemkápráztató, és magyar milliomos legyen a talpán, aki nem szorong – „Mennyibe fog kerülni ez a végén?” Hiába, a világ Heuriger-fővárosában ücsörögsz.
Heuriger
A Heuriger szó egyszerre jelent idei új bort és a helyiséget, ahol megvehető, felszolgálják, inni lehet belőle. Csak saját termésű helyi bort adhatnak el, ezért nem fordíthatjuk egyszerűen borozónak, hiszen ez egy bizonyos szőlőbirtok, pincészet árusítóhelye, nem kínálnak máshonnét származó italokat. Bécsben nyilvánvalóan csak bécsi szőlészetek borai vehetők.
A borozóhoz gyakran – nem mindig – éttermi rész is csatlakozik, ahol szintén csak az itt készült ételek fogyaszthatók. Ha nincs erre személyzet, felállítanak egy büfét, ahová az ételt máshonnét hozatják, így az külön üzletrészként üzemel, az ételt ott kell kifizetni.
Az új bor csak Márton-napig, azaz november 11-ig számít újnak. Természetesen a régebbi borokat palackban is meg lehet venni. Egy-egy bortermelő településen jól látható helyeken táblák jelzik, mely borozók vannak aznap nyitva, mert több Heuriger van, mint nap egy héten. (A gazdák egymás között állapodnak meg a nyitvatartásról.) Ha valaki kicsit kapatosabban érkezik egy ilyen helyre, és ettől legyengült szemmel betűzgeti a szöveget, az a borozók cégéreire kiakasztott fenyőkoszorúkból is láthatja, melyik van nyitva.
Aki előbbre lát, az az interneten tájékozódik. Az olyan oldalakon, mint például a falstaff.at minden fontos és apró adat rajta van Ausztria összes településének valamennyi vendéglátóhelyéről, onnan kezdve, hogy hol található, van-e hozzá parkoló, milyenek az árai, milyen jellegű borai vannak, odáig, hogy van-e allergén anyag a süteményükben. Nézd meg, foglald le az asztalotokat!
Te, Magasságos Átlag!
Bécs déli határában, a nagy vösendorfi autópálya csomópontnál száz magyarból ötven nyugatra veszi az irányt (leginkább dolgozni mennek), ötven megy tovább délnek, fürdeni az olasz partokra, vagy síelni az osztrák hegyekbe. Az A21-es sztrádaszakasz Bécset köti összea az A1-essel, az itt robogó magyarok szinte kivétel nélkül balra, a Shopping City Süd felé tartanak, noha már vannak újabb, közelebbi bevásárlóparadicsomok is. Jobbra, Perchtoldsdorf felé senki sem kanyarodik. (Talán, mert ki sem tudjuk ejteni a városka nevét? Próbáld csak meg!)
Pedig érdemes benézni. Minden van, amiért bolondulunk. Majdnem ezeréves erődítmény megmaradt épületrészei, hatalmas, gótikus vártemplom, barokk városmag és főtér, hangulatos mellékutcák, kertes házak, szőlőbirtokok. És, főképpen, sok-sok lugasos udvari borkimérés lócákkal vagy vékony vasvázas, faléces székekkel, erős asztalokkal, rajtuk must, gyöngyöző bor, helyi falatokkal megrakott tál a saját házi konyhából.
Miért jöjjünk ide, és miért lehetőleg egy hétköznap kora este? Mert végre láthatjuk azt, amire oly kíváncsiak vagyunk, úgy fúrja az oldalunk – hogyan él az átlag osztrák? A kerthelyiségekben majdnem minden asztal foglalt, és Grinzinggel ellentétben itt oldottabb a hangulat, valahogy ismerősebbek, igazibbak az arcok.
Zörgő biciklivel munkásember imbolyog be a söntésig, nem egyértelmű, ő vezeti-e a kerékpárt, vagy az tudja a járást a csaposig. Bort kér, és a csapos körbenéz, van-e valakinek kifogása az ellen, hogy egy ilyen alakot kiszolgáljon. De nincs. Emberünk újabb pohárral iszik, s újabb centikkel roggyan össze, de még tartja a biciklije.
A heurigerben sok nyugdíjas is vacsorázik, nem csak isznak, telik nekik rá. Ősz fejek tűnnek el és bukkannak fel a sült húsok, párolt káposzták, knédligombócok friss borillattal kevert párájából. Még hátravannak a rétesek, a kávé s újabb kancsó borok. És persze a beszélgetések, tréfák, nevetések.
Ha már átlag, azt azért tudnod kell, hogy az itteni emberek is megszenvedték a történelmet. Perchtoldsdorf több török ostromot is megélt, lakosságát teljesen elvesztve. A török ágyúgolyók máig kiállnak a templomfalból. Az első világháború után a gyerekek 70%-a éhezett, közel fele rühes volt, csak egy amerikai segélyszervezet ételtápja tartotta életben őket.
A helyieknek is tetszik
Szőlőskertek között barangolunk tovább, feljebb Geißhübl felé, hogy egy hídon átkeljünk az A21-es autópálya fölött. Azt gondolod, nem túl regényes? Akkor te még nem jártál itt. Olyan fenséges innen a kilátás Bécsre, hogy még a helyiek is meg-megállnak a hídkorlátnál egy percre elmélázva gyönyörködni. Alattunk, a forgalomban sok-sok magyar autó. Talán te is azt érezted, amikor messziről érkezve, a híd alatt suhanva megláttad innen Bécs városát, hogy szinte már otthon vagy. Mindjárt Pesten leszel.
