A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Csanáddal az élet

Egyik kedvenc amerikai komikusom, Rodney Dangerfield (Golförültek, Vissza a suliba) szerint a gyerekben az a legjobb, ahogy készül. Bevallom, akadtak olyan órák, órának tűnő percek, amikor én is így éreztem, de túl vagyunk már az első heteken, így lassacskán összecsiszolódunk Csanáddal, aki a maga módján ismerkedik velünk és a világgal.

Fotó: Fejér Gábor

Pokolhét, így hívják a NAVY SEALS (az Egyesült Államok haditengerészetének különleges egysége) kiképzésének első és legdurvább időszakát, ahol a jelentkezőket a legkeményebb fizikai és pszichikai megpróbáltatásoknak vetik alá. 

Ma már tudom: nem kell ehhez kommandósnak jelentkezni, elég egy hasfájós újszülött. Mindennel próbálkoztunk, ami tanács, praktika fellelhető. Kétségbeesésemben nagyobb összegű készpénzt is felajánlottam Csanád fiamnak, de ő csak sírt, egyre hangosabban.

Előre beígértem egy disneylandi utazást, egy öl táncot egy általa választott hölgytől, majd tűrőképességem határán még a felbecsülhetetlen értékű Csillagok háborúja könyv-, DVD-, dán építőjáték, játékfigura- és relikviagyűjteményemet is, ám ő, mint Robespierre, egyszerűen megvesztegethetetlenül csak sírt tovább.

Mielőtt valaki azt hinné, hogy panaszkodom, elárulom, hogy tanultam is az elmúlt hetekben. Például azt, hogy az alvást sokan túlértékelik, és nem is biztos, hogy szükséges az élethez, valamint megértettem azt, hogy az alvásmegvonás hogyan is lehet vallatási módszer.

De az egészséges életmód felé is tettünk egy újabb lépést Krisztinával, hiszen gyermekünk benevezett minket a Neurológia Sport Klubba. A felvételi 5-7 napos volt, kétség nélkül állíthatom, mi aztán megfeleltünk.

Aztán rájöttem arra is, csupán a hozzáállásunkkal van gond, mert egész egyszerűen csak át kell állnunk a harminchat órás napra, és újra lesz elég időnk olyan dolgokra, mint takarítás, tisztálkodás és társaik.

Mostanság nem jut idő az egyik kedvenc hobbimra, így nem nézhetek labdarúgó-mérkőzéseket a televízióban, no de újabb dologért szurkolhatok a gólok helyett, bár azt sem sejtettem, hogy egyik egykori kedvenc brazil labdarúgóm, Kaka, testet ölt otthonunkban, csak más formában…

Sosem hittem volna, hogy ennyire fogom akarni, ennyire szorítok majd azért, hogy a fiam minél gyorsabban megszabadulhasson a fájdalmat okozó belső galambjaitól. Egy-egy igazán gyenge pillanatomban látva Csanád szenvedő, küzdő tekintetét és egyre hangosabb sírását, még azt is bátorkodtam mondani, gondolni, hogy nem bánom, ha kedvenc focicsapataim kikapnak, csak könnyebbüljön már meg gyermekem.

Óriási segítség volt a kisgyermekek emésztését segítő csepp, már fogalmazom a nagyjából százoldalasra tervezett köszönőlevelet a gyógyszergyárnak.

Szóval van dolog és tapasztalat bőven, nem állítom, hogy könnyű, de amikor ránézek Csanádra, az jut eszembe, hogy most lett igazán értelme az életemnek, és minden más eddig csak amolyan játék volt.

Címkék: család, apuka, újszülött, napló, kispapa, első hetek, egy kispapa viszontagságos hétköznapjai, hasfájás

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!