A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

A három grácia

Három nő, három grácia. Három kitűnő borász, akiknek a hivatása egyben szenvedély is. Remekül mesélnek a borokról, és még ennél is jobban készítik boraikat. Idén mindhárman jó szüretre számítanak. De erről még csak hónapok múlva tudunk meggyőződni, amikor a boraikat kóstolhatjuk.

Berecz Stéphanie, Bodó Judit és Bárdos Sarolta
Fotó: Fejér Gábor

Bodó Judit: az egyensúly a fontos (Bodrogkisfalud, Bott Pince)

Mi hárman nagyon jól kiegészítjük egymást. Stéphanie boraiban imádom a pengeélen járó savakat, Sacinak nagyon jó egyensúlyúak a borai. És nekünk a csontosból mindig egy kövér, zsírosabb alapanyag jön le.

Nagyon szépek a dűlőszelektált borok, ezekkel meg tudjuk mutatni a dűlők közti különbséget. A talajok közti különbség pedig a száraz borokban jelenik meg. De van olyan pincén belül is, amikor egy-egy házasítás sokkal nagyobb eleganciát mutat, ha együtt van két dűlő.

És ez a lányokkal is így van: akad olyan borunk, melyet ha külön forgalomba hoznék, nem durranna akkorát, mint a közösben – meséli Bodó Judit arról, hogyan is lettek ők a Három gráciák.

Mi az, ami fontos egy borban az elegancián kívül?
Ugyanaz, mint az életben minden téren: az egyensúly. Az egyensúly óhatatlanul magával hozza az eleganciát is. Hiába van papíron egy bornak a lehető legbriliánsabb analízise – tudnék ilyet mondani, hogy 2 gramm maradék cukor, 13-as alkohol, 6,4 sav – amelyből mindenki azt gondolná, hogy ez egy jó bor.

De attól, hogy egy embernek jól működik a mája meg a veséje meg a szíve, még nem biztos, hogy jó ember. Az alkotóelemeken kívül az egyensúly az életben, a borban, az egyensúly a családban, ez a legfontosabb. De erre nincs recept.

Mi az, ami megragadott Tokajban, és nem maradtál a Felvidéken?
Ahonnét én származom, az nem egy borvidék, a csallóközi embernek a szorgalma beülteti a szőlőt a kertbe, de nálunk a gabona, a kenyér érzi jól magát. Arrébb, Kürt környékén már vannak nagyon jó lejtők, ott izgalmas is a borászkodás.

Figyelemmel is kísérem, és vannak is borász barátaink, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Tokajban leírhatatlan az a sokszínűség, ami szembejön velünk. Ha csak a történelmet nézem, olyan kultúrát tudunk továbbépíteni, ami több száz éve ugyanazon az alapon nyugszik.

A férjemmel együtt akkor vagyunk nyugodtak, amikor több száz éves mozdulatokat kell végeznünk. Akkor érezzük magunkat biztonságban. Sokszor úgy is érzem, hogy van a mi életünk, és van körülöttünk egy virtuális világ, amit nem is értek már meg.

És itt van a jelen idő, amikor fiatal embereknek a kezében van a lehetőség, hogy ezt a több száz éves borvidéket újrateremtse, kitalálja azt, hogy milyen a szárazbor, hogy ezt miként lehet kommunikálni a világban. Hogy lehet a hagyományos édes bort, megint a megfelelő értékre, szintre emelni úgy, hogy azt jelentse az asztalokon, amit az ötszáz éve jelentett.

Megmutatni, hogy ez egy olyan borvidék, amely mindenkinek lehetőséget, jövőképet tud biztosítani. Hitet adni a helyi embereknek, hogy érdemes itt befektetni, érdemes itt maradni. Érdemes a következő generációt arra ösztönözni, hogy vágyakozzon a saját értékeire, jöjjön ide vissza, és éljen itt.

Tehát nagyon sokrétű ma egy borász feladata Tokajban. A borokat több mint egy évtizede rakjuk le az asztalra, és azt gondolom, a természet segít nekünk. Rengeteget kell dolgoznunk, rengeteget kell segítenünk, hogy minőségi bort adjon a termőföld.

