A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Az a kis virágos füzet

Milyen szép is volt, amikor kiskoromban, újév napján lelkesen leültem kis asztalom elé, elővettem virágos füzetemet, és elkezdtem csupa szép dolgokkal teleírni. Az első oldal megtelt a fogadalmakkal, majd a következő oldalra jöhettek a kívánságok is.

Fotó: Shutterstock.com

Igyekeztem számot vetni fiatal életemről, és a legfontosabbakat feljegyezni. Például megfogadtam, hogy jövőre összeszedem magam, és a nyelvtan négyesemet kijavítom ötösre, matekból meg hát, mindennap megcsinálom a házi feladatot, nehogy a tanár néni még kisegyessel rondítson bele az ellenőrzőmbe.

Megdicsértem magamat, hogy ezen is túl vagyok, majd hozzákezdtem a legfontosabbhoz; hogy pontokba szedjek olyan irracionális álmokat, amelyekről én is tudtam, hogy sosem valósulnak meg, de valamiért mégis varázslatos érzéssel töltött el a tudat, hogy belevéstem őket a füzetembe, ezzel is nyomot hagyva a világban.

Arról álmodoztam, hogy egyszer majd híres filmsztár leszek Hollywoodban, a férjem pedig a brit királyi család sarja lesz, szőke és daliás zöldeskék szemekkel, akivel egy kastélyban fogunk élni, valahol Angliában.

Teltek az évek. Egy ideje már nem írok le sem fogadalmakat, sem álmokat. Most, 26 évesen keserédes hangulattal töltenek el a gyerekkori álmaim.

Már csak amiatt is, mert lakásomban kikapcsolták az áramot. Ugyanis elfelejtettem befizetni egy két hónappal korábbi számlát. Amikor minden sötétségbe borult, belém hasított a felismerés, hogy talán újra itt az ideje, hogy számot vessek az életemről.

Miután hazaértem az ügyintézésből, és a kártyámat lenullázta a díj befizetése, úgy döntöttem, addig is, amíg visszakapcsolják az áramot, gyertyát gyújtok, és nekifogok annak, amit már évek óta nem tettem. Újra leültem az asztalhoz, bár ez már nem az a púderszínű kisasztal volt, mint gyerekkoromban, de a célnak ez is megfelelt.

Izgatottan kezdtem el kutatni A4-es papírért és ceruzáért a fiókban, de persze sehol sem találtam. Hiszen manapság már csak a telefonunkba és a laptopba irkálunk.

De én ezt a szeánszot azért is kézzel írva akartam megejteni, csak úgy, mint gyerekkoromban. Már a ruhásszekrény hátsó fiókjaiban kutattam, és egyre idegesebb lettem, ahogy a gyertyaviasz rácsöpögött a ruhákra, egyszer csak a kezembe akadt a kis virágos füzet, a füzetbe pedig belecsúsztatva a kis szívecskés toll.

Nem hittem a szememnek, úgy tűnik, a költözések során soha nem volt szívem megválni tőle, és csodával határos módon, épp amikor a legnagyobb szükségem volt rá, előkerült. Lekuporodtam a szőnyegre a gyertyákkal, és nekiláttam.

Felnőtt listámban már elérhetőbbek az álmok és reálisabbak a fogadalmak. Olyanok, mint hogy az új évben nagyobb tiszteletben tartom majd a számláimat.

És bár még csak álom, de hiszem, hogy egyszer majd találkozom a férfival, aki számára nem kell híres színésznőnek lennem, sem nemesi származásúnak, mégis szeret majd, hajlandó feleségül venni, és akinek egyszer gyereket is szülhetek.

Most, ahogy ezt leírom, az egész nem is tűnik olyan irracionálisnak, sőt!

Kívülről zajokat hallok, majd kopogtatást, és láss csodát, a fény újra elönti a szobát. Holnaptól új életet kezdek!

Címkék: gyerekkor, álmodozás, fogadalmak, új élet

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!