Mi azonban maradunk még, Mödling felé igyekszünk, s elnézünk Sparbach felé, amely az első osztrák természetvédelmi terület volt. Hinterbrühlön megyünk át. A falucska legkedveltebb nevezetessége talán a Höldrichsmühle vendégfogadó, amelynek méteres vastag falai között komponált egykor Franz Schubert. Az étlapon szereplő pisztrángért nem kell messzire utazni, a birtok végében iramló patakban bőven élnek. A falu végtelen nyugalma vonzotta a zeneszerzőket Beethoventől Mahlerig, de a festők is kedvelték.
Manapság inkább egy véletlen robbanás után keletkezett barlangtó miatt látogatnak ide sokan. A földalatti 6400 m2-es tó, bár Európa legnagyobbja, 10 perces csónakúttal bejárható. Ha van rá bankkártyádon 12 euród, tekintsd meg. Utaltunk már rá, nincsenek idillikus helyek a valóságban, de Hinterbrühl iszonyú háborús történetével most nem romboljuk le a hangulatot.
Viadukt és termálfürdő
Hosszú, kanyargós, fel-le utas, fejlett vezetőképességeket igénylő 4,8 kilométer vár rád, ha kocsival igyekszel Hinterbrühlből Mödlingbe. Ráadásul kapkodod a fejed a jobbra-balra felbukkanó érdekességek miatt. Egy görög klasszicista templom a hegytetőn (Hussarentempel), majd mészkősziklán meredező várrom, valami furcsa terasz, aztán egy viadukt. Ez már Mödling.
A főtéren a régi városháza nagyon ismerős a magyar szemnek, hasonlók vannak a felvidéki városokban is. Az épület, amely legalább négy építészeti stílus elemeit mutatja, Mödling viharos történelméről mesél. A városka már érezhetően Bécshez tartozik, sietősebb emberek járnak-kelnek benne, és komolyabb túraruhában érkeznek a látogatók. Ne próbálj meg túra- vagy edzőcipő nélkül elindulni a dombok felé!
Felsorolhatatlanul sok útvonal és látnivaló vár a szűkebb környéken, de mindhez fel kell készülni némileg. A környék tele van évszázados, sőt évezredes építményekkel, mégis valamiért sok műrom is épült itt, amikor jó kétszáz éve ennek volt divatja. A legvalószínűbb ok, hogy a Mödlingi-szoros az idők kezdete óta kedvelt látnivaló volt, igazán izgalmas vidék, és az előtte elterülő Bécs látképével, ahogy a legszebb közösségi média bejegyzéshez illik. Érthető, ha negyedóra is elmegy a szelfizéssel.
Amikor visszatérsz a városba, nem csak a jól ismert borozók fogadnak, hanem remek kisvendéglők, valamint császári és királyi cukrászdák is. Ehetsz, odafent ’lemozogtad’“. Délre autózva Baden bei Wien és Vöslau kaszinó- és fürdővárosai fogadnak.
Mindkettő már a rómaiak által is kedvelt fürdőhely volt, később királyok és királynék jártak ide nyavalyáikból kigyógyulni. Aztán a tehetősebb bécsi polgárok. Baden sok hányattatás után biedermeier stílusban épült újra, ma már a világörökség része. Minden megtett lépésnél érezhető, hogy ez bizony a gazdag emberek fürdőhelye volt. Volt? A szomszédos Vöslau sem különb. Vöslau abban más, hogy a fürdők és borok világában ő a ritkább vörösborokat képviseli. Bécs környékének legjobb vörösborait itt mérik.
Erdei utak biciklivel
Ugyanez az útvonal kerékpárral is élvezetes. A Bécsi-erdőben ugyanolyan bőségben és pazar minőségben találhatsz kerékpárutakat, mint odalent a városban. Ez pontosan hét kijelölt utat jelent 1350 kilométer hosszan. A helyi közlekedési szabályokat komolyan veszik – például, gyalogosokat csak gyalogos tempóban szabad előzni.
Amit a budai hegyekben művelsz, az itt nemcsak szabályellenes, hanem modortalan is. Egy átlagos Bécsi-erdei túra 210-220 kilométeres, és általában négy nap alatt teszik meg. Az útvonal olyan, hogy gyereknek-öregnek sem kell megszakadnia a lejtőkön. A bicajos ösvényeken bőven találni kifejezetten kerékpárosoknak kialakított szálláshelyeket. Számolj úgy, hogy egy-egy éjszaka 60 euróba fog kerülni fejenként.
A VHS-től Schieléig
Negyven éve a szerencsés magyarok, akik kijuthattak ide, még VHS-rendszerű videomagnókért és kazettákért törték magukat. Harminc éve Gorenje hűtőket zsákmányoltak. Amikor ezeket telepakolták, pár év múlva kimentek Gänsendorfba a Szafariparkba. Aztán megérkeztek dolgozni, tanulni. Manapság egy bécsi Monet-kiállításon több magyar fordul meg, mint valamelyik Shopping Cityben. S ez így van jól.
Ha több napra maradnál Bécsben, és kicsivel távolabbi helyeket is felfedeznél, ne hagyd ki Tulln an der Donaut, a festő Oskar Schiele szülővárosát, ahol meglepően sok kulturális csemegéből válogathatsz. Vagy nézd meg osztrák szemmel a Fertő tavat, amely épp olyan távolságra van Bécstől, mint a Velencei-tó Budapesttől.
Még nincs hozzászólás