De egy mai tokaji borásznak sokkal több a felelőssége, mint az, hogy a bort letegye az asztalra.

Sokat beszélgettünk arról, hogy női borász meg férfi borász, hogy vannak-e tipikusan férfias vagy éppen nőies szakmák. Ha tetszik, ha nem, a borász munkája a szőlőműveléssel kezdődik, és bizony be kell ülni a traktorba.
Én szeretek tratktort vezetni, csak a férjem nem engedi – nevet fel Judit. – Van egy hivatás, amit vagy szeret az ember, vagy nem szeret, és az, hogy nőként vagy férfiként űzi, az másodlagos dolog. Akik hozzánk megérkeznek borkedvelő emberek, azoknak is másodlagos dolog, hogy én nőként készítek bort.

Természetesen vannak fizikai határaim. Nem tudom felhozni a hordót a pincéből, de ha már valaki felhozta, akkor el tudom mosni. És nagyon szívesen derítek vagy szűrök bort. Tehát minden, ami a bor körül előfordul munka, azt nagyon nagy szeretettel végezzük.

Össze lehet egyeztetni az ismert borász munkáját a családdal?
Össze. A gyerekek ebben nőnek fel, és azt látják, hogy ez nem nyűg és nem görcs van a háttérben, hanem teljes természetesség a szőlőben, a pincében, így a családban is ez van. Nekünk teljesen természetes az, kijövünk három-négy napra ide a Csontos-présházba, és amikor a vendégek megérkeznek, leülnek velünk, kóstolják a bort.

Vagy ha éppen főzünk és ebédelünk, akkor leülnek közénk, és eszik velünk vasárnap a húslevest. Tehát ez a közönség, amit a minőségi bor vonz, az mindenkinek kedves, és ezt a gyerekek érzik. Érzik azt, hogy a nagyon sok fizikai munkának a hozadéka az, hogy nagyon jó emberek látogatnak meg bennünket. Itt megint beáll az egyensúly.

Már többször is említetted az egyensúlyt. Neked az életben a legfontosabb az egyensúly?
Igen, és ezt elértük három fiúval…

Mi az, ami még a kívánságlistán van?
Nincs kívánságlista. Ha este lefekszem aludni, vagy felkelek reggel, akkor minden apróságért hálás vagyok. És azon igyekszem, hogy minél tovább egészségben együtt tudjunk élni, mert ha egészség van, akkor bármit kigondolunk, azt kemény munkával, hittel meg szorgalommal el tudjuk érni.

Úgy érkeztem tizenhét éve Tokaj-Hegyaljára, hogy volt egy bőröndben tizenöt darab ruhanemű. Ehhez képest pár hete, amikor bementem a helyi kisboltba, előttem romlott el a kártyalehúzó, mondtam a kasszás néninek, hogy baj van, mert nincs nálam készpénz, mire hárman felkiáltottak a boltban, hogy én adok.

Tizenhét év alatt olyan bizalmat sikerült a helyi emberekben kivívni a munkánkkal meg a letett eredményeinkkel, ami, azt gondolom, hogy egy ember életében a lehető legtöbb. Ezenfelül mit kívánhatnék? Rengeteg félbemaradt dolgunk van, de szépen lassan minden meglesz. Nem lehet tízesével felfelé szaladni a lépcsőn, mert abba belerokkannánk.

Van a vidéknek, Tokajnak ereje? Ide tudja hozni a vendéget? És meg tudja tartani a helyi fiatalokat?
A kívülről érkező ember hamarabb meglátja a helyi értéket, mint az, aki napi szinten elmegy a Bodrog mellett vagy egy tölgy mellett a faluban. Az itt élő elmegy a pincék mellett, de nem megy be sosem megnézni, hogy van ott egy másfél kilométeres pinceág.

A kívülről érkezők többre értékelik mindezt. A helyieknek vissza kell adni azt hitet, amit ötven év alatt elveszítettek. Ha végigsétálunk bármelyik utcán, látni azt, hogy csakis a szőlő adta az ittenieknek a megélhetést. Most valahogy a szőlő meg a pince nem egy kedvelt terület.

