Biciklivel végig a Duna mentén
Igazán akkor fogjuk megérteni, hogy Dunau-Radwegen talán életünk legszebb útján van szerencsénk kerekezni, amikor csillogó szemű amerikaiak, japánok és ausztrálok lelkesednek mellettünk a táj festőiségétől. Ők óceánokon és földrészeken át utaztak ide. Nekünk itt van a szomszédban.
Bár az út észrevétlenül, de nagyon kellemesen lejt hazáig, a dunai levegő, a napsütés és az öt-hat órás biciklizés utáni városnézés meg fogja tenni a hatását. Igen fitten fogunk leszállni a nyeregből a végén.
Hogyan tervezzünk?
A magyarok körében a Duna menti bicajozásnak két útvonala közkedvelt: az első a folyó forrásától, Donaueschingentől indul, és Passauig tart. Ez nagyjából 600 kilométer.
A második Passautól Pozsonyig 440, esetleg Budapestig még 300-360 km. A forrás–Passau út legalább kilenc napig tart, de a rövidebb, Passau–Pozsony távolságra is érdemes egy hetet szánni.
A híres Dunau–Radweg kiváló minőségű kerékpárút. A napi 100 km teljesíthető, de akkor elszáguldunk minden látnivaló mellett. Érdemesebb 60-70 kilométert vállalni, és lelassulva élvezni az élményeket.
Kemping, Zimmer frei vagy szálloda?
A kemping több csomagot jelent, és egy ilyen hosszú úton minden deka számít. Viszont esténként isteni a társaság.
Amerikai nagyszülők unokáikkal, akik tandemeken tartanak Barcelonából Moszkvába, holland hittérítő városi cajgával a Fekete-tenger felé, vagy koreai diákok, akik Londonból igyekeznek Szöulba…
A Zimmer frei kicsit drágább, de van fürdőkád, ami jól tud esni egy hidegebb nap után. A szállodában mindez együtt – reggelivel. Bármelyik szállás jó előre lefoglalható, és az internet telis-tele van útvonaltervekkel.
A legkomolyabb gond, hogyan jussunk ki a starthelyre? Optimális esetben beülünk egy kisbuszba, amely utánfutón viszi a kerékpárokat, és kivitetjük magunkat túránk indulási helyére. Ez mindennél olcsóbb és rugalmasabb megoldás. Ezt a napot számítsuk a nulladik napnak.
A hosszabb út Donaueschingentől Passauig
Donaueschingen: a Duna-forrásnál nehéz nem meghatódottan, borzongva keresgélni egy érmét, hogy bedobjuk a vizébe. Tuttlingen ide 35 km, komoly város, gyönyörű faszerkezetű házakkal, gyakori helytörténeti ünnepekkel és bemutatókkal.
55 km után megérkezünk Sigmaringenbe, ahol a Hohenzollern hercegi és császári család fantasztikus várkastélya fogad. A környéken megszállva vége is az első, igen hosszú napnak. Másnap Riedlingen (34 km) piacterén megint azt hisszük, egy középkori film díszletei között járunk.
Csípjünk bele egymásba! Aztán Ehingen (38 km) már egy sokkal „modernebb”, barokk város, melyet az 1688-as és 1749-es tüzek után újra kellett építeni. Gyönyörű tornyaival és három híres templomával valószínűleg nem foglalkozunk a nap végén, inkább bevetődünk számos serfőzőjének egyikébe.
Harmadnap Ulm (41 km): ez már nagyváros, jóval 100 000 fölötti lakossággal. De óvárosa ismét mesebelin öreg, nehezen enged. Sok a látnivaló. Nem érdemes őrülten hajtani, hogy még aznap átérjünk Dillingenbe (55 km), útközben is megszállhatunk.
Negyednap meglátjuk, hogy – a változatosság kedvéért – ez egy világos és derűs reneszánsz város, jelentős barokk és rokokó műemlékekkel. Donauwöth (37 km) minden bája ellenére is elárulja, története jóval véresebb, és folyamatosan harcok dúlták a II. világháború végéig.
Ötödnap: Ingolstadt (60 km). Minden férfi tudja, hogy ez a város az Audi autógyár otthona. Nagyváros, de turistalátványossága éppen annyi van, mint egy kisvárosnak, úgyhogy jó tempóban bejárható. Bizonyára nem érünk el estig Kelheimbe (55 km) és ez hatodnapra marad.
