Circus Maximus
Ahogy Csanád cseperedik, egyre többet és egyre többször tudunk játszani vele. Ezek az alkalmak számos dolgot a felszínre hoztak, a tapasztalatokból igyekeztem csokorba szedni néhányat.
A játszószőnyegek már önmagukban számos kalandot rejtenek, az első ilyen az áruk, a második pedig, hogy attól a pillanattól, ahogy a gyermek képes helyet változtatni, lényegében maximum odatéved a szőnyegre.
Leginkább a feleségem és jómagam vesszük hasznát a színes és mindenféle állatot ábrázoló padlótakarónak, amikor épp azon ülünk Csanád szobájában, és próbáljuk őt rábírni, hogy ott játsszunk. Ám minden hiába.
A különféle építőjátékokban is sok lehetőség rejlik, fejlesztik a gyerekek kézügyességét, gondolkodását, és az apuka is remekül szórakozik vele.
Bár egyelőre Godzillát és King Kongot adjuk elő a leggyakrabban, mert én Gaudi és Eiffel-féle tornyokat rakok össze a különböző építőelemekből, míg Csanád könnyed mozdulattal ledönti azokat, majd jelzi, hogy várja az újabb építményt.
A labdázás lett Csanád egyik kedvenc elfoglaltsága, ami sokban emlékeztet a parkban labdát dobáló kutyatulajdonosok időtöltésére, csak esetünkben én vagyok a kutya, aki visszahozza a labdát, melyet a gyermekem elhajít.
Ezt nagyon szereti, és jókat derül az eseményen, miközben apja négykézláb rója a hosszú métereket. Egy-egy szépen kivitelezett Csanád-dobás után sokszor már címeres mezben látom a kisfiamat, ahogy ezrek kiabálják a nevét egy sportversenyen.
Aztán visszatérek a földre, és nem bírom felfogni, hogy a kisgyermekek térde hogyhogy nem fáj a mászástól, mert az enyém nagyon sajog pár perc után.
Újabban szinte követeli fürdés után a show-műsort a gyerek. Egyszer, egy merész gondolattól vezérelve, úgy döntöttem, hogy a plüssökkel zenész-táncos számokat adok elő neki, ami, szerénytelenség nélkül mondhatom, akár egy tehetségkutató műsorban továbbjutást is érdemelt volna.
Ilyenkor a Kockásfülű nyúl és Vuk duója aratja a legnagyobb sikereket, akikkel a produkcióimban igyekszem Novák Ferenc, Markó Iván és Juronics Tamás munkásságát követni, persze a képességeimnek megfelelően.
Újabban a Rippel fivérektől is merítek, és erőemelő számokat is bemutatok, ezeknél nevelő jelleggel a svéd bútoráruházban vásárolt elefánt az emelő fél, aki általában Maxot (a Kis kedvencek titkos életéből megismert jack russel-terriert) emelgeti.
Bevallom, most premierre készülök, amihez az ihletet leginkább a Magyar Nemzeti Cirkuszból ismert ifj. Richter Józseftől kapom, persze csak YouTube-videókból.
Ha ez a szám is elnyeri Csanád tetszését, lehet, hogy új életet kezdek Las Vegasban. Ha esetleg a fent említett produkciók mégsem kötnék le a kisfiamat, akkor egyetlenegy, azaz inkább két tuti siker van, ami jó időre lefoglalja őt.
Az egyik egy üres PET palack, a másik pedig a szelektív szemétgyűjtő ládánk kipakolása, az abban lévő papírok szortírozása. Utóbbiból visszapakolás előtt átnyújt párat a gyermek, mintha azt szeretné, hogy ellenőrizem le, mint egy környezetvédelmi mérnök, és amíg nem adom rá áldásomat, addig nem folytatja a játékot.
Aztán, ha ezt is megunja, kezdjük elölről, de hát ahogy Freddie Mercury mondta: „A show-nak folytatódnia kell!”
Még nincs hozzászólás