Éppen ezért megpróbálunk rávilágítani arra, hogy nem csak a szőlő és pince van a borvidéken, ami itt tartó, megtartó erőként működhet. Hiszen kellenek éttermek, panziók, sajtosok… Sok mindenki kell a borvidékre. Teljesen természetes, hogy a bor a húzóágazat itt. Nekünk kell példát mutatnunk, hogy aki odafigyel a minőségre, az előbb-utóbb pénzügyi sikerre is számíthat.

Reggeliket szervezünk a falunk közepén, a tölgyfa alatt, összegyűjtöttük a helyi termelőket, lássák az emberek szemén azt, hogy a helyükön vannak. Hogy szívesen megveszik a portékájukat az emberek. Másik oldalról az ide látogató emberek is megmutatjuk azt, hogy nem csak borunk van. De ez teljesen természetes.

És a termelőkön keresztül eljutottunk a gyerekeikhez, a következő generációhoz, leültünk velük, hogy ők mondják el, mi az, ami ideköti őket a borvidékhez. Így jött létre például  a BMX-pályánk is. Márkus Mónika barátnőmmel elkezdtük csinálni, mert a kamaszainknak erre volt igényük. Pénzünk ugyan nem volt rá, de meg akartuk mutatni, hogy bármit el lehet érni, csak el kell kezdeni, és csinálni kell.

A dűlőszelektált farsangunkon elkezdtük elárverezni a falunk betűit, és a bevételből felépítettük a BMX-pályát. És nemcsak egy sportpálya jött létre, hanem egy közösségi tér, ahol csattan el első csók, szerelmek, barátságok szövődnek. Együtt vannak, különböző generációk vannak együtt. Minden korosztályt próbálunk megmozgatni, még a nyugdíjasainkat is, hogy a rendezvényeinkre süssenek pogácsát, jöjjenek, segítsenek.

Van időd pihenni?
Minek? Amennyi energiát elvesz a szervezés, az utánajárás, ugyanannyi szeretetet kapunk vissza az emberektől. Egyensúly.

Imádod ezt csinálni.
Látszik? – nevet fel Judit. – Igen, azt hiszem, szenvedélyem a közönség.


Berecz Stéphanie, két szerelem (Tarcal, Tokaj Kikelet Pince)
Az életedet két szerelem határozta meg, az egyik a bor, a szőlő, a másik az a férfi, aki később a férjed lett. Előbb beszéljünk a borról, a szőlőről. Hogyan kezdődött?
Hogy ezt a hivatást válassza valaki, ahhoz elengedhetetlen, hogy szeresse a bort. Eredetileg kertész akartam lenni, mert a növények érdekeltek. De még jobban izgatott, hogy ez a növény ad bogyót, és abból bor lesz. Bordeaux-ban tanultam a szakmát. Már ott szerettem úgy általában a szőlőt, de valójában itt szerettem meg a bort, a borvidékkel együtt.

De Bordeaux is egy igazán izgalmas borvidék…
Igen, tudom, ez tény. De itt, Tokajban sokkal nagyobb volt a kihívás. Egyrészt nagyon szeretem a fehérborokat. Másrészt, hogy látni ahogy ezek a bogyók érnek, majd megjelenik rajtuk a botritisz, és ahogy a száraz ízek átalakulnak, egy még finomabb szőlő születik.

Ez egy varázslatos pillanat, ez a természet csodája. És ez a lehetőség, hogy ezekből a bogyókból szüreteljünk, és borászkodjunk. Ez egy nyitott tér, itt sok lehetőség van. Rendkívüli helyen vagyunk, történelmi borvidéken. Potencia van a szőlőben, a talajban, a dűlőkben, és ezzel művészkedni csupa öröm egy borásznak.

Sosem néztek rád furcsán, hogy a nagy francia borvidékről a kis Magyarországra, Tokajba vágsz?
Miért nézték volna? Miért ne jöttem volna ide? Ez ugyanolyan nagy borvidék volt, mint egyes borvidékek Franciaországban. Szerintem Tokaj egy kivételes hely.

Előbb volt a szerelem Zsolt, vagy előbb Tokaj?
Előbb jött Tokaj, és utána Zsolt, és ez már két erős ok volt, hogy itt maradjak.

