A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Átkoznak és rontanak, igéznek és csábítanak a boszorkányok

Mert egyáltalán nem biztos, hogy vasorrú és bibircsókos, mint Hófehérke mostohája. Mi több, ő sem volt egyfolytában ronda, csak ha érdeke úgy kívánta.

Fotó: Shutterstock.com

Leszögezhetjük, hogy ha tényleg igazi boszorka valaki, akkor az a minimum, hogy változtatni tudja a külsejét.

Kifejezetten bűbájos, szelíd, negédes, ártatlan pillantású és gazellaléptű is tud lenni, de nem árt résen lenni, mert mindig van valami kis apróság, ami elárulhatja igazi kilétét.

Például kilóg egy varangyláb a zsebéből, vagy egy pillanatra elcsuklik a hangja, és károgni kezd, mint a varjú. Nem kizárt, hogy leesik a műszempillája, és lángcsóva tör ki a szeméből, vagy az egyik kezén hirtelen undi, görbe karmok jelennek meg, majd huss, eltűnnek.

Olyan is előfordulhat, hogy előkap egy cigit, ami azonnal felizzik, pedig nincs is öngyújtója. Szintén nem lehetetlen, hogy a házban, ahová belép, az összes seprű mocorogni kezd, a kutyák szűkölnek, a macskák pitiznek.

A boszorka, ha ilyen ziccer történik vele, először kínosan majd sátánian felnevetgél, és egy suhintással elvarázsolja a leleplezőt, hogy ne emlékezzen semmire abból, amit látott.

Mindezt csak azért mondtam el, mert nagyon kell vigyázni az ilyen aranyoskodó, kolbászkerítéses, mézeskalács házas, kénes parfümöt viselő személyekkel, mert hamar a martalékukká válhatunk.

Sokan vannak ám, lépten-nyomon beléjük lehet botlani a sarki boltban, a villamoson, a fehérneműüzletben, a férjünk munkahelyén, és még sorolhatnám.

Átkoznak és rontanak, igéznek és csábítanak, persze, csak ha nem vagyunk mi is legalább akkora boszik, mint ők.

Igaz mese egy átokról és két összetört szívről

Bori néni tán maga sem tudta, hogy boszorkányerővel rendelkezik, egészen addig a napig, amíg imádott unokája boldogságát nem érezte veszélyben. De ne rohanjunk annyira előre…

Fotó: Shutterstock.com

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy fiú, akit mindenki csak ügyes Palikának hívott, mert a környék összes elromlott gépezetét, nyikorgó ajtaját, beragadt rolóját meg tudta szerelni. Volt egy szerelme is, az Imola, Bori néni szépséges unokája.

Már két éve szerették egymást, tervezgették szépen a közös életüket, kertes házról álmodoztak sok gyümölcsfával, meg vagy három gyerekről.

Igen ám, de Bori néni egy nap pipára gyújtott, és nekiállt, hogy kivesse a kártyát. Az izgatta, valóban jóféle ember-e ez a Palika. És tessék!

A kártya megmutatta, hogy meglesz a kisház is, meg a sok gyerek is, de Palika beleszeret egy cifra asszonyba, és összetöri Imola szívét.

Nem sokat teketóriázott Bori néni, felpattant a kerékpárra, és eltekert Imolához, hogy a lelkére beszéljen: hozzá ne menjen a Pali gyerekhez, mert baj lesz, nagy baj. De ki hallott már olyat, hogy egy szerelmes nőt le lehessen beszélni az esküvőről?

Össze is házasodtak, jöhetett a lagzi, ahol Palika a Bori mamát is jól megtáncoltatta. A tánc után Bori néni mélyen a Palika szemébe nézett, és azt mondta:

– Na, idehallgass! Ha megbántod az unokámat, faljon fel a nyomor és a keserűség!
– Micsoda butaság ez – röhögött fel Palika –, miért bántanám Imolát, hisz a legjobban szeretem a kerek világon!

Ezzel el is felejtődött az eset.

Teltek az évek szépen, meglett a kisház, már három gyerek futkározott a gyümölcsfák között, és boldogan éltek, míg… Míg egy új lakó nem költözött a környékre.

Elvált asszony volt ez, csinos asszony, szép asszony. Csupa finom holmiba öltöztette magát, úgy illegett-billegett az árnyékos utcácskákon. Hamar megtudta, hogy a szomszéd Palika ezermester, így becsengetett hozzájuk.

Ahogy Pali kitárta a kaput, úgy maradt tátva a szája is, mert ő még ilyen finom, csinoska hölgyet sosem látott azelőtt, csak a tévében. Meg is ígérte azonnal, hogy megy, és megszereli nála a csöpögő csapot még aznap délután.

Igen ám, de a szépasszonynak nem csak a csapja csöpögött, akadt ott más szerelnivaló is, két hétre is elegendő, ha éjjel-nappal csinálja az ember, akkor is.

A szomszédok pletykásak, így hamar híre ment, hogy az ügyes Pali nem csak szerelni jár az elegáns asszonykához. Megtudta Imola is, és bizony nyomban összetört a szíve. Sírt, rítt, de kidobta a Palit a kisházból, ki az életéből is.

Mit tehetett Palika, lógó orral elindult, hogy beköltözzön a szeretőjéhez, de az becsapta előtte az ajtót. Még hogy egy szerelő költözzön be hozzá?

Így esett, hogy Palika mindent elveszített. Két hónap múlva már csak egy koszos csavargó volt, akit senki nem akart beengedni az otthonába szerelgetni.

Fél év múlva meg már folyton csak éhezett és fázott, és nagyon bánta azt is, hogy a világra született. Imola egy nap meglátta, ahogy Palika egy bokor tövében összekuporodva alszik, és megesett rajta az az összetört szíve. 

Hazavitte, megmosdatta, megetette és ágyba fektette a férjét. Aztán telefonon hívta a nagyanyját, hogy vegye le Paliról az átkot, mert úgyis megszenvedett már mindenért.

Az öregasszony morgott egy kicsit, aztán gyertyát gyújtott, tenyerével a láng fölött körözve mormolt valamit, és csodák csodájára a húsz kilométerre alvó Palinak máris sokkal jobb színe lett…

Címkék: mese, átok, boszorkány, seprű, mézeskalács ház

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!