3 malőr, ami tönkreteheti a boldogságot
Végre sínre került az életed? Végre megtaláltad az igazit? Végre boldogan élhetnétek, ásó-kapa, mint a mesében?
Csakhogy az életben ritka a tökéletes állapot, és ha elő is fordul, csak pár pillanatig tart. Örömre üröm jön, napsütésre vihar. Mindig történik valami, ami kicsit vagy nagyon elcsúfítja a mámoros idillt, de nem muszáj engednünk, hogy végleg tönkretegye a boldogságunkat.
1. Végre összeköltöztünk! Az anyóséknál…
„Négy éve vagyunk együtt Tomival, de szinte sose lehettünk meghitten kettesben. Nálunk kész átjáróház van, a húgaimmal közös a szobám, ezért folyton ránk nyitottak. Náluk meg minden kihallatszott a belső szobából. Kész kínszenvedés volt a kapcsolatunk, folyton csak vágytunk egymásra, hiába.
Tipp: A legnagyobb hiba, ha az ifjú feleség vetélkedni próbál az anyóssal. Egy férfi számára az anyja mindig az első helyen marad, ettől függetlenül még imádhatja a feleségét, csak másképp. Oszd meg és uralkodj, ez legyen a vezérelv, cserkészd be a mamát, főzzetek együtt. Hisz szeretni is együtt szeretitek azt a fiút.
De nem tartott sokáig a paradicsomi állapot. Az anyós egyre gyakrabban toppant be hozzánk, viszi a szennyest, köztük az enyémet is, hozza a sütikét, vizslat a szeme körbe, megjegyzéseket tesz a rendetlenségre, panaszkodik, hogy a fiacskája fogy.
Múltkor egész éjjel sírtam, mert olyan fincsi vacsit főztem Tominak, de mire hazaért volna, az anyós már rég berángatta magukhoz, és teletömte töltött káposztával.”
2. Elvettem a nőt… De csomaggal adták!
„Egy évekig tartó, szörnyű házasság és válás után végre megtaláltam álmaim asszonyát. Jó volt, hogy újra
Tipp: Egy anyának mindig a gyereke lesz a legfontosabb. Hiába látja a hibáit, ha más hívja fel rájuk a figyelmét, megbántódik. Nem elvárható, hogy a szinte felnőtt gyerek apjának, felettesének tekintse az újonnan érkezett kívülállót. Hagyni kell, hogy anya és fia oldja meg a konfliktusaikat. Ha a fiú már nem érzi veszélyeztetve a régi pozícióját és az anyja szeretetét, megenyhül majd. Addig is türelem, türelem...
De ahogy véget ért a nyár, hazaérkezett az imádottam egy szem fiacskája is a táborokból, aki nem nézi jó szemmel, hogy már nem ő az úr a házban.
Visszafelesel, a zenéjét üvölteti, és ami a legbosszantóbb, hogy úgy beszél az anyjával, mint a ronggyal. Egyre többet veszekszünk Évával a fiú miatt.”
3. Csodás mézesheteink voltak… De elmúltak
„Olyan szerelmes voltam Petibe, hogy aludni sem tudtam. A kapcsolatunk első másfél évében nyolc kilót fogytam, és hol zokogtam, hol nevettem a gyönyörűségtől. Biztosan tudtam, hogy ő a számomra tökéletes férfi.
Tipp: Csalódáshoz vezet, ha a másiktól várjuk, hogy boldoggá tegyen. Boldoggá csakis önmagunkat tehetjük, és az a lelkiállapot talán majd átragad őrá is. Mindenkinek vannak hangulatváltozásai, rossz napjai. Ilyenkor türelemre, simogatásra, vigaszra vágyik. Ha megkapja, viszonozni fogja.
Peti megváltozott. Ha hazajön, fáradt, morgós, nyűgös. Nincs kedve semmihez. Sokszor rám is mordul. Mintha már nem is ő volna az. Nagyon szomorú vagyok. Lehet, hogy tévedtem?”
Belőled váljék Igazi!
Nemrég végighallgattam Pál Feri atya egyik előadását, mely a párkapcsolatokról szólt. A sok válás, kiábrándulás szerinte azért történik, mert eleinte rózsaszín szemüvegen át látjuk a másikat, vagyis idealizáljuk. Ahogy azonban telik-múlik az idő, hirtelen sötét szemüvegre váltunk, és démonizálni kezdjük. A megoldás az volna, ha képesek volnánk önmagunkat reálisan szemlélni. Az ő szavaival élve, ha jól megnéznénk magunkat a tükörben (kívül-belül), és megállapítanánk: Hát, az is igaz, hogy én sem vagyok egy matyó hímzés. Ha magamat reálisan látom, a másikat sem fogom többé idealizálni, és ami a legfontosabb, hogy nem fogok az ideáimnak megfelelő, teljesíthetetlen elvárásokat támasztani elé. Pál Feri atya szerint az Igazit nem elég megtalálni, el kell határoznunk, hogy ha törik, ha szakad, számunkra ő marad az Igazi, és tudatosan eszerint kell szemlélni őt. Az Igazi is lehet fáradt, veszekedős, horkolós, van benne rossz is, jó is – épp ettől olyan nagyon igazi. A másik hiba, amit Pál Feri atya szerint gyakran elkövetünk, hogy úgy véljük, a másikat jól meg kell változtatni, hogy igazi Igazi lehessen. De ez sosem szokott sikerülni. Célravezetőbb, ha magunkon kezdjük a változtatást: Mi lenne, ha én próbálnék meg Igazi lenni a számodra?
Még nincs hozzászólás