Azt mondják a kollégák, hogy ha Stéphanie, akkor hárslevelű…
Van egy jó társulás a löszös talaj és a hárslevelű között. Ezután van az, hogy mi mit érzékelünk, miként műveljük meg a szőlőt a férjemmel, de az is befolyásolja, hogy mikor szüretelünk, hogyan bánunk a musttal, hogyan házasítunk…

Valószínű, hogy van egy jellegzetessége a borainknak, ami a finomságra és az egyensúlyra alapoz. Házasításkor is figyelünk arra például, hogy milyen a sav szerkezete… És igen, egy bor legyen hűsítő is. Valószínűleg ezek a mi jegyeink.

Melyik bort kedveled?
Azzal az alapelvvel élek, hogy mindegyik borvidékről kikerülhetnek csodás borok. Imádom a nagyon szép borokat. Nem is úgy mondanám, hogy az egyik vagy a másik borvidéket szeretem, inkább úgy, hogy minden bort, amelyik rendkívüli, azt szívesen iszom. Bordeaux is ad kitűnő borokat, ahogy Tokaj is. De a fehérborokat jobban szeretem.

A tokajinak viszont van egy olyan jellegzetes íze, ami igazán nemessé teszi az édes borokat. Ettől lesz az aszú rendkívüli. De nem mondom, hogy itt minden csodálatos, mert akkor vak lennék. Van hova fejlődni, de rengeteget léptünk előre, van már egy-egy nagyon magas színvonalú bor is.

De azt nem szabad elfelejteni, hogy édesbor-fronton több száz éves tapasztalat van, míg a szárazborral csak gyerekcipőben járunk. Ez egy viszonyleg fiatal próbálkozás, de látjuk ebben a potenciált.

Van rossz bordeaux-i?
Minden borvidéken van rossz bor. Ott is van.

Pedig az ember azt gondolná, hogy ha azt hallja, hogy bordeaux-i, akkor az csak jó lehet.
Azt szeretném, hogy egyszer majd Tokajról is ezt gondolják. Ha valaki azt hallja, hogy Tokaj, akkor ez jusson eszébe. Persze, nagyon rossz borok nincsenek Bordeaux-ban, mert ott van egy bizottság, és az megmondja, melyik borra lehet ráírni, hogy bordeaux-i. Ezt kell Tokajban is elérni, hogy csak a jó bor legyen tokaji.

Térjünk át a másik szerelemre, Zsoltra, a családra. Attól, hogy valaki még borász, vannak olyan feladatok, amiket otthon is el kell látni. Mennyire tudod összeegyeztetni?
Nem egyszerű. Különösen gyereknevelés szempontjából. Matyi fiam itt nőtt fel, és magyar iskolába járt. Így inkább a férjem tudott segíteni neki, mivel a magyar nyelv, magyar írás, nem az én erősségem. Most, ahogy nagyobb, többet tudunk együtt lenni. De valóban nehéz összeegyeztetni a családi életet a munkával.

 

Bárdos Sarolta, a sárga muskotály nagymestere (Bodrogkeresztúr, Tokaj Nobilis)

Berecz Stéphanie szerelemből maradt Magyarországon, maradt Tokajban. Neked is szerelem Tokaj?
Igen. Helyi származású vagyok, nem mentem, nem jöttem sehová.

Nem merült fel, hogy az egyetem elvégzése után itthagyja a borvidéket, mondjuk, egy vörösborosra cserélje?
Nem, a vörösboros sosem merült fel. Az persze megfordult a fejemben, amikor végeztem az egyetemen, hogy külföldön is dolgoznék, de azonnal kaptam állásajánlatot itthon, így végül maradtam.

Akkortájt még nem volt talán ennyire jellemző, hogy hölgyek borászkodjanak. Ma már ostobának is tűnhet a kérdés, de gondolom, gyakran megkapják.
Amikor végeztem, akkor talán még kevesebben voltunk nők, de azóta kiszélesedett a szakma is. Nemcsak több női borász van, hanem több borászat van, úgyhogy maga a szakma is sokkal szélesebb lett. Most már több női borász van az országban.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó borász legyen?
Fontos, hogy ismerjék az alapokat. Érzékekkel kell rendelkezni, hogy ízeket, illatokat tudjon beazonosítani. Hogy fel tudja ismerni a problémákat. Képesség arra, hogy belelássa a szőlőbe, a mustokba, hogy miből mi lesz.