Kelheimet megint olyannak fogjuk találni, mintha egy utazási prospektusban járnánk. Valószínűtlenül romantikus tornyai, öreg épületei és csatornakikötője után csak akkor ébredünk fel, amikor a 3,5 eurós belépőt kifizetjük a Befreiungshalléban.
Az emlékmű a Napóleon elleni győztes lipcsei csata, a népek csatája emlékére épült, és olyan szép helyen van a Duna fölött, hogy örök lelkiismeret-furdalást okoz, ha kihagyjuk. Regensburgban (38 km) a bőség zavarával küzdünk.
A belváros az UNESCO világörökség programjának része, ezer védett épülettel. Mivel a város 179-ben már állt, és a Német-római Császárság birodalmi gyűléseinek örökös helyszíne volt, hát pár emlék felgyűlt…
Gyakorlatilag Regensburg határában áll a Walhalla, a németség hőseinek klasszikus görög stílusú temploma, amely óriási erővel vonzza a szemet és ébreszt kíváncsiságot. Nézzük meg!
Hetednap érjük el Staubingot (55 km), ahol augusztus 10. és 20. között nagy népünnepélyt tartanak, a Gäubodenvolksfestet, melyen megjelenik az egész környék. Deggendorf (40 km) valószínűleg a nyolcadik napra marad. Sok minden nem állít meg itt, talán csak a titokzatos két golyó a Régi Városháza előtt, amik középkori kínzóeszközök lehettek.
Passaut (57 km) lehet, hogy csak a kilencedik napon érjük el. A szép fekvésű város és környéke már tele van magyar emlékekkel: Szent István feleségének, Gizella királynénk sírja a Niedernburg kolostorban magyar zarándokhely. Innen hazáig minden kőhöz tapad egy magyar történet.
A második szakasz, avagy a rövidebb út: Passautól Pozsonyig
Van, aki a Fekete-erdőtől tekert idáig, és van, aki itt kezdi útját Magyarország felé. Pezsgő, gazdag és érdekes város Passau, mégis a mi szemünknek az a szenzáció, ahogy a három folyó, a kék Duna, a fekete Ilz és a zöld Inn összefolynak a belvárosi félsziget csücskénél, és még hosszan megőrzik színeiket. Itt a folyó háromszínű.
Guruljunk ki Passauból, és pár kilométer után már a Duna fölött fogunk hajtani, a folyó fölé épített biciklipályán, amelynél jobb minőségűt elképzelni is nehéz. Még éppen csak behajtottunk Ausztriába, és már kikukucskál a sűrű erdőből az első vár.
Észnél kell lennünk, mert innentől jobbra-balra, előttünk és mögöttünk is sok-sok látnivaló hívogat. Fájdalmasan keveset tudunk közülük megnézni, de mégsem jöhetünk haza azzal az érzéssel, hogy nem láttunk semmit. Éppen ezért ezt az utat ajánlatos alaposan megtervezni.
Hamar belátható lesz, hogy a Duna melletti világhírű apátságokból egyet vagy kettőt nézhetünk meg, vadromantikus várból is lesz két tucat, de abból sem tudunk többet bevállalni.
Mert még várnak a kastélyok, az újjáéledt helyi borászatok pazar udvarházai, és az olyan kisvárosok, mint Au, Grein, Spitz, Dürnstein, ahol a szívünk kiszakad, amikor tovább kell menni… (Mások egészen más városokat mondtak volna – Schlögen, Ottensheim, Ybbs, Krems, Melk… – ami csak súlyosbítja a helyzetet.)
Ami talán örökre megmard ebből az útból, az a Dunára boruló mélyzöld erdők nedves illata. A ősrégi, gótikus falvak nyugalma és megnyugtató újraéledésük, szorgos jólétük és derűjük.
A sok történet, hogy Sziszit hol, mely szikláknál fenyegette életveszély, amikor esküvőjére Bécsbe hajózott. Persze: a vízi erőművek, amelyek hidak is, és a legújabb már izgalmas, még szépnek is mondható. A világ bicajosainak áradata, ahogy tekernek a folyóparton megbabonázva.
Ausztria óriási pénzt keres a bicajosok tömegén, viszont ebből sokat vissza is forgat az utakra és a szolgáltatásokra. Az üzlet nagyságára már a szlovák és a magyar kormányzat is ráérzett, jelenleg nagy harc folyik azért, hogy melyik ország területén vezessen az E6-os dunai kerékpárút.
Nem állunk jól minőségi utakkal, és ez volt az oka annak, miért nem Budapestig terveztük az utat.
Még nincs hozzászólás