Azt mondják, a nők másként kóstolnak…
Szerintem nem csak a nők és férfiak közt van különbség, nem vagyunk egyformák, mindenki másként kóstol. A műszer mindenkinek az orrában, a nyelvében van. Nem lehet összehasonlítani, hogy ugyanazt érezzük-e mindnyájan. Voltak erre különböző kísérletek, de nehéz igazolni, hogy a nők jobban kóstolnak.

Beszéljünk egy kicsit a Három gráciáról. Azt gondolná a külső szemlélő, hogy ha van három borász, akkor minimum van köztük egy egészséges rivalizálás. Erre itt van a három nő, és összeházasítanak egy bort. Hogy van ez?
Mi nem vagyunk konkurenciái egymásnak. Azt is gondolom, hogy mi mindnyájan itt a borvidéken egy hajóban ülünk. Tudomásul kell venni, hogy akik egymást akadályozzák, önmagukat is akadályozzák.

Mi mindhárman kis borászatot vezetünk, kevés bort készítünk. Minden palacknak megvan a vevője, sőt sokkal hamarabb fogynak el a boraink, mint ahogy az kellene. Nem tartanak ki a tételek a következő szüretig. Mi segítjük egymást, és szó sincs arról, hogy mi versenytársak lennénk.

Előfordul az is, hogy egymáshoz átküldenek kóstolókat?
Persze, rendszeresen. Amikor egy vendég megkérdezi, hogy hova menjen még, mit érdemes megkóstolni, akkor egymást ajánljuk Stéphanie-nak a hárslevelűjét szoktam említeni, Juditnak meg biztos, hogy valamelyik furmintját ajánlom.

Mitől lesz valaki a sárga muskotály nagymestere?
Ezt nehéz pontosan leírni, én csak egyszerűen szeretem azt a fajtát. Kellenek hozzá jó területek, és hogy jó alapanyagból készüljön a bor… Egymásra rakódnak a kicsi mozaikok, de pontos receptet nem tudok adni, arról nem is beszélve, hogy évjárattól is függ hogyan kell a szőlővel bánni.

Össze tudja egyeztetni, hogy háziasszony, anya és borász?
Nem mindig könnyű, főleg szüret alatt nem egyszerű. De az évek alatt ez már rutinná vált, hogy az ember megtanulja beosztani az idejét.

 

Egy meglepő ételajánlat Herczeg Ágnes nemzetközi borszakértőtől

A bor–étel párosítást sokan a különleges fogások és vacsorák kiváltságának tartják, pedig egy egyszerű és klasszikus hidegtállal is képes csodát tenni egy finom bor. Egyik legkedvesebb, igazán pimasz, de annál ínycsiklandóbb párosításom a tepertős, stifolderes, szalonnás tál sok friss zöldséggel, hagymával, és egy ropogós száraz tokaji fehérborral.

Az ilyen gazdag, nehéz étel mellé különösen szeretem a Három grácia nevű tokaji bort, amelyet Tokaj három legkiválóbb női borásza közösen készített. Ez a bor két magyar szőlőfajta házasításából készült, furmintból és hárslevelűből.

Bárdos Sarolta, Berecz Stephanie és Bodó Judit közös borának tökéletességét a három borásznő kifinomult, kedves, ugyanakkor nagyon profi és határozott személyisége adja. Mindhárman a tökéletességre törekszenek, így a bor egyszerre lesz komplex, precíz, de mégis sokszínű.

Ez az a bor, amely a legkeményebb és legférfiasabb hidegtálakat is képes kordában tartani, sőt megszelidíteni, épp ezért örömmel kínálom ezt a kombinációt kezdő borkedvelőknek és profi kóstolóknak is.

Címkék: bőr, egyensúly, borászat, tokaj, tokaj-hegyalja, a három grácia, szőlészet, bott pince, tokaj nobilis, tokaj kikelet pince, boros pince

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!